Tóth Tibor Pál 1942. május 20-án született Nagykanizsán. Szakmai tanulmányait 1963 és 1968 között végezte a Magyar Iparművészeti Főiskolán. A diploma megszerzése után a bútortervezést és a gyáripari tervezői tevékenységet választotta élethivatásul, és a Kanizsai Bútorgyárban helyezkedett el, ahol 1963-tól vezető tervezőként dolgozott 1995-ig. 1995 és 1998 között a Domus Lánc Rt. művészeti vezetője volt. 1997-től Sopronban a Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézet Formatervezési Tanszékének volt egyetemi magántanára.

Tóth Tibor Pál 1970-ben állította ki első elemes bútor-együttesét Capri néven a gyáripari termékek éves seregszemléjén, a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Az elkövetkező negyedszázad alatt egymás után születtek mind a közönség, mind a szakma körében elismerést kivívó lapszerkezetű elemes bútorai.

Ezek közül a legsikeresebb a Mozaik elemes korpusz bútorcsalád (1978), a Nelli elemes kárpitos bútorcsalád (1979), a mintegy tíz évvel későbbi Konvoj korpusz bútorcsalád, a Kupidó lakószoba (1971), a Piccolo lakószoba (1973), a Júlia kárpitozott garnitúra (1974), a Ritmus előszoba elemes bútorrendszer (1977) és a Tekla szekrénysor (1980) volt.

A kilencvenes évek elejének emlékezetes formai megoldásai a kék-fekete színpárra hangolt Axel nappali bútorcsalád, a fehér-zöld Ékes és a fehér-kék Káró elemes korpusz bútorcsalád (mind 1992-ből). Külön említést érdemelnek a szekrényfalakat kiegészítő, megszínesedett kárpitos bútorai.

A kilencvenes évek közepén Tóth Tibor Pál megvált a Kanizsa Bútorgyártól és előbb a Domus Rt. Művészeti vezetője volt, majd különböző cégeknek, az Ipoly Bútorgyárnak, a Debreceni Bútorgyárnak, a BUBIV Palota Bútor Rt.-nek, a Kapos Bútorgyárnak, a Zala Bútor Rt.-nek dolgozott. Legnagyobb kereskedelmi sikerét ez időben az Ipoly Lady-lux bútorcsaládjával aratta (1995), de a Kaposnak 1999-ben tervezett hetvenelemes korpusz bútorcsaládja is sikeres volt.

A gyáripari tervezés mellett mindvégig egyedi bútorokat is alkotott, többségében belsőépítészeti tevékenysége során. Első belsőépítészeti megbízásait Nagykanizsától kapta a város közhivatalainak átalakítására. Ezt követően a somogyi, zalai és vasi pártirodák sikeres modernizálása nyomán keresett tervező lett, 1971 és 2003 között több mint ötven nagyobb belsőépítészeti munkát készített állami, politikai és egyházi intézmények, termelőüzemek és egyéb vállalatok, valamint magánmegrendelők számára.

Tóth Tibor Pál nyitottsága az új gyártói és piaci igényekre, gazdagodó szakmai tapasztalata jó alapot biztosított tervezői tevékenységéhez, sőt a kilencvenes évektől a Nyugat-magyarországi Egyetemen végzett oktató munkájához is.

Aktív közéleti tevékenységet folyatatott: egyetemi tanári állása mellett elnökhelyettese volt a Magyar Belsőépítészek Egyesületének, 2005 és 2010 között szerepet vállalt a Magyar Szabadalmi Hivatal Jogi Szakértői Testületének munkájában. 2023-ban az MMA Miskolci Regionális Munkacsoportjában vállalt szerepet.

Pályája során többször díjazták. Megkapta a Kulturális Minisztérium Képzőművészeti Szövetség Nívódíja I. fokozat elismerést (1978), a Munkácsy Mihály-díjat (1979), a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díjat (1988), 2026-ban pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat elismerést vehette át.