bezár
 

irodalom

2017. 04. 24.
Senkit sem hagy hidegen
Vig Balázs Todó-sorozatának második kötetét, a Todó kitálal a suliról – nem csak alsósoknak című művet és Dóka Péter Viharlovagjának bemutatóját Hajdu Steve színművész és Oláh Andrea rádiós műsorvezető és szerkesztő részvételével a Könyvfesztivál utolsó napjának délutánján tartották.  

Oláh Andrea rögtön rákérdez arra, hogy került egy bemutatóba a látszatra kevés kapcsolatot mutató két mű, milyen kapcsolódási pontok vannak a könyvek és a szerzők közt.

Könyvekbeli hasonlóságokból jó néhány kiderült a bemutató során, a személyes kapcsolódás az azonos kiadónál publikáló szerkesztő, szerző lét pedig jó alapja volt a személyes barátságnak is, így történhetett, hogy Vig Balázs volt a Viharlovag „ősolvasója”, szóval semmiképp sem költségcsökkentés miatt lettek összeterelve, felelték a kérdésre szinte szinkronban, nevetve.

Az ősolvasóság vagy épp hősolvasóság, a lovagRegény-lovagLegény félrehallás meg is adja a beszélgetés alaphangját, Dóka Péter azonnal meg is jegyzi, hogy bizonyos szereplő mindkét szereplő szempontból lovag.

A hét lovagi erény igaz Todóra is, bár neki nem mindig sikerül teljesíteni a lovagi követelményeket, ennek oka a történet jelenidejűségében és realizmusában keresendő. Vig Balázs szerint akkor hős valaki, kortól függetlenül, amikor olyan helyzetekben kell megfelelnie, amikbe nem biztos, hogy magától belemenne. A hős szerep a komfortzóna elhagyása.

Azovil mennyire hős, teszi fel Oláh Andrea a kérdést. Nagyon magányos gyerek, válaszolja a szerző, Todónak ezzel ellentétben vannak barátai, bár általában ő kapaszkodik a barátai után. Jó volt olyan fiúról írni, aki teljesen magányos. Azovil egyetlen barátja ugyanis egy szürkemarha, aki csak annyit tud mondani, hogy múúúú. Ellenben békésen kérődzve mindig végighallgatja a fiút.

Hajdu Steve két-két vicces és jellemző részletet olvasott fel a könyvekből, Azovilék erdei csatáját a fekete esőtől megvadult kisállatokkal, a birodalmi sárkány látogatását Vasfognál, Todó első találkozását a szexvideóval és egy átlagos délutánt, aminek következtében Todó nem készül az órára.

Felolvasás

Természetesen a szexvideó adja a következő kérdést, vajon miért fontos ez egy gyerekkönyvben? Mennyire tabutörés? Balázs visszakérdez, és a közönséghez fordul, ismerik-e azt a reklámot, egy új sorozatról, a popsisat? Tele van a város popsikkal, jegyzi meg félig nevetve, miközben arra az egyébként rendkívül fontos jelenségre világít rá, hogy a gyerekek a hétköznapi életben folyamatosan szexuális ráhatásoknak vannak kitéve (plakát, reklám stb.), amelyeket korának és érettségének megfelelően értelmez vagy ignorál. Ezeket a plakátokat elkezdték cenzúrázni, folytatja, és itt lép be a szülői cenzúra, a szülői szerep. A gyerekek felnőttek által semennyire sem kontrolálható módon jutnak információkhoz. Megpróbálhatjuk őket burokban tartani, de az első óvodai és iskolai napon széthullik ez a burok. Todó a videón meglepődött és zavarba jött, de később ő is természetes vidámsággal újságolja a videó megjegyzésének tényét. Balázs szerint mindenképpen fontos, hogy egy gyerekkönyvben erről szó essen.

