2009-ben ünnepelte megalakulásának száz éves évfordulóját az egyik, Olaszországban, Marinetti által alapított avantgárd mozgalom, a futurizmus. A Magyar Nemzeti Galéria az irányzat egyik legsokoldalúbb, és legfiatalabb művészének, Fortunato Deperonak (1892-1960) majdnem teljes trentói gyűjteményét, illetve, a kiállítás másik felében, a magyarországi futurista képzőművészek (Scheiber Hugó, Kádár Béla, Uitz Béla stb.) munkáit tárja a magyar közönség elé.

 

A kiállítás egyik legnagyobb erénye, hogy lerombolja a futurizmusról alkotott előítéleteket. A mozgalom nem a fasizmust kívánta szolgálni, és nem pusztán a modern technika vívmányait, a nagyvárosi életet dicsőítette, hanem (kissé utópisztikusan) úgy gondolta, hogy az emberi élet a művészetek segítségével boldogabbá varázsolható. Fantáziát, alkotókedvet kell tehát a hétköznapokba is vinni, az egyes művészeti ágak hierarchikus rendjét, izoláltságát pedig megszüntetni.

A bejárattal szemben láthatjuk Marinetti és Depero fotóját, amint futurista mellényben „feszítenek”. Az öltözködésre is úgy tekintettek, mint az egyéniség művészi kifejezésének egy lehetséges formájára.

 

Depero egy, az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alá tartozó kis faluból (Fondo) indult pályájára. Rómában ismerkedett meg a futurizmus képviselőivel (Boccioni, Marinetti), illetve Szergej Gagyilevvel, az Orosz Balett társulatával. Ezek a találkozások gyökeresen megváltoztatták a művészetről alkotott elképzeléseit. A kiállítás első része az avantgárd – főleg kubista (Picasso) – hatása alatt alkotott, nagyrészt fekete-fehér szén, tus, akvarell rajzait mutatja be, melyeken már előre vetül a művészetét meghatározó alapprobléma, a dinamizmus, illetve a sorozatok ábrázolásának megvalósíthatósága. 1915-ben, A világegyetem futurista rekonstrukciójában, így ír erről: „Mi futuristák, Balla és Depero arra szövetkeztünk, hogy az univerzumot derűs formában alkossuk újjá, és teljesen felfrissítsük.”

Izgalmasabb és színesebb a második rész, mely Depero kreatív alkotó periódusának csúcspontját (1917-1926) mutatja be. Egy, a gyermeki fantáziára, illetve a népművészet motívumaira épülő világ tárul elénk, mely mentes a tudatalatti tartalmak nyugtalanító többértelműségétől. A határozott formák, és vonalvezetés a világ rendjébe vetett hitről, és ennek a rendnek boldogító hatásáról árulkodnak. Depero egész életében hű maradt művészi elveihez, életművében nemigen fedezünk fel alkotói kétséget, illetve válságot.

 

1919-ben megnyitotta alkotói házát (Casa d’Arte Futurista Depero). Itt gyártottak, felesége segítségével, futurista motívumokat ábrázoló használati tárgyakat (faliszőnyegek, párnák, bútorok), melyek szintén azt a célt szolgálták (akárcsak korábban a szecesszióban), hogy a művészetet minél közelebb hozzák a hétköznapi élethez és a divathoz. A kiállítás negyedik része Depero amerikai tartózkodása alatt készített plakátterveit ábrázolja.

 
Mivel a Depero alkotásait tartalmazó első rész egy már meglévő kiállítási anyagból építkezik, sokkal izgalmasabb a második, mely az olasz művész magyar alkotókra tett hatását mutatja be. A futurizmus mozgalma Magyarországon azért is jelentős, mert a többi európai országgal szinte egy időben jelentkezett. 1913-ban nyitották meg a Nemzeti Szalonban a Futuristák és expresszionisták kiállítását, 1910-ben, a Nyugatban pedig már megemlítik a mozgalmat. Bár a kor sok jelentős művésze (Ady, Babits) szinte utálattal beszél a korábbi művészeti hagyományokat erőteljesen megtagadó mozgalomról, a magyar képzőművészek, illetve egyes írók (Kassák Lajos) gondolkodását mégis radikálisan megváltoztatta. A kiállított képek közül sokat csak itt és most tekinthetünk meg, mert magántulajdonban vannak. 

 

Kádár Béla csodálatos színvilággal rendelkező képei dinamizmusában a magyar falusi világot, folklórt idézik meg. Scheiber Hugo képein a nagyváros forgataga ragad magával: Wurstli, Bál, Tömeg.

Ismerve az olaszok temperamentumát, és, hogy mennyire nem jellemző rájuk az elmélkedő magukba zárkózás, az otthon ülés nyugalma, természetesnek tűnik, hogy a futurizmus Itáliából indult hódító útjára. Érdekes viszont, hogy a magyar művészeket is gyorsan magával ragadta. A kiállításon nemcsak a képek tanúskodnak erről, de a korabeli levelek is, illetve a Marinetti és Gáspár Margit (a futurizmusról beszámoló újságírónő) közt szövődött érzelmi viszony.