A román versenyfilm a mélyen vallásos, konzervatív evangéliumi keresztényi értékek szerint élő Gheorghiu családról szól, amely Romániából érkezik Norvégiába. A román apa, Mihai (Sebastian Stan) és felesége, a norvég Lisbet (Renate Reinsve) öt gyermekével az anya szülőhelyére, egy fjord melletti idilli faluba költözik. A kezdetben sikeresnek tűnő beilleszkedés ellenére a család helyzete ellehetetlenül, amikor a szülőkre a gyerekek ellen elkövetett erőszak gyanúja vetül. Amikor a hatóságok kérdőre vonják az apát, Mihai nyíltan elismeri, hogy a hagyományos román nevelési elveknek megfelelően időnként megüti a gyerekeit. Ez a beismerés a norvég gyermekvédelmi rendszer szerint önmagában kimeríti a gyermekbántalmazás fogalmát. A hatóságok egy drámai akció keretében kiemelik az összes gyermeket a családból, és a liberális, de rideg, bürokratikus norvég rendszer szembekerül a jószándékú, de merev és patriarchális román apával.

A nagyon finom drámai helyzetekben Cristian Mungiu az együttélés kérdését és a progresszió nevében elkövetett túlkapások problémáját veti fel, és rámutat a nyugati társadalmak polarizációjára, amelyben a kételkedésnek egyre kevésbé van helye. A román film nyerte el a nemzetközi filmkritikusok szövetsége, a FIPRESCI díját is.

A zsűri a második legjelentősebb díjat, a Nagydíjat Andrej Zvjagincev orosz rendező Minotaurusz című thillerének ítélte. A francia finanszírozással készült bűnügyi történet Claude Chabrol francia rendező A hűtlen feleség (1969) című filmjének kortárs orosz környezetbe helyezett adaptációja, amelyben egy felső középosztályhoz tartozó házaspár drámáján keresztül világít rá az ukrajnai háborúba belefáradt orosz társadalom széthullására.

A legjobb rendezés díját megosztva ítélte oda a zsűri Javier Calvo és Javier Ambrossi spanyol rendezőpárosnak a La bola negra (Fekete golyó) című alkotásért, amelyben Federico Garcia Lorca befejezetlen regénye alapján három homoszexuális férfi sorsát mesélik el a spanyol polgárháborútól napjainkig, valamint a lengyel Pawel Pawlikowskinak az újabb fekete-fehér alkotásáért, a Fatherland című filmért, amely Thomas Mannak a második világháború utáni első látogatásáról szól a Kelet és a Nyugat között kettészakadt Németországban.

A zsűri díját Valeska Grisebach német rendezőnő Das geträumte Abenteuer (Álomkaland) című bűnügyi drámája érdemelte ki, amely a bolgár-görög-török hármashatár vidékén játszódik, és egy régésznő történetén keresztül egy rendkívül veszélyes, bűnözői világot tár fel.

A legjobb forgatókönyv díját Emmanuel Marre francia rendező vehette át a Notre salut (nemzetközi címén: A Man of His Time - Kora embere) című történelmi dráma történetéért, amelyet saját dédszülei levelezése alapján írt.

A legjobb női alakítás díját a japán Hamagucsi Rjuszuke Párizsban játszódó Soudain (Hirtelen) című filmjének két főszereplője, a francia Virginie Efira és a japán Okamoto Tao megosztva kapta. A legjobb férfi alakítás díjat is megosztva kapta két fiatal színész: a Coward című első világháborúban játszódó belga versenyfilm két főszerepét alakító Emmanuel Macchia és Valentin Campagne. 

A fesztiválon bemutatott elsőfilmek közül a legjobbnak járó Arany Kamera-díjat Marie-Clémentine Dusabejambo ruandai rendezőnő Ben’Imana című filmje kapta, amelyet az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű válogatásban vetítettek.

Fotó: Festival de Cannes hivatalos Facebook-oldala.