bezár
 

irodalom

2018. 06. 12.
Minden Mohácsi-darab egy halálugrás
A Mohácsi-testvérek Múltépítés című drámakötetének bemutatója a Radnóti Színházban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Hiánypótló kötet született a József Attila Kör (JAK) és a PRAE.HU jóvoltából, mostantól kapható ugyanis a Mohácsi-testvérek – Mohácsi István és Mohácsi János – első gyűjteményes drámakötete, mégpedig Múltépítés címmel. Az öt mű – Csak egy szög, 56 06 – őrült lélek vert hadak, Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe, A csillagos ég, avagy a nemzetközi sikerre való tekintet, e föld befogad, avagy SZÁMODRA HELY – a JAK Színtext sorozata második kötetében kapott helyett Herczog Noémi szerkesztő és a szerzők párbeszédének következményeképpen, különlegessége pedig, hogy kivétel nélkül olyan darabokról van szó, melyek a szerzőpáros saját alkotásai, nem pedig átiratok.

A saját jelzőt azonban ennek ellenére máris újra kell értelmeznünk, hiszen a művek születése a társulat közös munkáját dicséri. A Mohácsi testvérek munkamódszerére ugyanis jellemző, hogy a szöveget átengedik a színészeken, szituációkon keresztül a játszók is hozzátesznek valamit a készülő előadáshoz. Ezek az elejtett félmondatok, poénok állnak össze aztán azzá, amit majd a néző lát. Így egy-egy dráma szerzőjének illendőbb lenne az egész társulatot megnevezni, a megelevenedő figurák jellemében ugyanis a közösség gondolkodásmódja köszön vissza. Épp ezért fontos a Múltépítésben az egyes drámák elején megjelenő színlap, mintegy jelezve, hogy a darab nem függetleníthető a játszóktól.

Ez a társulatközpontúság meghatározó szereppel bír a színpadi változat készítésekor, az Egy piaci napot – melynek több szereplője is tiszteletét tette a könyvbemutatón – például Mohácsi János el sem tudta volna képzelni a Radnóti Színház társulata nélkül. Egy összetartó közösség és az együttgondolkodás tehát az alkotási folyamatban felülír minden más személyi vagy szakmai kötődést. A munkamódszer azonban korántsem valamiféle biztonsági játék része, csupán könnyebbséget jelent az alkotók számára, és biztosabb terepet nyújt az új formák kipróbálásához. Biztonság és kísérletezés egyszerre.

Mint ahogy a könyvbemutatón többször elhangzott, a próbaidőszak a Mohácsi testvéreknél egy rendkívül demokratikus folyamat, amikor színész, jelmez- és díszlettervező, koreográfus és zeneszerző hozzáadja saját magát ahhoz a kerethez, amit a Mohácsi testvérek biztosítanak. A zenéből – ami a darabokban nem egyszer egész felvonásokat határoz meg és inspirál – az érdeklődők is kaphattak egy kis ízelítőt, megidézve az előadások különleges hangulatát.

Mohácsi Iso István és Herczogh Noémi, a kötet szerkesztője

Ahhoz azonban, hogy egy formálható és tartalmas alapanyag kerüljön az alkotók kezébe, pontos és összehangolt munka szükséges a testvérpár részéről. A vezérelv, cél és szándék felállítása János feladata, míg az olyan szituációk kidolgozása, ahol a lehető legtöbb szál szabadon maradhat, István munkáját dicséri.

Iso

A nyitottság és nagy szabadság azonban olykor érdekes helyzeteket szül, Khell Zsolt, a kötetben szereplő darabok díszlettervezője például úgy fogalmazott: „Tapogatózunk, mint a banya hajnalban”. A színészek többsége persze élvezi ezt a kreatív folyamatot, Radnay Csilla például kifejezetten jónak gondolja azt a demokratikus színházat, ami a testvéreket jellemzi, míg László Zsolt és Kelemen József bevallották, hogy mivel egy teljesen más típusú színjátszást tanultak, ez a fajta improvizációra épülő alkotófolyamat – ami egyébiránt egyre inkább a magyar színház sajátja – távol áll tőlük, és komfortosabban érzik magukat, amikor egy kész, befejezett történet szövegkönyvét tartják a kezükben.

Mohácsi János

Ez azonban a Mohácsi testvérek színházában nem valósulhat meg, minden karakter személyre szabott, úgy senki nem állhat színpadra, hogy a figurája mögött nincs gondolat, a végeredményt pedig sokszor csak a premier után, az első nézői reakciókból tudják leszűrni. Hiszen „minden Mohácsi-darab egy halálugrás”, a Múltépítés pedig ennek az új színházi iránynak egy kiváló lenyomata.

Fotó: Bodnár Patrícia

nyomtat

További írások a rovatból

irodalom

huszonegyedik #1 huszonegyedik #1
Mire jó a történetmondás? Katasztrófafilmek, iPhuck és az irodalom
irodalom

Paródiaíró, költő, publicista? Avagy ne címkézzük Karinthyt Paródiaíró, költő, publicista? Avagy ne címkézzük Karinthyt
Balogh Gergő Karinthy nyelvet ölt című kötetének budapesti bemutatója
irodalom

Sokoldalúság az egysíkúság ellen Sokoldalúság az egysíkúság ellen
Átadták a Kemény Zsigmond-díjat Kolozsváron
Láng Orsolya és Celler Kiss Tamás Késelése

Más művészeti ágakról

art&design

Mozgástér és kívülállás Mozgástér és kívülállás
A Bacon, Freud és a Londoni Iskola festészete című kiállítás margójára
Radu Jude: Bánom is én, ha elítél az utókor
Molnár T. Eszter legújabb könyvének bemutatója a Bartók Pagonyban
gyerek

Te hogyan folytatnád? - Tornazsák Te hogyan folytatnád? - Tornazsák
Tamás Zsuzsa része


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés