bezár
 

irodalom

2019. 01. 15.
OGM fotónapló - 2019. január
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nehéz egy olyan, 2019-re a popkultúra által már elcsépelt szimbólummal mit kezdeni, mint egy falra fújt, nagy piros szív. Lehet egyszerre fotós ziccer és hatalmas zsákutca is, amibe ráadásul magunkat becsapva sétálunk be, legyünk bármilyen tapasztaltak.

Elbújok a Dob utcai árkádok alá, védve vagyok a hótól, az erre sétálók nem vesznek észre – hibátlan leshely, szinte szégyellem magam. Kihasználom az oszlopok közti rácsot, előre vigyorgok, hogy itt van ez a hatalmas szív, mekkora poén lesz átértelmezni, mert ebben a hóesésben biztosan jön majd valaki, aki belép a fal elé és véletlenül alanya lesz egy hatalmas kamunak. Ezt magamnak is alig vallom be, de hát ez most nem dokufotó, inkább versírásnak mondanám.

A Klauzál tér felől hirtelen egy fényképész kolléga érkezik, tudom, hogy ő is lelkes utcafotós, imádom a letisztult képeit. Megáll mellettem, átnéz a rácson, az igen, mormogja, stipi-stopi, válaszolom, vigyorogva biccentünk, továbbsiet. Felspannol a helyzet, a fényképezőgépet beállítva, feszesen tartva egy cigicsikkel megjelölt pontról lesem, mikor jön már egy szomorú lány, nélküle nem lesz kép. Érkezik is, de rosszul lép. Na, még tíz percet adok ennek a szitunak, befagy a seggem. De máris itt egy másik lány, majd egy harmadik és utána egy negyedik is. Most csöngethettek ki egy közeli gimnáziumban. Remek, tudok castingolni, ki lép szomorúbban.

Az utómunka után már sajnálom, hogy elkészült ez a kép. Nem szeretek füllenteni, saját magam előtt lebukni pláne nem. Ugyanakkor imádom is, mert ezer sztori van benne, amiről én sem tudok, így nem is hazudhatok róla.

És ha már szájbarágás: figyelitek, milyen menő, ahogy a szív lebeg ebben a szép pointilista űrben, és hogy erre rímelve szakad a hó? Mintha minden pehely egy icipici fehér folt lenne egy óriási történetben, amit csak együtt tehetünk teljessé. Persze, csak ha hagyjuk becsapni magunkat.

OGM

nyomtat

Szerzők

-- Oláh Gergely Máté --

Oláh Gergely Máté (1983). A Kodolányi János Főiskola angol nyelv- és irodalomtanár – kommunikáció szakán végzett 2006-ban. Reklámügynökségi munkája után jelenleg szabadúszó fotós, leginkább eseményfotókat, portrékat és utcafotókat készít, nem áll tőle távol a szociofotózás sem.


További írások a rovatból

Határátkelés címen rendezték meg a Kis Présházban öt kortárs költő közös estjét
Bemutatták Márton Ágnes drámakötetét
Recenzió a Természetellenes vadság című líraantológiáról
Mohai V. Lajos Kanizsai Hidegház című regényének bemutatója

Más művészeti ágakról

Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
Istentelen ifjúság a Radnóti Színházban
Závorszky-Simon Márton képei a Vízivárosi Galériában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés