irodalom
2012. 01. 18.
Szabadpiaci kapitalizmusban élünk
Interjú Dunajcsik Mátyással
"Nevezhetjük ezt akár generációváltásnak is" - mondja Dunajcsik Mátyás, a Libri Kiadó szépirodalmi főszerkesztője a kiadó megalakulásáról. Az interjúban a Libri piaci stratégiájáról, várható megjelenésekről és a Sárközy&Co. irodalmi ügynökségről is mesél a PRAE.HU-nak.
PRAE.HU: 2011-ben megalakítottátok a Libri Kiadót, nagy port kavarva ezzel az irodalmi életben. Hogyan hatott mindez a személyes életedre?
Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy 2011 életem legmozgalmasabb éve volt. Január 10-én még Pestszentlőrincen laktam a szüleimnél, és a Magvető Kiadóba, a Dankó utcába jártam dolgozni mint nemzetközi kapcsolattartó. Ehhez képest most, egy évvel később a belvárosi Zichy utcában lakom, saját háztartást vezetek, szépirodalmi főszerkesztő vagyok a Libri Kiadónál, és a volt Skála Metró hatodik emeletére járok dolgozni az irodánkba, öt percre a lakásomtól. Szóval minden a feje tetejére állt, vagy inkább a fejéről a talpára, mert igazából most érzem úgy, hogy a helyemre kerültem. A nyár viszont, mint szabadság és pihenés, teljesen kimaradt.
Persze a Libri Kiadó megalakulása nagy hatással volt és lesz a magyar irodalmi életre is. Itt nem csak arra gondolok, hogy a távozásunk után a Magvető Kiadónak is meg kellett újulnia, hanem arra is, hogy a megújulásra, új stratégiákra a többi kiadónak is szüksége lesz, ha a versenyt tartani kívánják.
PRAE.HU: Elmondanád, hogyan lett József és testvéreiből Libri a kiadótok neve?
Tavaly, amikor Könyvhét után Sárközy Bencével távoztunk a Magvető Kiadótól, az volt a tervünk, hogy Bence alapít József és testvérei néven egy saját kis szépirodalmi kiadót, amihez az indulótőkét Halmos Ádám, a Nyitott Könyvműhely tulajdonosa biztosítja majd, én pedig velük fogok dolgozni. Mikor azonban szétfutott a hír, hogy Bence már nem dolgozik a Magvetőnél, hirtelen minden nagy piaci szereplő beszélni akart vele. Végeérhetetlen tárgyalások után végül Balogh Ákossal, a Libri Könyvkereskedelmi hálózat tulajdonosával jutott Bence és Halmos Ádám egyezségre. Ennek az eredménye, hogy a Nyitott Könyvműhely átalakult Libri Kiadóvá, ami a Libri Könyvkereskedelmi hálózattól független cégként működik, s a kettőt a néven kívül Balogh Ákos személye köti össze, aki a Libri Kiadó tulajdonjogán Halmos Ádámmal és Sárközy Bencével osztozik.
PRAE.HU: Eredetileg miért hagytátok ott a kiadót?
Szükségét éreztük a változásnak, mert egyfelől már nem éreztük jól magunkat abban a környezetben, ahol dolgoznunk kellett, másfelől pedig nagyon más elképzeléseink voltak a könyvkiadásról. A nagy döntést természetesen nem nekem, hanem Bencének kellett meghoznia, hiszen ő kilenc évig dolgozott a Magvetőnél, ebből három évig főszerkesztőként. Viszont amikor eldöntötte, hogy elmegy, egyrészt szerettem volna folytatni vele a közös munkát, másrészt biztos voltam benne, hogy ha érdekes és izgalmas dolgok fognak történni a magyar könyvpiacon, azok az ő leendő cégében lesznek.
Nevezhetjük ezt akár generációváltásnak is, hiszen ez egy olyan fiatal csapat – gondolok itt a Halmos Ádám-féle Nyitott Könyvműhely stábjára is −, ahol a legtöbben sokszor megfordultunk külföldön, így nem csak azt tudjuk, Magyarországon hogyan kell és lehet könyveket kiadni és eladni, hanem azt is, hogy New Yorkban, Mexikóban, Horvátországban vagy éppen Hollandiában miképp adják ki és el a könyveket.
