Orwell disztópiáját 1948-ban írta meg, a következő évben pedig már meg is jelent Angliában. A magyar nyelvű kötetre azonban a rendszerváltásig várni kellett, mivel az ideológiával átitatott műre a Kádár-korszakban úgy tekintettek, mint a “nép ellenségére", ami nem elég, hogy nem formálja jobbá a társadalmat és az individuumot, hanem még meg is rontja annak erkölcseit és rossz irányba tereli azokat. Éppen ezért a rendszer megtiltotta a regény irodalmi jelenlétét.

Az irodalomban jártas személyek azonban már jóval a rendszerváltás előtt olvashatták a művet magyarul is. Takács Ferenc elmesélte, ő sok olyan emberről tudott, akik már az ötvenes évek elején fordításban olvasták az 1984-et. Forgalomban volt ugyanis egy gépiratos változat, amit Szíjgyártó László készített el 1953-ban, abban az évben, mikor úgy gondolták, hogy Nagy Imre kurzusváltása enyhülést hoz az ország számára. Ennek ellenére Bart meglepően érdekesnek és rendkívül bátor dolognak tartja, hogy az akkori változatra a fordító oda merte írni a nevét, hiszen Szíjgyártó akkor a Magvetőnél dolgozott lektorként, így tarthatott tőle, hogy a hatóság zokon veszi tőle ezt a fordítást. Bart viszont úgy emlékszik vissza, hogy végül semmilyen megtorlásban sem részesült a hivatalos szervektől. (Hozzáteszi, hogy ez azért is meglepő, mert máskülönben Szíjgyártót elég sokszor lecsukták kritikái miatt.)



Az 1984 tehát jelen volt a magyar köztudatban, kézről-kézre járt a gépirat: Bart 1972-ben olvasta először, Takács pedig még a 60-as években jutott hozzá a magyar fordításhoz. Mi több, külföldön is híre ment ennek a fordításnak, hiszen Mary McCarthy The Writing on The Wall című Orwell-esszéjében is említi ezt a gépiratot. Az írónő úgy beszél erről a kéziratról, mint ami tulajdonképpeni elindítója volt az ‘56-os forradalomnak. Takács különösen érdekesnek találja, hogy külföldön ekkora jelentőséget tulajdonítottak a magyarra fordított Orwell műnek, hiszen valójában egyáltalán nem befolyásolta az ‘56-os eseményeket.

A 80-as években a Kádár-rendszer szigora enyhülni látszott, ami Orwell megítélését is nagyban befolyásolta. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban elérhető vált egy Orwell-antológia, ami több novelláját és regényeinek egyes részleteit gyűjtötte egybe.

Azonban még ennél is izgalmasabb, ami Takács Ferenccel esett meg 1983-ban. Széky János, az Élet és Irodalom szerkesztője ebben az évben kereste meg, hogy írjon egy cikket Orwell 1984 című művéről. Takácsot először igencsak megdöbbentette - Meghülyültél, barátom? - e felkérés, de végül eleget tett neki, és írt egy ironikus lektori jelentést, mely 1984. január 6-án jelent meg az ÉS-ben. A hatása pedig olyan jelentős volt, hogy sokan azt hitték, hogy most már maga az Orwell-regény is kiadható. Antal László, az Európa Könyvkiadó szerkesztője például felhívta a Kiadói Főigazgatóságot, hogy szeretné lekötni a művet, mert olvasta az ÉS-ben a lektori jelentést, ami kiadhatónak minősítette Orwell írását. A főigazgatóság pedig közölte vele, hogy erről szó sem lehet.



Később Takács írását a Szabad Európában is beolvasták, majd egyre nőtt annak az esélye is, hogy a mű kiadhatóvá váljon. 1986-ban Újvidéken megjelent az első magyar kiadás Szíjgyártó fordításában, majd 1989-ben villámcsapásszerűen Magyarországon is felkerült a polcokra a mű. Ekkor még ugyan nyomási engedélyt kellett kérni a főigazgatóságtól, de ezeket a nyomtatványokat már maga a szervezet sem vette komolyan, így pillanatok alatt Orwell műve mellett sok más fordítás is kiadhatóvá vált. A fogadtatás pedig elsöprő volt, hiszen fél éven belül 3 kiadást is megélt a szöveg - ami az akkori magas példányszámokkal igen nagy eredmény volt.

Az 1984-re a legtöbb ember szent könyvként tekintett, nagyot csalódtak azonban, mikor elolvasták magát a művet. Takács szerint a mítosz túlnőtt a könyvön, hiszen olyan sokáig volt a szóbeszéd tárgya, hogy valami egetrengető dolgot kezdtek elvárni a regénytől. Szerinte ha korábban került volna kiadásra, akkor nagyobb hatása lett volna, de a rendszerváltás után már nem volt olyan nagy jelentősége.