Tóth Imre 1921-ben Szatmárnémetin született, és ott magyar-zsidó-román környezeben nevelkedett. Az egyetemen matematikát tanult, majd az ötvenes években a bukaresti egyetemen tanított, 1969-ben Németországba távozott és a regensburgi egyetemen a tudományfilozófiai tanszék vezetését bízták rá. Élete utolsó éveit Párizsban töltötte. Könyvei világszerte ismertté tették a nevét. Műveinek egy olasz nyelvű kötetben kiadott jegyzéke kétszáz oldalt tesz ki.

A Pont Kiadónál 2001-ben jelent meg Zsidónak lenni Auschwitz után című esszéje, amelyben - mint a kiadó közleménye fogalmaz - "nem pereskedik, nem kér számon, hanem értelmez". Az antiszemitizmus mint disszonáns alaphang a nyugat-európai hagyománynak éppúgy egyedi sajátja, mint az emberi méltóság, a lelkiismereti szabadság vagy a szociális jogok elvei - vallotta esszéjében Tóth Imre.

Utolsó nagy munkáját, Az irracionális számok Platón életművében címűt nem tudta befejezni. Néhány hónapja azonban írt egy 50 oldalas összefoglalást Platon: La dyade infinie et l'Un - fondement logique et ontologique du nombre irrationnel címmel, márciusban pedig leadta a kiadónak másik nagy, 350 oldalas munkáját, a Fragmente und Spuren Nichteuklidischer Geometrie in Aristoteles címűt.

Egész életében, az utolsó pillanatokig sokat dolgozott, írt, olvasott, előadott. Tóth Imre halála a magyar és az európai kultúra nagy vesztesége - szól a Pont Kiadó közleménye.