Azovilnak a vérnyulak hasonló próbát jelentettek, mint Todónak a szexvideó, hangzik el Oláhtól a hasonlat. Merész párhuzam – reagál Dóka Péter. Itt inkább a lehetséges új apa, Igazi Lancelot és Azovil első közös élményét látjuk. „A nyúlkaszabolás úgy hozza közös élményként közel egymáshoz őket, mint mikor apa és fia együtt faragja a karácsonyfa lábát. Ha lesz valaha második rész, akkor Azovil pajzsán biztos lesz mókus.” A Viharlovagban több a rejtett szál, míg a Todó például mindent felnagyít.

Közönségben

Vig Balázs szerint bármilyen társaság iskoláról szóló anekdotázásból az derül ki, hogy mindenkinek volt egy „elnyomója”, egy barát vagy pedagógus. Az igazán veszélyes az az öt százalék, aki nemmel válaszol. A Todó tulajdonképpen egy gyerek hangján előadott monológ, az elhangzott részletek alapján bennem az Ami a szívedet nyomja svéd gyerekverses kötetek frissességét, hangját, nyers őszinteségét idézte meg. Mindannyiunk életében vannak ilyen alakok, zökkentett vissza a beszélgetés követésébe Balázs mondata, aki kifejtette, hogy mellettünk ülő hangosan zabáló kolléga nem rossz ember, csak az én életemben az, helyzetemben. Todó korlátok nélkül, őszintén tálal ki, kendőzetlenül, leplezetlenül mondja el a történeteket.

Dóka Azovilja és az anyja között különleges a kapcsolat. Anya szerelmes a fiába, a fiú isteníti az anyját, miközben Azovil, talán kissé későn, ami az apa nélkül felnövő gyerekek közös sajátossága, épp leválni készül az anyjáról és férfi mintát keres. De sem az apa, sem a kortárs kontrollcsoport nem adatik meg számára, hiszen már a külseje is megkülönbözteti a többiektől. Kopasz, lapátkezű gyerek, beilleszkedési problémákkal. Nem találja a helyét, de amikor hősként kell viselkednie, rögtön minden működni kezd. A Lila királylány című könyve tulajdonképpen felnőttmesekönyv lett, így Dóka úgy érezte, most valamit inkább a gyerekeknek írna. Így született a Viharlovag.

Oláh Andrea Vig Balázstól is megkérdezi, miért nincs Todónak apja? Balázs sejtelmes mosollyal a könyv olvasását javasolja és az egyéni álláspont kialakítását. Közben összehasonlítja a két szereplő anyukáját, akik között, a fiúkkal ellentétben sok különbség van. Azovil 12 éves, Todó pedig 9-10 éves a könyv végén. Azovil anyukája világszép, csajos anyuka. Szerelmes fajta, veti erre közbe Oláh Andrea. Vig Balázs helyesel, ehhez képest Todó anyukája két lábbal földön járó, vagány anyuka, aki az ovis részben például dzsúdózni tanítja Todót. Ha a klasszikus családként az apa-anya-gyerek felállást vesszük, akkor persze hendikepes. De vajon milyen egy család? Milyen egy jó család? Balázs úgy véli, a legfontosabb a kommunikáció.

„Tudod, mi az az érdekbarátság? – kérdezi Todó anyukája.

Amikor érdekel a barátod? – kérdez vissza Todó.
Nem, az az igazi.”

Ehhez nincs mit hozzáfűzni, így a közönség soraiban ülő két illusztrátort, Ritter Ottót és Baranyai Andrást kapják mikrofonvégre.

Ritter Ottó az expressziókat akarta megmutatni, amit illusztrátorként le kellett képezni a rajzhoz. Fontos volt számára, hogy ne sematikus arcokat rajzoljon.

Baranyai Andrásnak pedig izgalmas kihívás volt a Viharlovag, mert általában mai, a mindennapi élet problémái gyerekszemmel szokta illusztrálni. Ez a szöveg kimozdította a komfortzónájából.

Még szó esik az udvari bolond és hóhér egy személyben való alkalmazásának költséghatékonyságáról, és a kötetek kritikai visszhangjának végletes megosztottságáról. Jó ez így. Egy könyv akkor működik, ha senkit sem hagy hidegen.

Fotó: Vass Antónia

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés