bezár
 

irodalom

2018. 12. 30.
OGM fotónaplója – 2018. december
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Ha az ember 35 éves koráig valamilyen megmagyarázhatatlan okból nem jut el Prágába, de rájön, hogy ez az állapot tarthatatlan, akkor tegye meg magának azt a szívességet, hogy nem egy rapid szombat-vasárnapon próbál bepótolni mindent. 

Ez a tanács nyilván minden bakancslistás városra vonatkozik, de ahol ilyen szűk utcák keresztezik egymást, könnyen azt érezhetjük, hogy szorulása van az Óvárosnak, és muszáj elbújnunk egy békés kocsma mélyén. Ha mázlink van, egy kicsit kijjebb találunk egy remek helyet már a nulladik napon, ahonnan csillagtúrázhatunk, és mosolyogva üdvözölnek minket már a második betérőkor is. De az Óváros akkor is kötelező, és a legendák vonzzák a magamfajta szomjas férfit – irány az Arany Tigrishez címzett kocsma, a Husova utca közepe, ahol szembesülünk a ténnyel: minimum egyórás sort kéne kivárnunk, hogy ott ihassunk, ahol a világ kedvenc Bohumilja tett meg minden tőle telhetőt, hogy sose józanodjon ki. Hát akkor iszunk egyet holnap, morgom magam elé (de nem, mert vasárnap előre meg nem hirdetett zártkörű rendezvény, haha), és egyből észreveszem az eddigi legígéretesebb kávéház portálját, pontosabban annak legérdekesebb részét: egy hölgy körvonalait, aki önmaga hiánya miatt válik azonnal izgalmassá. 

Prága az őrült szobrok városa, agyalni kezdek, hogy kihez rohanhatott ez a faragott nő – a felszeletelt Kafkához? A Mosaic House esernyős férfijához, aki háttal lóg a csajának a varázsgombák fölött? Vajon kalandvágyból útbaejti-e a Žižkovský-, vagyis neboj-, azaz ne félj-alagutat, hogy azon át jusson el a gerendáról lógó Freud-szoborhoz, számonkérni, az miért a nadrágjában turkál? És ezek még csak az újkori hapsik… Ha Prágában élnék, őt követném éjjelente, és minden kiderülne.

Már itthon, Budapesten rákeresek a Tigris utcájában található kávéházra, Café Per Lei, komoly története lehet, gondolom. Ki lehet az a nyilván gyönyörű nő erről a kecses ívről. Azonnal gyanús lesz, hogy csak tripadvisorokat dob ki a kereső, semmi komoly cikk, főleg negatív visszajelzések; na nézzük a fotókat. És egyből rájövünk, hogy milyen szép tud lenni a hiány. Most nem a semmiről beszélünk, mert ha szegény hölgyet nem feszegetik le innen – gondolom, ráncfelvarrásra –, akkor ez a fotó sem készül el, mert sem egy csupasz ívet, sem egy ilyet le nem fotóznék. Meg sem állítana a látvány, már a következő ötszáz éves kocsma cégérét lesném – de így öt percig várnak rám a kísérőim, ennyit kísérletezek, ennyit várok, hogy pont jól hömpölyögjön az Óváros térre igyekvő tömeg, mert az ilyen tökéletes hiány tökéletes hömpölygést érdemel. 

Tehát senki ne kattintson ide, akinek kedves az élete.

Én szóltam.

Prága

nyomtat

További írások a rovatból

Szendi Nóra: Természetes lustaság, Pesti Kalligram, 2018
irodalom

Mennyi minden Mennyi minden
Két lemezről (Szűcsinger: Ennyit tudtunk segíteni, Háy János–Beck Zoltán: Háy Come Beck)
irodalom

Mai szövegvalóságom - hiteles vagy realista? Mai szövegvalóságom - hiteles vagy realista?
A kortárs próza újabb fejleményei konferencia 2. napja
irodalom

Egy furfangos örmény kalandozásai Erdélyben Egy furfangos örmény kalandozásai Erdélyben
Pálffy Gyula Szenkovits Marci mókái című anekdotagyűjteményének újrakiadása elé (Romanika Kiadó, Budapest, 2018.)

Más művészeti ágakról

art&design

Mozgástér és kívülállás Mozgástér és kívülállás
A Bacon, Freud és a Londoni Iskola festészete című kiállítás margójára
Radu Jude: Bánom is én, ha elítél az utókor
Kurta Niké és Tési Dóra Doboz című előadása a Jurányiban
színház

Macbeth fojtogató és bizonytalan világa Macbeth fojtogató és bizonytalan világa
A Macbeth Tatabányán Szikszai Rémusz rendezésében


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés