bezár
 

zene

2007. 10. 10.
Jazz, kultusz, satöbbi
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
December 27-én a Papp László Sportarénában lép föl a Woody Allen and His New Orleans Jazz Band. A jeles esemény alkalmat teremt arra, hogy a nagyérdemű életnagyságban szemlélje a pápaszemes neurotikus figurájába dermesztett kiváló rendezőt, aki feltehetőleg meggyőzően mutatja majd meg a valódi, az erőskezű (és erőstüdejű), magabiztos Allent.
„A zenéje lehetne mondjuk egy Cole Porter szám”, mondja izgatottan a Woody Allen által alakított Val Vaxman filmrendező a Hollywood Endingben, amikor egy készülő film meghallgatásán előrukkol ötleteivel.

prae.hu

Aki egy kicsit is ismeri Allen munkásságát, az tudja, mekkora szerepet játszik benne a jazzmuzsika. Az ezen és a dixielanden nevelkedett rendező sohasem rejtette véka alá a zene iránti vonzódását – a legtöbb hivatkozása a klasszikusok mellett alighanem eme irányzatokra történik, akár poétikus, azaz a film szerkezetét-hangulatát meghatározó formában is. De természetesen nem csak erről van szó: a klarinétról is. Pontosabban: a Woody Allen New Orleans Jazz Bandről, melyben a rendező az említett fúvós hangszer mély ismeretéről biztosítja közönségét, Manhattanben akár heti rendszerességgel is.

E helyütt azonban muszáj utalnunk egy közkeletű, ám tévedésen alapuló legendára, miszerint W. A. mester az éppen aktuális koncertje miatt maradt távol arról az Oscar-gáláról, amelyen az Annie Hallt négyszeresen is díjazták. Mert koncert ugyan lehetett aznap, mégsem ez a valódi ok. A Los Angelestől és a hollywoodi tömeggyártástól valóságosan irtózó művész egy cseppet sem tartotta érdekesnek vagy fontosnak, hogy egy kopasz embert ábrázoló szobrot vegyen át olyanoktól, akiktől a megtiszteltetés akár kétes értékűnek is nevezhető. Hogy Allen mindezt valóban komolyan gondolta, azt az is alátámasztja, hogy legutóbbi filmjeit szántszándékkal Európában, európai filmstúdiók támogatásával forgatta – az Egyesült Államok sikerorientált stúdiói nem csak a várható bevétel növekedését igyekeztek volna elősegíteni a filmek kommerszebbé alakításával, de folyamatos ellenőrzést is akartak gyakorolni a köztudottan a saját feje után menő rendező felett.

Innen nézve (is) igazi „hollywood ending”-nek mondható tehát – már ami a magyar közönség helyzetét illeti –, hogy az idén decemberben a 72. születésnapját ünneplő kultikus figura december 27-én hazánkban ad koncertet. És igazából mindegy is, milyen megfontolásból nézzük és hallgatjuk meg: azért, mert ő Woody Allen, a híres filmművész, vagy azért, mert vélhetően egy pezsgő, remek hangulatú koncertben lesz részünk (esetleg mindkettő miatt).

Ha sikerül elkerülni azt a szituációt, ami a párizsi Louvre-ban a Mona Lisa megtekintését kíséri, alighanem fantasztikus este fog kerekedni. Mert ha az emberek nem csak a puszta cirkuszi – noha elismerem, hogy a hasonlat sántít, maradjunk következetesek: múzeumi – látványosság miatt, melyet úgymond „kötelező” megnézni (fotózni, kamerázni, mobiltelefonnal fölvenni, stb.), hanem a valódi zenei élmény miatt tolonganak, jól lesz ez így.

nyomtat

Szerzők

-- L. Varga Péter --


További írások a rovatból

Jonas Mekas és William Basinski
Zenés táncszínházi kísérlet Mozart Requiemje nyomán / Festival d’Aix-en-Provence - Adelaide Festival, Theater Basel, Wiener Festwochen, Palau de les Arts Reina Sofía, La Monnaie koprodukció / De Munt, július 12.
Metallica, Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2026. június 11. és 13.

Más művészeti ágakról

Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 37. számáról
Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 36. számáról
színház

A kabuki (2. rész) haragos istenektől a popkultúráig
Horváth Kristóf Cigyar Magány című önálló estjéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés