"Amikor Gruber Béláról beszélünk, akkor egy olyan művészről beszélünk, akinek egy nagyon rövid életmű adatott. Mindössze 27 év állt rendelkezésére ahhoz, hogy kiteljesedjen, de ez a 27 év több művész kolléga számára feltűnő tehetséget mutatott, és ennek a bemutatása újra és újra feladata a Magyar Nemzeti Galériának" – mondta a kiállítás csütörtöki megnyitóján Petrányi Zsolt, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese, a tárlat egyik kurátora.

Hozzátette: Gruber Béla életműve egy olyan életmű, amely az utána következő generációk számára, főleg a mai fiatal művészgenerációk számára nagyon tanulságos.

A művészettörténész elmondta, hogy Gruber képeit egy pályakezdő művész munkájaként ítéli meg az utókor, azonban abban sokkal mélyebb magatartásbeli mintázatok tapasztalhatók. Látható, hogy Gruber Béla számára a művészi kifejezés egy autonóm, önmagából, a saját személyiségéből eredő szükségszerűség volt, ami azt jelentette, hogy az általa választott témák a legszűkebb környezetéből születtek.

"Éppen ezért ez a kiállítás is ezekre a nagyon intim területekre koncentrál" – emelte ki.

Gruber Béla a modern magyar művészet 1960-as évekbeli megújítója volt azáltal, hogy a figuratív formanyelvet nagyon bátor, expresszív kifejezésmóddá tudta változtatni – mondta Petrányi Zsolt.

Az augusztus 23-ig látható tárlat a festőművésznek a Magyar Nemzeti Galériában őrzött művei legjavát tárja a nézők elé magyarországi köz- és magángyűjtemények alkotásaival gazdagítva.

Gruber Béla a hatvanas években induló festőgeneráció meghatározó alkotója, egyik legnagyobb ígérete volt. Rövid élete során mindössze néhány évet tölthetett festéssel, mégis több mint ezer művet hagyott hátra. Képei számos közgyűjteményben megtalálhatók, állandó kiállításokon szerepelnek. Gruber Béla újító alkotómódszere nagy hatást gyakorolt kortársaira: alkotásain különböző technikákat vegyített a szénrajztól a kollázson át a pasztellképekig. Formaalkotását a korszakban "konstruktív" jelzővel illették, amely a formák és a kompozíciók reduktív, geometrikus alakzatokra való egyszerűsítését jelentette. Élénk színeket használt, palettájával és ecsetkezelésével félreismerhetetlen stílust teremtett.

Gruber Béla gyerekkora viszontagságos volt, apja a második világháborúban meghalt, édesanyja szerény körülmények között nevelte őt és öt testvérét. A művészet érdekelte, de nem vették fel a Képzőművészeti Gimnáziumba, ezért 1952 és 1956 között segédmunkás volt az Óbudai Hajógyárban. Mivel ott is állandóan rajzolt, a gyár dekorációs osztályára került. A Képzőművészeti Főiskolára kétévi eredménytelen próbálkozás után végül 1956-ban vették fel.

A tárlaton a művész képeit öt tematikus egységben követhetik végig a látogatók. Először az önarcképeket, majd a csendéleteket lehet látni, ezt követik a modelljeiről készült, majd az uszályokról festett képek, a festőműterem szekciókban pedig diplomamunkája, és az ahhoz készített vázlatok kaptak helyet.

Festőműterem című, 1962-ben festett, hat négyzetméteres képe bár befejezetlen, mégis munkásságának fő műve, művészi hitvallása fogalmazódik meg benne. A műterem zsúfolt terében mint egy színpadon jelennek meg a művész modelljei, rokonai és barátai, az egyedülálló festéstechnika és a jellegzetes színvilág.

Czeizel Endre orvos-genetikus rendkívüli tehetségű művésznek tartotta Gruber Bélát, akinek munkásságát több emlékkiállítás megnyitóján is méltatta. A mostani tárlaton egy korábban még be nem mutatott rövidfilm is látható, amelyben Czeizel Endre a művész sorsáról beszél.

A kiállítás kurátora Petrányi Zsolt mellett Kolozsváry Marianna művészettörténész.