Az osztrák néplélek lassan kezdi feldolgozni a sokkot, amit az elmúlt években megrendítő számban napvilágra került esetek okoztak, melyekben gyanú felett álló, tisztes polgárokról derült ki, hogy fiatal gyerekeket, lányokat, esetenként egész családokat őriznek saját pincéjükben. A kriminalisták, pszichiáterek és szociálpszichológusok után most a művészeken a sor, hogy segítsenek szembenézni a történtekkel, s ezzel feldolgozhatóvá váljon a borzalom.

A korábban Michael Haneke mellett dolgozó Markus Schleinzer rendkívüli módon magáénak érezte a feladatot, minthogy első önálló alkotását nem csak rendezte, de a forgatókönyvet is ő maga jegyzi. A film középpontjában Michael áll; a zavart elméjű, pedofil hajlamú férfi változatlan mindennapjait bontja ki a szótlan jeleneteket, hétköznapi, üres pillanatokat egymás mellé helyező antidramaturgia. Legyen bármily bizarr a tény, ezt a filmet valóban egy középkorú, beteg férfi életének unalmas állandósága szervezi. A pincebörtön lakója a történet kezdetekor már ki tudja, mióta szenved fogvatartójánál, a kialakult rutint hosszú ideig semmi sem zavarja meg, hiányoznak a váratlan fordulatok és a feszített drámaiság. Ez a kissé távolságtartó, s éppen ezért gyötrően őszinte ábrázolás teszi igazán kegyetlenné, s ezzel maradandóvá a filmet. A statikus beállítások, a minimálisra fogott párbeszédek, az egyébként megérthetetlen ember motivációinak felvillantása és a hosszú, befelé koncentráló hallgatások töltik ki a játékidőt. Mindenfajta drámai cselekmény a film utolsó harmadáig várat magára, addigra viszont a néző megérti, hogy ez a torokszorító szituáció is éppúgy válhat mindennapos gyakorlattá, ahogy bármi más a világon. Azáltal, hogy elveszi a helyzet drámai élét, gyomorforgató hatásossággal éri el, hogy a néző kénytelen legyen elfogadni mindazt, amit lát.

Schleinzer munkáján jól érezhető Haneke markáns stílusának hatása. A nemi erőszak és a fizikai brutalitás nyílt ábrázolását mindvégig kerüli a film, ám annak ellenére, hogy a valódi borzalmak a képmezőn kívülre szorulnak, az iszonyat aurája egyetlen percre sem enyhül. Ellenkezőleg, a nézőben sokkal erőteljesebb hatást ér el néhány remekül időzített vágással és ellenpontozással, mint a direkt ábrázolással, e tekintetben tehát a Funny Games méltó utódjának bizonyul.

A Michael éppen annyira megdöbbentő és felzaklató, mint a valóság maga. Az a valóság, amelyben megtörténik, hogy egy negyvenes hivatalnok tízéves kisfiút ront meg a saját otthonában. A történet céltalanul halad előre, csakúgy, mint a mindennapi élet. S bármennyire erőteljes – és jogos – a nézői kívánság, a film nyitott befejezése sem hozza el számunkra a megváltást.


Michael
Színes, feliratos, osztrák film, 96 perc, 2011.
18 éven aluliak számára nem ajánlott

Rendező: Markus Schleinzer
Forgatókönyvíró: Markus Schleinzer
Operatőr: Gerald Kerkletz

Szereplők: Michael Fuith (Michael), David Rauchenberger (Wolfgang),  Gisella Salcher (Christa)

Bemutató dátuma: 2012. június 7.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.