"Frivol téma, mi tagadás" - mondta Péter Vladimir ötvösművész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanszékvezetője, szenvedélyes tárgygyűjtő az MTI-nek, hozzáfűzve: a civilizációs gátlásokat félretéve mindazonáltal elfogulatlanul meg kell állapítani, hogy ezek a tárgyak az angol WC feltalálása, elterjedése előtt a családi otthonokban a mindennapi élet állandó kísérői, kellékei voltak.

Az éjjeli edény - vagy népszerű nevén bili, amely a görög billikom serleg, edény, tartály jelentésű szó rövidített változata - használata a nagy porcelángyárak kialakulásával kezdődött. Porcelánból, fajanszból gyártották őket ugyanazzal az eljárással, mint az étkészleteket, stilárisan és minőségben is azokat a jegyeket viselték - magyarázta a művész.

Használatának megtervezésekor figyelembe vették az emberi test arányait és a fokozott igénybevételt, ezért ezek az edények vastag falúak voltak, stílusban követték a korszak nagy irányzatait, mint az újrokokó, a szecesszió és a 20-as- 30-as évek stílusa, az art déco.

"A porcelán éjjelit magas tűzön, mintegy 1400 fokon égették, az edénynek komoly súlya volt. A fajansz bilit alacsonyabb, 1000 fokon égették, és könnyebb is, mint a porcelán" - avat be a technológia rejtelmeibe a gyűjtemény tulajdonosa.

Közlése szerint a kiállításon mutatóban látható lesz néhány olyan tárgy, amely a tisztálkodáshoz kapcsolódik: mosdótál, mosdókancsó, fogkefe- és szappantartó porcelánból és üvegből.