PRAE.HU: Mit tartottál, tartottatok a legnehezebb feladatnak?
Egyértelműen a könyveink karácsonyi szezonra történő kiadását, hiszen a könyviparban a könyvek körülbelül 60%-át a karácsonyt megelőző hónapokban, illetve napokban adjuk el. Viccesen azt szoktam mondani, hogy az egész iparágunk nagyjából arra a három könyvre alapul, amit az átlag magyar fogyasztó megvesz karácsonyra, és arra az egyre, amit a két ünnep között el is olvas. Induló kiadóként nem engedhettük meg magunknak a karácsonyi szezon kihagyását, viszont az csak nagyjából augusztusra állt össze, hogyan és milyen keretek között fogunk működni egyáltalán. Többségében persze azok a könyvek jöttek ki, melyeket a Nyitott Könyvműhely csapata már előkészített, de így is volt két kortárs magyar irodalmi könyv, amit már mi hoztunk a cégbe. Ezek Barna Dávid Egy magyar regénye, illetve Papp Sándor Zsigmond Semmi kis életek című könyve voltak. Mindemellett még tavaly tíz-tizenkét címet megvásároltunk, amelyek 2012-ben fognak megjelenni és reményeink szerint nagy sikert aratni.
PRAE.HU: Milyen világirodalmi címeket fogtok 2012-ben megjelentetni?
Az egyik nagy durranás Don DeLillo Cosmoplis című regénye lesz, nemcsak azért, mert egy elképesztően jó könyv, hanem mert idén mutatják be a belőle készült filmet is David Cronenberg rendezésében, Robert Pattison és Juliette Binoche főszereplésével. Külön öröm, hogy a könyv fordítójának Barabás Andrást, Raymond Carver fordítóját sikerült megnyernünk, akinek szaktudására itt valóban szükség van, hiszen a szöveg minden mondata olyan szép és olyan bonyolult, akár egy-egy verssor.
A Könyvfesztiválon négy díszvendég írónk is lesz: az idei Budapest Nagydíjas Claudio Magristól újra kiadjuk a szerző mára már beszerezhetetlen Kisvilágok című könyvét, és Hangok címmel két olyan rövidebb írását, ami most először lesz olvasható magyarul. A skandináv díszvendégségre pedig Finnország lekedveltebb írója, Kari Hotakainen regényével készülünk, valamint a dán Kaaberbøl & Friis írópáros két krimijével, melyek egyike Magyarországon játszódik: mindhárman itt is lesznek a Fesztiválon.
Ugyanekkor fog megjelenni Juan Pablo Villalobos Bunkerzsúr című kisregénye is, ami egy tizenegy éves kisfiú hangján megszólaló tragikus történet a mexikói drogbárók világáról, és egy másik, számomra nagyon kedves regény, a Puszták Gerald Murnane ausztrál szerző tollából, akiről túlzás nélkül állítható, hogy ő az ausztrál Sebald, vagy az ausztrál Proust. A könyv kísérlet Ausztrália legmélyebb lényegének, „néplelkének” megragadására, amiben van egy kicsi a nagy magyar síkságok életérzéséből is, hiszen Murnane sajátosan intenzív viszonyban van a magyar nyelvvel, az egyik kedvenc írója pedig Illyés Gyula.
Ősszel pedig jön majd Jennifer Egan Pulitzer-díjas regénye (A Visit from the Goon Squad), és újra kiadjuk Javier Marías kultkönyvét, A szívem fehéret is, lélekben készülve a szerző tavaly hatalmas sikert aratott új regénye, a Los Enamoramientos 2013-as megjelenésére...
PRAE.HU: Milyen magyar szépirodalmi szerzőket, köteteket adtok majd ki?
Úgy érzem, elég erősen indítottunk – Papp Sándor Zsigmond regényének karácsonyi teljesítménye kiemelkedő volt −, és természetesen így is szeretnénk folytatni.
Hogy rögtön egy nagyon izgalmas hírrel kezdjem, idén már nálunk jelenik meg Térey János két kötete is. Az első a Teremtés vagy sem címet viseli, és Térey esszéisztikájából nyújt bő és régóta várt válogatást. A kötet gerincét olyan költőportrék képezik klasszikus és kortárs magyar költőkről, Berzsenyitől Adyn és Babitson át egészen Kemény Istvánig és Poós Zoltánig, akiket Térey a maga teljesen sajátos nézőpontjából és stílusában mutat be. A kötetben tárgyalt klasszikus szerzőktől egy-két jellemző verset is mellékelünk a szövegekhez, ami így egyfajta különleges költészeti kalauzzá alakul. A másik Térey-mű a szerző egyetlen novelláskötete, a Termann hagyományainak újraírt változata lesz Termann hagyatéka címmel, ami igazi korrajz és időutazás a ’90-es évekbe Debrecentől Budapesten át egészen Varsóig.
Előtte, rögtön márciusban jön ki Benedek Szabolcs trilógiájának első része, a Vérgróf, ami a századforduló Budapestjén játszódó vámpírregény. Igazán hiánypótló munka ez, hiszen annak ellenére, hogy a külföldieknek rögtön a vámpírok jutnak eszébe a magyarokról, a magyar irodalomban szinte semmilyen hagyománya nincs ennek a műfajnak. S ehhez a vonalhoz kapcsolható Szabó Róbert Csaba kötete is majd a Könyvhéten, aki oda viszi el a gótikus rémtörténet műfaját, ahol az angol kísértetkastélyok után talán a legtermészetesebb helye lehetne: Erdélybe, ahol egyébként Benedek Szabolcs trilógiájának következő darabja is részben játszódni fog.
De persze az itthoni tájakat sem hagyjuk érintetlenül: az eddig főleg gyerekkönyveiről ismert Finy Petra első felnőtt regénye, a Könyvhétre megjelenő Madárasszony egy depresszióval küszködő, madárgyűrűzéssel foglalkozó anya különös és megrázó története, amit a lánya próbál meg felgöngyölíteni a rokonok és barátok emlékein keresztül az anya halála után. A magyar flóra és fauna talán még soha nem szerepelt ilyen intim és intenzív módon szépirodalmunkban: az egész szöveg olyan, mintha három természettudományos kislexikon lenne beledarálva.
PRAE.HU: Térey János nevének említése eszembe juttatta azokat a vádakat, miszerint elhappoljátok a Magvető Kiadó szerzőit. Hogyan vélekedsz erről, hogyan kezeled ezt a helyzetet?
Az ezzel kapcsolatos találgatások kicsit emlékeztetnek arra, amikor a Telep Csoport megalakulásakor mindenki arról faggatott minket, hogy kiket akarunk leváltani, felváltani, megsemmisíteni, miközben az egyetlen célunk az önkifejezés volt.
A kiadót nem zsákmányszerzés céljával alapítottuk, és azt gondolom, hogy a szerzőket sem lehet kilóra megvenni – ráadáskul kifejezetten izgat minket a feladat, hogy felfedezzük és felépítsük a saját szerzőinket, akikről korábban nem vagy nem eleget lehetett hallani. Ha azonban van egy szerző, aki nem érzi jól magát ott, ahol van, és úgy gondolja, hogy máshol megtalálná, amit keres, akkor nyugodtan pártoljon át egyik kiadótól a másikhoz. Saját szerzőinknek igyekszünk a lehető legjobb ajánlatot adni és a legnagyobb törődést biztosítani mind a szöveg megszületése alatt, mind pedig azután.
Szerintem nem lehet probléma, ha változik a magyar szépirodalmi könyvkiadás arculata, és több szereplője van, mint amennyi eddig volt, hiszen ez versenyhelyzetet teremt a kiadók között, ahol az olvasókért és a szerzőkért is meg kell küzdeni. Ez a küzdelem pedig vélhetően egyre jobb és jobb teljesítményre sarkallja majd a kiadókat.
Ha azonban egy mondatban kellene válaszolnom, azt mondanám: szabadpiaci kapitalizmusban élünk.
PRAE.HU: A jövőre megjelenő szépirodalmi művek között főleg prózát említettél. Mint szépirodalmi főszerkesztő célod lenne a fiatal prózát felfuttatni?
Meggyőződésem, hogy ahogyan a „fiatal költészet” már létező kategória a kritikában a maga sajátságaival, új kérdésfeltevéseivel, és persze sokszínűségével, úgy egy-másfél éven belül az lesz a „fiatal magyar próza” is. Azt látom, hogy ezek a szerzők végre történeteket akarnak mesélni, és nem bénítja meg őket a nyelvi megelőzöttségen való terméketlen mélázás, nem téveszti meg őket a nyelvteremtés önértékének mítosza. Beépítik a külföldi, világirodalmi hatásokat is, mások a mintáik, a választott elődeik. Az untig ismételt ottlikozás, bernhardozás helyett az ő munkáikban már tetten érhető mondjuk Houellebecq, Pynchon, vagy épp a Párhuzamos történetek öröksége. És odafigyelnek az olvasóikra is: ez a generáció olyan történeteket mesél el − a nyelvi igényességből semmit sem veszítve −, ami az olvasót képes bevonzani, ami átélhető. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lennének majd versesköteteink is...
PRAE.HU: A Libri deklaráltan nyitott profillal működik. Mit várhatunk a nem szépirodalmi részlegtől?
Ez főleg a másik három főszerkesztő területe: Dávid Anna az ismeretterjesztő könyvekkel foglalkozik, Balázs Eszter Anna a gyerekkönyvekkel, míg Angyalosy Eszter a szórakoztató irodalom felelőse, így innen csak néhány fontos művet emelnék ki.
Április elején jelenik meg Havas Henrik Könyörtelenek című riportkönyve a szegedi Csillag börtön tizenhat tényleges életfogytiglanra ítélt foglyáról, erről a speciális büntetéstípusról, és az annak kapcsán felvetődő kérdésekről. A könyvben az elítélteken kívül szakértők, pszichológusok és börtönőrök is megszólalnak.
Sokat várunk Erin Morgenstern Éjszakai Cirkuszától is, amit egyébként Rakovszky Zsuzsa fordít, és az egész világon elképesztő kampányokkal harangozták be – ezekből igyekszünk mi is tanulni, és valami egészen különlegessel készülünk a könyv megjelenésére. De sokak számára érdekes lehet Siddharta Mukherjee Betegségek betegsége című lenyűgöző „életrajza” is a rákbetegségről, melynek különlegességét a Pulitzer-díj mellett az is jelzi, hogy négy regénnyel versenyezve nyerte meg a Guardian First Book Awardot, vagyis egyáltalán nem egy száraz monográfiáról van szó.
A hamarosan induló gyerekkönyves részleg szintén erősen fog kezdeni, hiszen tavasszal új formában és új külsővel indítjuk újra H. Vidra Gabriella A Tudás könyvei című, izgalmas sorozatát, ami szűk körben már nagy sikert aratott az általános iskolások között, mi viszont szeretnénk, ha az egész országban megismernék a könyvek hőseinek kalandjait.
PRAE.HU: Elég sok volt tehát a munka a Libri Kiadó körül. Maradt időtök a szerzői jogokkal kereskedő Sárközy & Co. nevű vállalkozásotokra is?
A Sárközy & Társa egy önállóan működő irodalmi ügynökség, ahol magyar szerzőket közvetítünk a külföldi könyvpiac felé. Feladatunk a Libri Kiadónál megjelenő magyar szerzők valamint más, velünk szerződést kötött kiadóknál megjelenő alkotók műveinek képviselete. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a nyár végi alapításhoz képest már négy komoly üzletet sikerült kötnünk, és eladtuk Rakovszky Zsuzsa VS című regényét francia és olasz nyelvre, valamint Papp Sándor Zsigmond Semmi kis életekjét finn és olasz területre.
Egyébként, hogy egy újabb változást említsek, Balázs Eszter Anna segítségével elkezdtük a gyerekkönyvek külföldi közvetítését is.
PRAE.HU: Ha egy művet kellene kiemelned, ami 2011-ben a legnagyobb hatással volt rád, mit mondanál?
Jó volt olvasni Krusovszky Dénes érett, súlyos verseit A felesleges part című kötetben, és öröm volt megint, ezúttal magyar nyelven találkozni Sjón Macskarókájával. De ha csak egyet mondhatok, hadd legyek egy kicsit titokzatos: a legnagyobb hatású egy olyan kézirat volt, ami még be sincs fejezve, de amikor megjelenik nálunk, biztos vagyok benne, hogy meg fogja változtatni azt, ahogyan ma a magyar prózáról gondolkozunk...
Fotó: Szőcs Petra
Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy 2011 életem legmozgalmasabb éve volt. Január 10-én még Pestszentlőrincen laktam a szüleimnél, és a Magvető Kiadóba, a Dankó utcába jártam dolgozni mint nemzetközi kapcsolattartó. Ehhez képest most, egy évvel később a belvárosi Zichy utcában lakom, saját háztartást vezetek, szépirodalmi főszerkesztő vagyok a Libri Kiadónál, és a volt Skála Metró hatodik emeletére járok dolgozni az irodánkba, öt percre a lakásomtól. Szóval minden a feje tetejére állt, vagy inkább a fejéről a talpára, mert igazából most érzem úgy, hogy a helyemre kerültem. A nyár viszont, mint szabadság és pihenés, teljesen kimaradt.
Persze a Libri Kiadó megalakulása nagy hatással volt és lesz a magyar irodalmi életre is. Itt nem csak arra gondolok, hogy a távozásunk után a Magvető Kiadónak is meg kellett újulnia, hanem arra is, hogy a megújulásra, új stratégiákra a többi kiadónak is szüksége lesz, ha a versenyt tartani kívánják.
PRAE.HU: Elmondanád, hogyan lett József és testvéreiből Libri a kiadótok neve?
Tavaly, amikor Könyvhét után Sárközy Bencével távoztunk a Magvető Kiadótól, az volt a tervünk, hogy Bence alapít József és testvérei néven egy saját kis szépirodalmi kiadót, amihez az indulótőkét Halmos Ádám, a Nyitott Könyvműhely tulajdonosa biztosítja majd, én pedig velük fogok dolgozni. Mikor azonban szétfutott a hír, hogy Bence már nem dolgozik a Magvetőnél, hirtelen minden nagy piaci szereplő beszélni akart vele. Végeérhetetlen tárgyalások után végül Balogh Ákossal, a Libri Könyvkereskedelmi hálózat tulajdonosával jutott Bence és Halmos Ádám egyezségre. Ennek az eredménye, hogy a Nyitott Könyvműhely átalakult Libri Kiadóvá, ami a Libri Könyvkereskedelmi hálózattól független cégként működik, s a kettőt a néven kívül Balogh Ákos személye köti össze, aki a Libri Kiadó tulajdonjogán Halmos Ádámmal és Sárközy Bencével osztozik.
PRAE.HU: Eredetileg miért hagytátok ott a kiadót?
Szükségét éreztük a változásnak, mert egyfelől már nem éreztük jól magunkat abban a környezetben, ahol dolgoznunk kellett, másfelől pedig nagyon más elképzeléseink voltak a könyvkiadásról. A nagy döntést természetesen nem nekem, hanem Bencének kellett meghoznia, hiszen ő kilenc évig dolgozott a Magvetőnél, ebből három évig főszerkesztőként. Viszont amikor eldöntötte, hogy elmegy, egyrészt szerettem volna folytatni vele a közös munkát, másrészt biztos voltam benne, hogy ha érdekes és izgalmas dolgok fognak történni a magyar könyvpiacon, azok az ő leendő cégében lesznek.
Nevezhetjük ezt akár generációváltásnak is, hiszen ez egy olyan fiatal csapat – gondolok itt a Halmos Ádám-féle Nyitott Könyvműhely stábjára is −, ahol a legtöbben sokszor megfordultunk külföldön, így nem csak azt tudjuk, Magyarországon hogyan kell és lehet könyveket kiadni és eladni, hanem azt is, hogy New Yorkban, Mexikóban, Horvátországban vagy éppen Hollandiában miképp adják ki és el a könyveket.
PRAE.HU: Mit tartottál, tartottatok a legnehezebb feladatnak?
Egyértelműen a könyveink karácsonyi szezonra történő kiadását, hiszen a könyviparban a könyvek körülbelül 60%-át a karácsonyt megelőző hónapokban, illetve napokban adjuk el. Viccesen azt szoktam mondani, hogy az egész iparágunk nagyjából arra a három könyvre alapul, amit az átlag magyar fogyasztó megvesz karácsonyra, és arra az egyre, amit a két ünnep között el is olvas. Induló kiadóként nem engedhettük meg magunknak a karácsonyi szezon kihagyását, viszont az csak nagyjából augusztusra állt össze, hogyan és milyen keretek között fogunk működni egyáltalán. Többségében persze azok a könyvek jöttek ki, melyeket a Nyitott Könyvműhely csapata már előkészített, de így is volt két kortárs magyar irodalmi könyv, amit már mi hoztunk a cégbe. Ezek Barna Dávid Egy magyar regénye, illetve Papp Sándor Zsigmond Semmi kis életek című könyve voltak. Mindemellett még tavaly tíz-tizenkét címet megvásároltunk, amelyek 2012-ben fognak megjelenni és reményeink szerint nagy sikert aratni.
PRAE.HU: Milyen világirodalmi címeket fogtok 2012-ben megjelentetni?
Az egyik nagy durranás Don DeLillo Cosmoplis című regénye lesz, nemcsak azért, mert egy elképesztően jó könyv, hanem mert idén mutatják be a belőle készült filmet is David Cronenberg rendezésében, Robert Pattison és Juliette Binoche főszereplésével. Külön öröm, hogy a könyv fordítójának Barabás Andrást, Raymond Carver fordítóját sikerült megnyernünk, akinek szaktudására itt valóban szükség van, hiszen a szöveg minden mondata olyan szép és olyan bonyolult, akár egy-egy verssor.
A Könyvfesztiválon négy díszvendég írónk is lesz: az idei Budapest Nagydíjas Claudio Magristól újra kiadjuk a szerző mára már beszerezhetetlen Kisvilágok című könyvét, és Hangok címmel két olyan rövidebb írását, ami most először lesz olvasható magyarul. A skandináv díszvendégségre pedig Finnország lekedveltebb írója, Kari Hotakainen regényével készülünk, valamint a dán Kaaberbøl & Friis írópáros két krimijével, melyek egyike Magyarországon játszódik: mindhárman itt is lesznek a Fesztiválon.
Ugyanekkor fog megjelenni Juan Pablo Villalobos Bunkerzsúr című kisregénye is, ami egy tizenegy éves kisfiú hangján megszólaló tragikus történet a mexikói drogbárók világáról, és egy másik, számomra nagyon kedves regény, a Puszták Gerald Murnane ausztrál szerző tollából, akiről túlzás nélkül állítható, hogy ő az ausztrál Sebald, vagy az ausztrál Proust. A könyv kísérlet Ausztrália legmélyebb lényegének, „néplelkének” megragadására, amiben van egy kicsi a nagy magyar síkságok életérzéséből is, hiszen Murnane sajátosan intenzív viszonyban van a magyar nyelvvel, az egyik kedvenc írója pedig Illyés Gyula.
Ősszel pedig jön majd Jennifer Egan Pulitzer-díjas regénye (A Visit from the Goon Squad), és újra kiadjuk Javier Marías kultkönyvét, A szívem fehéret is, lélekben készülve a szerző tavaly hatalmas sikert aratott új regénye, a Los Enamoramientos 2013-as megjelenésére...
PRAE.HU: Milyen magyar szépirodalmi szerzőket, köteteket adtok majd ki?
Úgy érzem, elég erősen indítottunk – Papp Sándor Zsigmond regényének karácsonyi teljesítménye kiemelkedő volt −, és természetesen így is szeretnénk folytatni.
Hogy rögtön egy nagyon izgalmas hírrel kezdjem, idén már nálunk jelenik meg Térey János két kötete is. Az első a Teremtés vagy sem címet viseli, és Térey esszéisztikájából nyújt bő és régóta várt válogatást. A kötet gerincét olyan költőportrék képezik klasszikus és kortárs magyar költőkről, Berzsenyitől Adyn és Babitson át egészen Kemény Istvánig és Poós Zoltánig, akiket Térey a maga teljesen sajátos nézőpontjából és stílusában mutat be. A kötetben tárgyalt klasszikus szerzőktől egy-két jellemző verset is mellékelünk a szövegekhez, ami így egyfajta különleges költészeti kalauzzá alakul. A másik Térey-mű a szerző egyetlen novelláskötete, a Termann hagyományainak újraírt változata lesz Termann hagyatéka címmel, ami igazi korrajz és időutazás a ’90-es évekbe Debrecentől Budapesten át egészen Varsóig.
