irodalom
2026. június 30-án tartotta első ülését a Szépírók Társasága Könyv- és folyóirat-kiadási munkacsoportja. Az eseményen a munkacsoport tagjai áttekintették az elmúlt másfél évtized könyv- és folyóirat-finanszírozási rendszerének működését, és javaslatot tettek annak online és offline vonatkozásában a szakmai alapokon nyugvó igazságos elbírálás szempontrendszerének kidolgozására. Az alábbiakban kérdés-felelet formában összefoglaljuk az ülésen és az azt követő egyeztetéseken elhangzottakat, ami tehát a munkacsoport, és nem a Szépírók Társasága álláspontja.
2026. 06. 30., Murok Café (Budapest, Török utca 2.)
Online és offline jelen voltak: Áfra János, Balogh Endre munkacsoportvezető-jegyzőkönyvkészítő, Benedek Anna (PIM Médiatár meghívott), Kerber Balázs, L. Varga Péter, Marczinka Csaba, Turi Tímea, Vásári Melinda – továbbá nem voltak jelen, de utólagosan megismerték, részben javaslatokkal látták el: Bárány Tibor, Boka László, Bozsik Péter, Füzi László, Nagy Gabriella, Szeifert Natália, Villányi László
(A folyóirat- és lapkiadási szerepvállalást a hasonlóságaik miatt többnyire egységesen tárgyaltuk, a különbségekre az altémáknál tértünk ki.)
Célszerű lenne a folyóirat- és könyvkiadásra vonatkozó finanszírozási rendszert illető javaslatokat minél szélesebb körben egyeztetni a szakma képviselőivel, az Irodalmi Szakszervezet (IRSZ) bevonásával. Utóbbi alakuló ülésén is elhangzott, hogy egységesen érdemes fellépni. De nem érdemes várakozni sem, az elnökség lássa, a javaslatok pedig jussanak el Berg Judit irodalomért és közművelődésért felelős helyettes államtitkárhoz, hogy beépülhessenek a kulturális tárca munkájába.
Mi van a már beadott NKA-pályázatokkal?
Ne felejtődjenek el.
Milyen lapok/könyvek pályázhatnak?
Az NKA mostani rendszere megfelelőnek tűnik: a kiadók azokkal az irodalmi lapokkal (online és offline), valamint azokkal a könyvekkel pályázhatnak, melyek bekerülési költsége és eladási árbevétele közt jelentős különbség van.
Milyen legyen a finanszírozási rendszer, kik legyenek a kuratóriumok tagjai?
A legmegbízhatóbbnak a legrégebbi tűnik: az NKA, ha jó a belső szabályozás, és nem lehet kicselezni a kuratóriumokat. A külön folyóirat-kollégium jó, mert hosszútávon kiszámíthatóan működteti a folyóiratok számára szükséges rendszert, és ahogyan egy jelen nem lévő munkacsoporti tag korábban emailben megjegyezte: pontosabban látszanak a számok és a költések. A kurátorok szakmai szervezetek által delegált tagok legyenek, a delegáló szervezetek körét jelen munkacsoport nem állította össze, de felmerültek a következők: Bázis, EMIL, FISZ, HUBBY, Magyar Műfordítók Egyesülete, Magyar Írószövetség, Szépírók Társasága, esetleg Irodalmi Szakszervezet (az MMA és a KMTG nem kívánatosként merült fel ebben a felsorolásban). A szakmai belső kommunikáció, a bizalom erősítése lényeges, ezt elsősorban szakmai alapú döntéshozatalra és nyílt megbeszélésekre lehet alapozni. (Jelen ülésen nem volt szó róla, de Füzi László egy korábbi kuratóriumban felvetette, hogy ne 50%+1 fő, hanem 2/3 tudjon dönteni, hiszen így sokkal több párbeszéd, és nem a másikat félreállító viták várhatók, erre is a bizalom erősítésének módszereként tekintünk.)
Mi legyen a döntéshozatal alapja?
Nem az a döntéshozatal alapja, hogy "eddig ti kaptatok szinte minden pénzt, most mi kapunk szinte minden pénzt". Ne lehessen elutasítani szakmailag megfelelő pályázatot, sem könyvek, sem folyóiratok esetében. (Kérdésként fölmerült, hogy legyen-e kötelező minimum támogatási összeg.) Ennek megfelelően ki kell dolgozni a komplex szakmai kritériumrendszert: a szerzők elismertsége, jelenléte a szakmában, könyveinek száma, recenzeáltsága (azaz könyveknél visszatérhet a szerző CV-jének bekérése), folyóiratok esetében a közösségi tevékenység (például a folyóirathoz kapcsolódó irodalmi estek, szakmai programok), MTMT idézettségi index, online lapoknál a látogatottsági adatok (amelyek kritériumként most is megjelennek az NKA-nál). Fiatalok számára nyitott kell legyen a rendszer, jóllehet egy pályakezdő szerzőnél is össze tud állítani publikációs listát – ez esetben az is releváns, hogy hány médiumban szerepel.
Legyen kataszter arról, hogy most hány helyen költenek közpénzt könyvkiadásra/folyóirat-kiadásra kurátorok által ellenőrzött formában (NKA) vagy nagyjából ellenőrizetlenül (KMTG-könyvek, MMA-könyvek)?
Nem kell ilyesmivel bajlódni, a nem kurátori ellenőrzésű, a magyar irodalmi életbe nem szervesülő közpénzcsatornák várhatóan megszűnnek. A most ellenőrizetlen és ellenőrizhető módon elköltött pénz együtt elég lehet. (Balogh Endre ezzel nem igazán ért egyet.)
Mi legyen a honoráriumokkal a könyveknél és folyóiratoknál?
Jelenleg fenntarthatatlan a rendszer: nem létező vagy méltatlanul alacsony szerzői és szerkesztői tiszteletdíjak mellett dolgoznak (rengeteget) szerzők és szerkesztők, a folyóiratok és könyvkiadók munkatársai, offline és online is. Az irodalom munka, ahogyan a szerkesztés a kiadói feladatok ellátása szintén az.
Az Irodalmi Szakszervezettel (IRSZ) együtt kell-e működni az elfogadható minimum honoráriumok kidolgozásában?
Célszerű lenne.
Mire lehessen pályázni?
Közvetlen költségek: szerzői és szerkesztői honoráriumok (a szerzői minimum 20%-a legyen az elnyert összegnek), a kiadvány előállításában részt vevő szakemberek (korrektor, nyomdai előkészítés, címlapkészítés etc.) tiszteletdíja, továbbá a kommunikáció korszerű formáinak: a közösségimédia-oldalak szerkesztésének, vlogok, podcastok készítésének költségei – utóbbiakra esetleg külön pályázatot lehetne kiírni. Több külön pályázat esetén nem minden dől el egyetlen döntéssel, például a kiadók/folyóiratok pályázhatnának állandó szerkesztő és/vagy más könyvmunkás felvételére (2-3 évre, rendes fizetéssel), gyakornokok alkalmazására és megfizetésére, külön projektekre, fejlesztésekre stb.
Mikor lehessen pályázni?
A legfontosabb a szakma időbeosztásához igazodó rendszeresség. A folyóiratok következő évi pályázatáról már novemberben-decemberben dönteni kell (a pályázat kiírása tehát ennél előbb kell hogy megtörténjen), kívánatos a hároméves pályázati rendszer. A következő pályázat igazodjon időben a már futó pályázathoz.
A közszolgálatiság kérdése
Az olvasásnépszerűsítés közfeladat is, együttműködve a könyvtárosi szakmával, továbbá a közmédiának is ki kell vennie belőle a részét, hiszen a lap- és könyvkiadók nem tudják az egész országot lefedve tájékoztatni potenciális olvasóikat.
Legyen nevezési díj az egyébként is forráshiányos kulturális szervezetek-cégek számára?
Ne legyen.
Fotó: a Murok Café Facebook-oldala



