A kastélyban létrehozott Fischer Emil Múzeum csütörtöki sajtóbejárásán L. Simon László, a kiállítóhely ötletgazdája és kurátora elmondta, hogy a pusztulástól megmentett épület és környezete felújításának első üteme lezárult, a nyár folyamán a kastélykert is teljesen megújul az épület alatti pincével együtt.

A mára teljesen elvadult angolpark rekonstrukciója előkészítés alatt áll, megvalósításával „Velence Városligete" jönne létre – tette hozzá.

Az ötletgazda jelezte, hogy az ingatlan felújítására nettó 1,388 milliárd forintot fordítottak, a pályázaton elnyert állami támogatás 737 millió forint volt.

L. Simon László elmondta, hogy a megnyitót követően a Fischer Emil hagyatékát bemutató állandó kiállítás mellett egy időszaki tárlat is megtekinthető lesz: az idén 200 éves Herendi Porcelánmanufaktúra alkotásait láthatják az érdeklődők.

A kurátor arról is beszélt, hogy évente három, kerámiához és porcelánhoz kapcsolódó időszaki kiállítást terveznek a megújult épületben.

Reznicsek Mátyás, a kiállítás társkurátora arra hívta fel a figyelmet, hogy Fischer Emil öröksége iparművészeti és gazdaságtörténeti szempontból is jelentős, hiszen a nevéhez kötődik például a budapesti nemzetközi vásárok megalapítása is.

Cserhalmi Rita, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. PR-vezetője kiemelte, hogy idén 200 éves a manufaktúra, amelyet igyekeznek méltón megünnepelni. Kulturális kiállítássorozattal készültek, amelynek egyik állomása Velence – fűzte hozzá.

Rodics Eszter, a kastélyt felújíttató és a múzeumot működtető Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola elnöke emlékeztetett arra, hogy a Velencei-tó térségében régóta végeznek műemlékvédő és közösségi munkát, és ebbe a sorba tökéletesen illeszkedik a Meszleny-kastély.

Az L-alaprajzú kastély építésének pontos ideje nem ismert, az 1700-as évek második felében készült el az első, barokk épületrész, majd a 19. század elején klasszicista stílusú szárnyat és toldalékokat építettek hozzá.

A Meszleny-család 1945-ig lakta az épületet, a II. világháború után előbb a Kultuszminisztérium üdülője lett, majd államosították és gyógypedagógiai iskolaként hasznosították. Az épület lejtmenete 1975-ben, az iskola kiköltözésével indult meg, nem sikerült ugyanis olyan hosszú távú funkciót találni, amely garantálta volna a szükséges karbantartást. A kastélyparkot is feldarabolták, úttörő- és ifjúsági üdülőtáborokat létesítettek benne.

A kastély új funkciója szorosan összefügg azzal az egyedülálló gyűjteménnyel, amelynek állandó bemutatására az intézmény vállalkozik. Tóvárosi Fischer Emil (1863-1937) népi szecessziós porcelánművészete a magyar iparművészet azon különleges fejezetéhez tartozik, amely a századforduló európai szecessziós törekvéseit a magyar népművészet ornamentikájával és formakincsével kapcsolta össze.

Kép forrása: Fischer Emil Múzeum Facebook-oldala