Előtte, rögtön márciusban jön ki Benedek Szabolcs trilógiájának első része, a Vérgróf, ami a századforduló Budapestjén játszódó vámpírregény. Igazán hiánypótló munka ez, hiszen annak ellenére, hogy a külföldieknek rögtön a vámpírok jutnak eszébe a magyarokról, a magyar irodalomban szinte semmilyen hagyománya nincs ennek a műfajnak. S ehhez a vonalhoz kapcsolható Szabó Róbert Csaba kötete is majd a Könyvhéten, aki oda viszi el a gótikus rémtörténet műfaját, ahol az angol kísértetkastélyok után talán a legtermészetesebb helye lehetne: Erdélybe, ahol egyébként Benedek Szabolcs trilógiájának következő darabja is részben játszódni fog.
De persze az itthoni tájakat sem hagyjuk érintetlenül: az eddig főleg gyerekkönyveiről ismert Finy Petra első felnőtt regénye, a Könyvhétre megjelenő Madárasszony egy depresszióval küszködő, madárgyűrűzéssel foglalkozó anya különös és megrázó története, amit a lánya próbál meg felgöngyölíteni a rokonok és barátok emlékein keresztül az anya halála után. A magyar flóra és fauna talán még soha nem szerepelt ilyen intim és intenzív módon szépirodalmunkban: az egész szöveg olyan, mintha három természettudományos kislexikon lenne beledarálva.
PRAE.HU: Térey János nevének említése eszembe juttatta azokat a vádakat, miszerint elhappoljátok a Magvető Kiadó szerzőit. Hogyan vélekedsz erről, hogyan kezeled ezt a helyzetet?
Az ezzel kapcsolatos találgatások kicsit emlékeztetnek arra, amikor a Telep Csoport megalakulásakor mindenki arról faggatott minket, hogy kiket akarunk leváltani, felváltani, megsemmisíteni, miközben az egyetlen célunk az önkifejezés volt.
A kiadót nem zsákmányszerzés céljával alapítottuk, és azt gondolom, hogy a szerzőket sem lehet kilóra megvenni – ráadáskul kifejezetten izgat minket a feladat, hogy felfedezzük és felépítsük a saját szerzőinket, akikről korábban nem vagy nem eleget lehetett hallani. Ha azonban van egy szerző, aki nem érzi jól magát ott, ahol van, és úgy gondolja, hogy máshol megtalálná, amit keres, akkor nyugodtan pártoljon át egyik kiadótól a másikhoz. Saját szerzőinknek igyekszünk a lehető legjobb ajánlatot adni és a legnagyobb törődést biztosítani mind a szöveg megszületése alatt, mind pedig azután.
Szerintem nem lehet probléma, ha változik a magyar szépirodalmi könyvkiadás arculata, és több szereplője van, mint amennyi eddig volt, hiszen ez versenyhelyzetet teremt a kiadók között, ahol az olvasókért és a szerzőkért is meg kell küzdeni. Ez a küzdelem pedig vélhetően egyre jobb és jobb teljesítményre sarkallja majd a kiadókat.
Ha azonban egy mondatban kellene válaszolnom, azt mondanám: szabadpiaci kapitalizmusban élünk.
PRAE.HU: A jövőre megjelenő szépirodalmi művek között főleg prózát említettél. Mint szépirodalmi főszerkesztő célod lenne a fiatal prózát felfuttatni?
Meggyőződésem, hogy ahogyan a „fiatal költészet” már létező kategória a kritikában a maga sajátságaival, új kérdésfeltevéseivel, és persze sokszínűségével, úgy egy-másfél éven belül az lesz a „fiatal magyar próza” is. Azt látom, hogy ezek a szerzők végre történeteket akarnak mesélni, és nem bénítja meg őket a nyelvi megelőzöttségen való terméketlen mélázás, nem téveszti meg őket a nyelvteremtés önértékének mítosza. Beépítik a külföldi, világirodalmi hatásokat is, mások a mintáik, a választott elődeik. Az untig ismételt ottlikozás, bernhardozás helyett az ő munkáikban már tetten érhető mondjuk Houellebecq, Pynchon, vagy épp a Párhuzamos történetek öröksége. És odafigyelnek az olvasóikra is: ez a generáció olyan történeteket mesél el − a nyelvi igényességből semmit sem veszítve −, ami az olvasót képes bevonzani, ami átélhető. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lennének majd versesköteteink is...
PRAE.HU: A Libri deklaráltan nyitott profillal működik. Mit várhatunk a nem szépirodalmi részlegtől?
Ez főleg a másik három főszerkesztő területe: Dávid Anna az ismeretterjesztő könyvekkel foglalkozik, Balázs Eszter Anna a gyerekkönyvekkel, míg Angyalosy Eszter a szórakoztató irodalom felelőse, így innen csak néhány fontos művet emelnék ki.
Április elején jelenik meg Havas Henrik Könyörtelenek című riportkönyve a szegedi Csillag börtön tizenhat tényleges életfogytiglanra ítélt foglyáról, erről a speciális büntetéstípusról, és az annak kapcsán felvetődő kérdésekről. A könyvben az elítélteken kívül szakértők, pszichológusok és börtönőrök is megszólalnak.
Sokat várunk Erin Morgenstern Éjszakai Cirkuszától is, amit egyébként Rakovszky Zsuzsa fordít, és az egész világon elképesztő kampányokkal harangozták be – ezekből igyekszünk mi is tanulni, és valami egészen különlegessel készülünk a könyv megjelenésére. De sokak számára érdekes lehet Siddharta Mukherjee Betegségek betegsége című lenyűgöző „életrajza” is a rákbetegségről, melynek különlegességét a Pulitzer-díj mellett az is jelzi, hogy négy regénnyel versenyezve nyerte meg a Guardian First Book Awardot, vagyis egyáltalán nem egy száraz monográfiáról van szó.
A hamarosan induló gyerekkönyves részleg szintén erősen fog kezdeni, hiszen tavasszal új formában és új külsővel indítjuk újra H. Vidra Gabriella A Tudás könyvei című, izgalmas sorozatát, ami szűk körben már nagy sikert aratott az általános iskolások között, mi viszont szeretnénk, ha az egész országban megismernék a könyvek hőseinek kalandjait.
PRAE.HU: Elég sok volt tehát a munka a Libri Kiadó körül. Maradt időtök a szerzői jogokkal kereskedő Sárközy & Co. nevű vállalkozásotokra is?
A Sárközy & Társa egy önállóan működő irodalmi ügynökség, ahol magyar szerzőket közvetítünk a külföldi könyvpiac felé. Feladatunk a Libri Kiadónál megjelenő magyar szerzők valamint más, velünk szerződést kötött kiadóknál megjelenő alkotók műveinek képviselete. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a nyár végi alapításhoz képest már négy komoly üzletet sikerült kötnünk, és eladtuk Rakovszky Zsuzsa VS című regényét francia és olasz nyelvre, valamint Papp Sándor Zsigmond Semmi kis életekjét finn és olasz területre.
Egyébként, hogy egy újabb változást említsek, Balázs Eszter Anna segítségével elkezdtük a gyerekkönyvek külföldi közvetítését is.
PRAE.HU: Ha egy művet kellene kiemelned, ami 2011-ben a legnagyobb hatással volt rád, mit mondanál?
Jó volt olvasni Krusovszky Dénes érett, súlyos verseit A felesleges part című kötetben, és öröm volt megint, ezúttal magyar nyelven találkozni Sjón Macskarókájával. De ha csak egyet mondhatok, hadd legyek egy kicsit titokzatos: a legnagyobb hatású egy olyan kézirat volt, ami még be sincs fejezve, de amikor megjelenik nálunk, biztos vagyok benne, hogy meg fogja változtatni azt, ahogyan ma a magyar prózáról gondolkozunk...
Fotó: Szőcs Petra
Szerzők
-- Hevesi Judit --
További írások a rovatból
irodalom
Závada Péter: A muréna mozgása, Jelenkor, Budapest, 2023.
irodalom
Mechiat Zina volt a Boggie: Költőim rendezvénysorozat februári vendége
