A tárca kedden az MTI-hez eljuttatott közleményében felidézték: Somogyi Győző művészetében a magyar történelmi sorsfordulókat, a vallási és a hétköznapi életet mutatta be a képzőművészet markánsan egyéni formanyelvű, következetesen figuratív eszközeivel.

Somogyi Győző 1942. július 28-án született Budapesten. A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett 1960-ban. 

Különböző munkahelyeken végzett fizikai munkát, miközben - öccsével, a később művészettörténész pályára lépett Somogyi Györggyel együtt - Szilágyi Ernő filozófus baráti-tanítványi körében képezte tovább magát.

1962-ben civil hallgatóként beiratkozott a Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémiára, majd 1967-ben pappá szentelték, és 1968-ban az egyháztörténet doktorává avatták. 1975-ig munkáspapként működött, de ezzel párhuzamosan 1973-tól már kiállító grafikusművészként is sikereket ért el.

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója, a Művészeti Alap és a Magyar Képzőművészek Szövetsége tagja lett, és 1977-ben elnyerte a miskolci Országos Grafikai Biennálé Nagydíját. 

Az 1970-es években a Budapesti Építőanyagipari Szövetkezet (BÉPA) nevű kisvállalkozás egyik, Erdély Miklós által vezetett műhelye volt a munkahelye, és ennek révén megismerte a hazai neoavantgárd művészet képviselőit és gondolati rendszerét. 

Közben bejárta a magyar vidéket és a Kárpát-medence különböző tájait, valamint tanulmányutakat tett Nyugat-Európában és Görögországban.

Művészi munkásságát 1988-ban Munkácsy Mihály-díjjal, a Balaton-felvidéken végzett környezetvédelmi tevékenységét 1994-ben Pro Natura díjjal ismerték el. 

1996-ban a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze címmel, 2012-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Somogyi Győző 1997-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2014-től a nemzet művésze - olvasható a közleményben.