bezár
 

irodalom

2019. 01. 15.
OGM fotónapló - 2019. január
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nehéz egy olyan, 2019-re a popkultúra által már elcsépelt szimbólummal mit kezdeni, mint egy falra fújt, nagy piros szív. Lehet egyszerre fotós ziccer és hatalmas zsákutca is, amibe ráadásul magunkat becsapva sétálunk be, legyünk bármilyen tapasztaltak.

Elbújok a Dob utcai árkádok alá, védve vagyok a hótól, az erre sétálók nem vesznek észre – hibátlan leshely, szinte szégyellem magam. Kihasználom az oszlopok közti rácsot, előre vigyorgok, hogy itt van ez a hatalmas szív, mekkora poén lesz átértelmezni, mert ebben a hóesésben biztosan jön majd valaki, aki belép a fal elé és véletlenül alanya lesz egy hatalmas kamunak. Ezt magamnak is alig vallom be, de hát ez most nem dokufotó, inkább versírásnak mondanám.

A Klauzál tér felől hirtelen egy fényképész kolléga érkezik, tudom, hogy ő is lelkes utcafotós, imádom a letisztult képeit. Megáll mellettem, átnéz a rácson, az igen, mormogja, stipi-stopi, válaszolom, vigyorogva biccentünk, továbbsiet. Felspannol a helyzet, a fényképezőgépet beállítva, feszesen tartva egy cigicsikkel megjelölt pontról lesem, mikor jön már egy szomorú lány, nélküle nem lesz kép. Érkezik is, de rosszul lép. Na, még tíz percet adok ennek a szitunak, befagy a seggem. De máris itt egy másik lány, majd egy harmadik és utána egy negyedik is. Most csöngethettek ki egy közeli gimnáziumban. Remek, tudok castingolni, ki lép szomorúbban.

Az utómunka után már sajnálom, hogy elkészült ez a kép. Nem szeretek füllenteni, saját magam előtt lebukni pláne nem. Ugyanakkor imádom is, mert ezer sztori van benne, amiről én sem tudok, így nem is hazudhatok róla.

És ha már szájbarágás: figyelitek, milyen menő, ahogy a szív lebeg ebben a szép pointilista űrben, és hogy erre rímelve szakad a hó? Mintha minden pehely egy icipici fehér folt lenne egy óriási történetben, amit csak együtt tehetünk teljessé. Persze, csak ha hagyjuk becsapni magunkat.

OGM

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Oláh Gergely Máté --

Oláh Gergely Máté (1983). A Kodolányi János Főiskola angol nyelv- és irodalomtanár – kommunikáció szakán végzett 2006-ban. Reklámügynökségi munkája után jelenleg szabadúszó fotós, leginkább eseményfotókat, portrékat és utcafotókat készít, nem áll tőle távol a szociofotózás sem. Sőt.


További írások a rovatból

Dékány Dávid: Dolgok C-hez
irodalom

A boldogság része, a bűntudat áramütése A boldogság része, a bűntudat áramütése
Peer Krisztián: Nem a sajátod

Más művészeti ágakról

art&design

A gyűjtő mint művész? A gyűjtő mint művész?
A Mai Manó Ház Erik Kessels több élete című kiállításáról
art&design

Éhesen alszik a tranzitzóna Éhesen alszik a tranzitzóna
Az emlékezés installációja Waldsee-ben (A 2B Galéria Waldsee 1944 című kiállításáról)
Ari Aster: Fehér éjszakák
Bánkitó, fesztiválemlék


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés