A torinói ló éjszakába nyúló vetítésen ünnepelte világpremierjét a Berlinalén, a díszbemutató légköre nagyon oldott volt, Tarr Béla a film után barátaiként mutatta be alkotótársait - mondta el az MTI-nek Papp Csaba Zoltán, a Magyar Filmunió munkatársa.

A torinói ló bemutatója után a szerdai német sajtó Tarr Béla életművét méltatta, a Berliner Zeitung című lap - amely minden nap terebélyes mellékletben foglalkozik a rangos filmfesztivállal - erős, szép és csendes filmként jellemzi a magyar-német-francia-svájci koprodukcióban készült művet. "A torinói ló egy monolit" - írja lap, amely emlékeztet arra, hogy Tarr Béla néhány évente megjelenik egy-egy új filmjével a világ jelentős fesztiváljain.

A magyar művész munkái "hatalmas feladatot jelentenek a nézőknek", Tarr nem sajnálja az időt filmjeiben. Így volt ez a Sátántangó, valamint a Werckmeister harmóniák című alkotásokkal is. Filmjei fekete-fehérek, és vajmi kevés van bennük abból, "amit cselekménynek" lehet nevezni, ez "szerencsés esetben oda vezet, hogy a néző megfeledkezik térről és időről" - vélekedik a Berliner Zeitung, amely foglalkozik a film filozófiai vetületével és kiemeli az alkotás képi világát is.

Az utolsó kapcsolja le a villanyt címmel közölt kritikát a Berlinale versenyprogramjában szereplő munkáról a Tagesspiegel, amely Tarr Béla testamentumaként ír a filmről, kitérve arra, hogy a művész felhagy a rendezéssel. "146 perces filmjével nem is lehetne nyilvánvalóbb, hogy négy éve A londoni férfi című alkotással már rég elmondott mindent, amit akart" - fogalmaz a lap kritikusa, aki szerint a filmet épp ezért nem érdemes másként, mint testamentumként kezelni.

A magyar rendező több olyan művet hagy hátra az európai film metafizikai örökségében, amelyről hosszú ideig fognak még beszélni - hangsúlyozza a szerző, megemlítve a Sátántangót és a Werckmeister harmóniákat. A torinói ló azonban már híján volt annak a humornak, amelyet a rendező korábbi műveiben fel lehetet lelni - olvasható a lapban, amely szerint ezúttal a film zenéje sem volt hibátlan. "A hat nap után már nincs isten, aki befejezné a művet. Az utolsó kapcsolja le a villanyt, Tarr Bélának senkinek sem kell elmagyaráznia, hogy az ember egyedül végzi" - írja végezetül a Tagesspiegel kritikusa.

Egy ló, semmi western címmel írt a filmről a tekintélyes Die Welt. A lap emlékeztet arra, hogy Tarr Béla kedvelt vendége a Berlinalénak, 1994-ben jelen volt a Sátántangóval, és más munkáját is láthatta a filmfesztivál közönsége. A Welt kritikusa szerint A torinói ló esetében a kezdetekkor csalódás éri a nézőket, a film ugyanis nem ábrázolja azt a jelenetet, amikor a filozófus Nietzsche eszét veszti azután, hogy az utcán sétálva azt látja, egy kocsis veri lovát. Az ember reménykedik abban, hogy látja majd a filozófus összeomlását, a torinói történéseket azonban csak elmesélik - írja a lap, amely összefoglalja a film "cselekményét" is. A cikkíró említést tesz a hosszú jelenetekről, valamint a szinte csak megjegyzésekre szorítkozó dialógusokról.

A Berlinalén naponta megjelenő Screen című lapban Tarr Béla filmje négy csillagot kapott, a Tagesspiegel táblázatában a lap szerzője három, a Die Zeit című lapé szintén három, a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Süddeutsche Zeitung kritikusa egyaránt két-két pontot adott a filmre. A három pont kiváló, a kettő jó értékelést jelent.