bezár
 

irodalom

2018. 12. 04.
Sokoldalúság az egysíkúság ellen
Átadták a Kemény Zsigmond-díjat Kolozsváron
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
November 26-án, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusán került sor a Helikon Kemény Zsigmond-díjának átadására, melynek idei kitüntetettje Láng Orsolya író, költő, fotográfus, grafikus. Karácsonyi Zsolt, a Helikon folyóirat főszerkesztője vezette fel néhány mondatban a díj történetét, melyet idén harmadik alkalommal adtak át. Ezt követően László Noémi laudációját hallgattuk, aki mesés formába öntve emelte ki „csillagszemű szavászunk” sokoldalúságát és írói tehetségét. Az izgalmas mese után ünnepélyesen átadták a díjat, majd Horváth Benji vezetésével egy rövid beszélgetés következett.

Láng Orsolya elsősorban arról beszélt, hogy a sokoldalúság számára nem kockázatot jelent, sokkal inkább az ellenkezőjét, hiszen így elkerülheti, hogy egysíkúvá váljon, amit csinál. Elmondása szerint ugyanazok a témák érdeklik, ezekkel foglalkozik több műfajban, úgy érzi, hogy több eszköz is a rendelkezésére áll, amivel megfoghatja a világot. Más téren nem is tudná elképzelni magát, annak ellenére, hogy gyerekkorában azért sírt, mert orvos akart lenni. Persze nem belső késztetést érzett erre a szakmára, az ok inkább édesanyja orvosi szakmája volt. Később a művészeti iskola jelentette számára a felszabadulást.

Horváth Benji kérdésére, miszerint több műfajban is alkot, tehát inkább költőnek vagy írónak tartja magát, Láng azt válaszolta, sosem volt feltett szándéka, hogy valami legyen, egyszerűen csak azt csinálta, amit szeret, nem is igazán érzi a különbséget a kettő között. Hirtelen egy érdekes álom jutott eszébe, amit meg is osztott a közönséggel: Nádas Péterrel álmodott, aki egy érdekes kőhöz vezette el őt, amire rámutatva  Nádas elmondta neki, hogy a kő alapján felismerte az egyik szövegének a helyszínét. Sajnos az álmot nem fejtettük meg, de jó volt végig hallgatni, ahogy az utána következő felolvasást is a Goethingen szövegrészletből. A beszélgetés végén Kali Ágnes meg is jegyezte, jó lenne Láng összes művét hangos könyvben kiadni, olyan jól szólnak a szövegek az ő hangján. Visszakanyarodva a beszélgetés szálához, Horváth Benji a goethingeni ottlétről kérdezte a díjazottat, aki elmesélte, egy hónapot töltött el ott és az volt a feladata, hogy blogot vezessen erről. Németül jelentek meg a szövegek, így ezek rövid terjedelműek voltak. Miután hazajött, Egyed Emese javasolta neki a fordítás lehetőségét, ekkor bővítette ki esszéisztikussá a szövegeket.

A kisfilmjével, mely a mesterszakos diplomamunkája volt a MOME-n, sokat utazgat mostanában, mivel általában, ahová beválogatják a filmet, oda meg is hívják, most épp Portóból jött haza. Örül a lehetőségnek, hiszen az utazások során szerzett tapasztalatok mindig hatnak rá, szereti és fontosnak tartja ezt a kultúrsokkot, amely a külső szemszög rácsodálkozásából ered. Ugyanezt akár Marosvásárhelyen (Láng szülővárosa) is meg lehetne tapasztalni egy űrlény számára. A jövőbeli tervekkel kapcsolatban elmondta, egy évig szeretne utazgatni, aztán visszamenne Budapestre, mert ott tudná folytatni az animációval való munkát.

Utolsó kérdésként kissé furcsa és kizökkentő volt a kánonhoz való viszonyra rátérni. Láng Orsi viszont könnyed egyszerűséggel kijelentette, elégedett volt azzal, amit tanult, hiszen ha mondjuk a Margit legenda kimaradt volna, akkor honnan tudná, hogy valaha sündisznóból készült övet használtak? Ugyanakkor azt is hozzáfűzte, nehéz lehet ma tanítani, mindenképp más módszerekre lenne szükség, hogy a kortárs műveket is be lehessen csempészni a tanórákra és ne azon stresszeljen a tanár, hogy valahogy a tananyag végére tudjon jutni. Zárásként Láng felolvasott egy még publikálatlan, „nem régi, de nagyon új” verset.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- György Alida --

1995-ben született Székelyudvarhelyen. Prózával és lírával is foglalkozik. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar-komparatisztika szakán végzett, jelenleg Fotó- és filmművészetet tanul a Sapientián. A Látó debüt díjasa 2017-ben, a FISZ tagja.


További írások a rovatból

irodalom

Egy óra Zemlényi Attilával Egy óra Zemlényi Attilával
A Csonthéj című verseskötet bemutatója
irodalom

Az idő mélyebb és felszínesebb nyomai Az idő mélyebb és felszínesebb nyomai
Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma, Magvető, 2019.
Margó fesztivál, 2019 – Ők is boldogan éltek? A férfiváltozat
irodalom

Záróakkord Záróakkord
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 7. nap

Más művészeti ágakról

Interjú Láng Annamária színművésszel a külföldi színjátszásról, rendezőkről, idegennyelvekről
art&design

Szörnyek, emberi ruhában Szörnyek, emberi ruhában
A Bestiárium című kiállításról a Rugógyár Galériában
Bodzsár Márk: Drakulics elvtárs
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

A legtöbbet a régiektől tanultam A legtöbbet a régiektől tanultam
Interjú Horváth Viktor íróval inspirációról és motivációról, a történelmi regényről, kritikáról és tanításról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés