film
Andrzej Wajda szeretett improvizálni, Roman Polanskinak viszont a forgatókönyv szent - mondta az MTI-nek a két legendás rendező visszatérő alkotótársa, A zongoristáért Oscar-díjra jelölt lengyel operatőr, Pawel Edelman. Az alkotó a szeptember 15. és 20. között esedékes Budapesti Klasszikus Film Maraton vendége lesz majd.
Az operatőr, akivel a fesztivál közönsége a három Oscar-díjas A zongorista és az Oscar-jelölt Katyn vetítése kapcsán találkozhat majd, Varsóból válaszolt az MTI kérdéseire. Wajdával tíz (közte a 2016-ban elhunyt alkotó utolsó filmjével), Polanskival nyolc filmen dolgozott együtt.
Pawel Edelman felidézte: Wajdával az 1994-es Nastasját készítette először együtt, ami mindkettejük munkái között szokatlannak és furcsának számít.
A lengyel-japán koprodukció előzménye az volt, hogy Wajda egy japán színházban megrendezte Dosztojevszkij A félkegyelműjének egy változatát a sztárszínész Bandó Tamaszaburóval, és megihlette a kabuki, amiben a női szerepeket is férfiak játsszák.
Bandó Tamaszaburó egyszerre játszotta a filmben Miskin herceget és Nasztaszja Filippovnát. Kis produkció volt, Lengyelországban forgatták, éjszakánként, alig 18 nap alatt. „Őrült, de élvezetes kis projekt volt, remek kezdete” a közös pályafutásuknak - tette hozzá.
Elmondása szerint Wajda szeretett rögtönözni: nála változott a történet, sosem lehetett tudni, mi történik aznap, nyitottnak kellett lenni minden lehetőségre, gyorsan reagálni az ötleteire.
Ezzel szemben Polanski, akivel első közös filmjük A zongorista volt, mindig alaposan felkészült, az írókkal való közös munka után minden ott volt a forgatókönyvben, amit aztán egyfajta bibliának tekintett.
A két rendező közti másik fő különbség a vizuális gondolkodásban nyilvánult meg: Wajda Edelman szerint olyan volt, mint egy festő, aki metaforikus, sokatmondó képeket keres. Polanskival viszont például A zongorista alkalmával igyekeztek a lehető leglogikusabb és legtermészetesebb beállításokból felvenni a színészeket.
A rendező a színészek közé állt, és a kamerát is ehhez a közeli szemszöghöz igazította.
Wajdával közös munkáik közül a legfontosabb talán a 2007-es Katyn volt, az 1940-es, szovjetek által elkövetett vérengzés első mozgóképes feldolgozása.
Edelman szerint nem volt könnyű megtalálni a módját annak, hogyan lehet filmen bemutatni a szovjetek által sokáig elhazudott és a kommunista Lengyelország kormánya által is eltitkolt tömeggyilkosságot.
Elmondta, hogy Wajda bő másfél évtizeden át dolgozott a forgatókönyvön, tucatnyi íróval és ugyanennyi változattal a történetből. Mint rámutatott, a filmnek szokatlan a dramaturgiája: csendes, érzelmes alkotás, ami viszont a végén szinte robban, sokkolja a nézőt a kivégzések brutális, explicit bemutatásával.
Korai éveiről elmondta, hogy költő szeretett volna lenni, de végül nem érezte elég jónak a verseit, úgyhogy idővel lemondott erről az ambíciójáról.
Szülővárosa, Lódz filmes központ volt a hetvenes-nyolcvanas években, főiskolával és Lengyelország legnagyobb stúdiójával, így „a film szelleme mindig ott volt a levegőben”. Rendezőnek nem vették fel, viszont elkezdett fotózni, amiben örömét lelte, így inkább operatőrnek tanult.
A kétezres években olyan hollywoodi produkcióknak volt az operatőre, mint a Ray című életrajzi film, amiért Jamie Foxx Oscar-díjat kapott, vagy A király összes embere olyan sztárokkal, mint Sean Penn, Jude Law és Anthony Hopkins.
Szavai szerint míg Európában a mozi elsősorban művészet, az Egyesült Államokban ipar, de valójában sok múlik a rendezőn, akivel az operatőr nagyon szorosan dolgozik együtt. Hollywoodi filmjeinek rendezői kelet-európai ízlésű operatőrt akartak, így a közös munka nem igazán különbözött az európai filmjeitől.
Egyik legfrissebb munkáját, a Kate Winslet főszereplésével készült, 2023-as Lee-t részben Budapesten forgatta, szerinte Magyarország a legnagyobb produkciók forgatására is alkalmas a remek stúdiók, stábok és helyszínek miatt.
Alulértékeltebb filmjei között tartja számon a Twist Olivért Polanski rendezésében, Wajdától a Walesa - A remény emberét, amiből a címszerepben Robert Wieckiewicz alakítását emelte ki, valamint a Tiszt és kém: A Dreyfus-ügyet szintén Polanskitól, ami szerinte politikai okokból nem került széleskörű forgalmazásba.
Véleménye szerint szakmája az eltelt évtizedekben nem sokat változott, csak az eszközök lettek jobbak, a forgatások pedig gyorsabbak és hatékonyabbak.
Most viszont a mesterséges intelligencia (MI) mindent a feje tetejére állíthat, nehéz megjósolni, mi a jövő - magyarázta.
Operatőri munkái mellett tanít is, a fiatal filmkészítőknek azt tanácsolja, ne támaszkodjanak az MI-re, ne foglalkozzanak algoritmusokkal és platformokkal, bízzanak a saját tehetségükben, és mondják el a nekik fontos történeteket.



