irodalom
A József Attila Emlékhely célja, hogy a kortárs magyar irodalom új közösségi terévé, a plebejus kultúra otthonává, a művészetről való beszélgetés közterévé váljon. Ennek jegyében rendhagyó tárlatvezetés-sorozat indítottak, amelynek keretében ősztől a Ferencvárosi József Attila Irodalmi Támogatás idei ösztöndíjasai dolgozzák fel a költő életművét. A meghívott vendégek változatos módokon nyúlnak az életműhöz, a kiállítótérhez, a versekhez a Gát utcai József Attila Emlékhelyen tartott rendhagyó tárlatvezetések alkalmával.
"József Attila élete és költészete az anyanyelvünk. A szülőházában, ahol a róla szóló kiállítás néz ránk a falakról, a beszélgetéseinken is ott van a vízjele. Mit tudhatunk meg róla, és mit tudhatunk meg általa és közben magunkról és a világról körülöttünk?”
Szeptemberben a kortárs internetes jelenségek fénytörésében vizsgálta József Attila verseit Nagy Dániellel, októberben Martzy Réka tárlatvezetésén a mentális diagnózisok és az önkép kapcsolata állt a középpontban.
November 11. – Tájlíra és ökoworkshop
A novemberi ökokritikai workshoppot Zilahi Anna költő, képzőművész, tartotta, akinek A bálna nem motívum című első könyve 2017-ben, második, Gyengédség című verseskötete 2025-ben jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. A workshopon József Attila tájverseivel foglalkoztak, különös tekintettel arra, miként kapcsolódik össze a városi táj, a társadalmi egyenlőtlenség és a kapitalizmus térformáló hatása.
„József Attila megfordította a magyar tájlíra tekintetét: itt a perem a középpont, itt készül az emberi világ. Gyárak, kormos falak között, a külváros udvarán gázol, a sárban megáll. A klasszikus tájlírától ellép, a táj nála nem bukolikus díszlet, sem pedig a lírai én lelki folyamatainak kivetülése. A bérház lakóit, a tárgyakat, a súrolókefét, a rongyot, és a kozmikus létezőket a költő mintha rokonaiként figyelné meg. A táj elválaszthatatlanul összefonódik az őt létrehozó társadalmi-gazdasági helyzetekkel és szereplőkkel. Ezért hatnak ma is fájdalmasan aktuálisnak versei, hiszen ma is a kapitalista viszonyok és neoliberális érdekek formálják a tájainkat. A világot ma logisztikai zónákban, repterek nem-helyein, akkumulátorgyárak és szemét-telepek peremén, a fizikai és a virtuális tér határán termelik újra. A választott tájversek lírai alanya nem magába zárt alany: viszonyaiban létezik, közösként írja le a tájat. Hazaszeretete a romos, nyomorsújtotta külvárosban is otthon van, kirekesztés helyett szolidaritásra épít. József Attila egykori külvárosa mára dzsentrifikált középosztálybeli ingatlan-portfólióvá vált. A versek segítenek végiggondolni, miképp alakítja át a kapitalizmus a városi tereket, és ki szorul ki belőlük. A táj szeretetén keresztül ugyanakkor gyönyörködni tanít minket a mindennapjainkat meghatározó terekben.”
December 2. – Gondoskodás és közös mosás
Kali Ágnes, dramaturg, költő, az anarcho-feminista kk_kollektív és a nemmondommeg alkotói kollektíva alapító tagja decemberben a házimunka és a művészi alkotómunka társadalmi megítélését járja körül József Attila és édesanyja, Pőcze Borbála életén keresztül. A beszélgetést közös lepedőmosás kíséri, amely a láthatatlan munka, az elismerés és a kizsákmányolás kérdéseit teszi közvetlenül megtapasztalhatóvá.
„Praznik A művészet eltagadott gazdaságának feminista megközelítése című írásában a művészet és a művészek kapitalizmuson belüli pozícióját vizsgálja, kifejezetten a munka szempontjából közelítve a kérdéshez. Fő állítása szerint a művészeti munka láthatatlanná tétele, illetve el nem ismerése teszi lehetővé a művészet és a művészek kizsákmányolását. Ez a folyamat párhuzamba állítható a jellemzően nők által végzett, társadalmilag szintén láthatatlan és el nem ismert reproduktív munkával. A hasonlóságok és különbségek vizsgálata arra is rámutat, hogyan határozzák meg a fennálló genderviszonyok, illetve az ezek által formált fogalmaink – mint az autonómia, a kreativitás vagy a zseni – a művészeti munka és a házimunka kizsákmányolásának különböző módozatait.”
December 15. – Szerelem? Szerelem!
Az évad záróprogramja K. Varga Bence, kulturális újságíró, a Fidelio rovat-vezetője József Attila szerelmi költészetét állítja középpontba, az odaadás, az önfeladás és a szerelem ellentmondásait vizsgálva.
„A szerelem minden bizonnyal az őrület legkellemesebb formája. Felemel, kétségek közé taszít, megváltoztatja a gondolkodásunkat, elhomályosítja a kontúrokat. A szeretett személy lénye mindent kitakar. Rajongás, ragaszkodás, kétségbeesés, düh, félelem, gyengédség – József Attila művein keresztül letaglózó erővel tapasztalhatjuk meg ezt az érzelmi hullámvölgyet. Szerelmi lírája kétségkívül a magyar irodalom legragyogóbb teljesítményeihez tartozik, miközben telis-tele van a fent leírt ellentmondásokkal. Hol húzódik a határ odaadás és önfeladás között? Tudunk-e azonosulni József Attila pszichologizáló, komplexusokkal és sérelmekkel teli vallomásaival, követelőző szeretetével? Ezen a rendhagyó tárlatvezetésen nem kész válaszokat keresünk, és nem is József Attila szerelmi költészetének megfejtésére vállalkozunk. Inkább megállunk néhány versnél, és beszélgetünk arról, mit jelentenek nekünk ezek a művek, miben ismerünk magunkra vagy éppen mivel vitatkoznánk. Minden résztvevőt arra bíztatunk, hogy hozzon magával valamit ebbe a beszélgetésbe: egy verssort, egy idézetet, néhány mondatot – bármely műből vagy szerzőtől –, ami szerinte a legpontosabban ragadja meg a szerelem lényegét. A hozott idézetekből és gondolatokból közösen próbálunk majd kirajzolni egy sokszínű, személyes képet arról, mit jelent számunkra a szerelem. Hiszen a szerelemről mindenkinek van története. Nincs menekvés.”
Az esemény regisztrációköteles.
Az események részletei a József Attila Emlékhely Facebook-oldalán találhatók.


