Az első rész 2010-ben a Shrek-széria utáni vákuumba érkezett, amikor is a DreamWorks Stúdiónak meg kellett küzdenie a mémekre és szülőknek szóló kikacsingatásokra épülő popcorn-mozik divathullámával. Bár rizikós volt a posztmodern szabású sztori és a parodisztikus karakterek után újra a klasszikus meseiség felé fordulni, az Így neveld a sárkányodat a hagyományos történetvezetéssel és mély érzésű, esendő figuráival azonnal belopta magát a nézők szívébe. Hablaty, a viking törzsfőnök fia először maga is sárkányt akar ölni, hogy a közösség elfogadja. Ám ehelyett, nem törődve az elvárásokkal, az eszére és a szívére hallgatva megszelídítette Fogatlant, és meggyőzte a többieket, hogy az eddig átoknak hitt repülő hüllők akár még szerencsét is hozhatnak. A hirtelen jött sikeren felbuzdulva a második részben a sárkánylovasok ellepték az eget, és új területeket fedeztek fel. Hablatynak pedig, apja halála után fel kellett készülnie a törzsfői feladatok ellátására. Azonban a főgonosz, Drago karakterét nem sikerült eléggé megalapozni, és kellő motivációt adni neki, így nem lett méltó ellenfele Hablatyéknak.

 A harmadik rész alapkonfliktusa, hogy a sárkányok túlnépesedtek, így az együttélés már inkább terhes az emberek számára, mintsem kellemes. A Hibbant-szigeten kívüli világ válasza erre a problémára Mogor, a sárkányölő, aki úgy szándékozik békét teremteni, hogy elpusztítja az óriásgyíkokat. Az ő korábbi életéről annyit tudunk meg, hogy amikor ugyanabban a döntési helyzetben volt, mint Hablaty, azaz meg kellett ölnie egy Éjfúriát, neki nem esett meg az állaton a szíve. Vagyis a főhős torz tükörképét látjuk benne, így a kettejük közti harc is sokkal izgalmasabb.

A vikingek Mogorral szemben azt a megoldást választják, hogy a korábbi törzsfő, Pléhpofa egyik meséjére alapozva elkezdik keresni a világ végét, ahol békében élhetnek az emberek és a sárkányok. A vándorló vikingek képe meglepő aktuálpolitikai kikacsintás, de megalapozott, és van helye a történetben. Fogatlan pedig találkozik egy Fényfúriával, és mivel elvileg ők fajuk utolsó képviselői, nyilvánvaló, hogy szerelembe fognak esni. Amikor kiderül, hogy a sárkánylánynak emberiszonya van, elkerülhetetlenné válik, hogy a sárkányok és emberek külön éljenek tovább. Ahogy a franchise rajongóinak, úgy a vikingeknek is fel kell készülniük rá, hogy meg kell válniuk szeretett sárkányaiktól.

A jó gyerekfilm egyik ismérve, hogy megtalálja az egyensúlyt a kicsiknek és nagyoknak szóló üzenetek között. Jelen esetben ez úgy mutatkozik meg, hogy a különböző konfliktusok különböző élethelyzetben lévőknek nyújtanak azonosulási lehetőséget. Hablaty nem erőskezű vezető, és a lehető legkevesebb áldozattal járó megoldásra törekszik. Ahhoz, hogy igazi törzsfővé váljon, szüksége van Astridra, a kedvesére, aki nála sokkalta harciasabb. Az ő karakterével könnyen azonosulhatnak a vezéregyéniséggel bíró lányok, mivel nem elnyomja, hanem magával húzza Hablatyot, amitől ő is erősebbé válik. Az ikrek is több szerephez jutottak, Fafej próbál férfiasabbnak tűnni (és ezzel kapcsolatban tanácsokat adni Hablatynak is). Kőfej pedig elmond egy fergeteges monológot, amivel legalább annyi bajt okoz, mint amennyi mosolyt fakaszt. Viszont Takonypóc karakterében érződik a kihagyott ziccer. A legszembetűnőbb, hogy odavan Hablaty anyjáért, Valkáért, de emellett megmutatkozik kisebbségi komplexusa is, vagyis, hogyha Hablaty nem lenne, akkor ő következne a törzsfőnöki hierarchiában. A készítőknek nem volt merszük meglépni, hogy árulóvá tegyék Takonypócot, pedig úgy talán egy sokkal érettebb filmet kaphattunk volna.

Az animáció minőségéről sokat elmond, hogy a két félig macska, félig axolotl lény gesztusai olyannyira kifejezőek, hogy átélhetővé válik a románcuk. Emellett a látvány ügyesen egyensúlyoz a szemgolyóperzselő giccs és a kellemesen meseszerű között. Az sarki fényben és a goa-barlangban repülős jelenetek kidolgozása mellett olyan részletekre is ügyeltek, mint a burjánzó vagy éppen csak pelyhedző arcszőrzet, a sárkánypikkelyek érdessége, illetve a víz és a homok valószerűsége. A kamerakezelés is tudatosabb az eddigiekhez képest. Például a film nyitányában szereplő vágás nélküli, egybefüggő akciójelenet már az első pillanatban megragadja, és csak a végén ereszti el a nézőt. A 3D-s élmény is indokolt, főleg a nagytotálban mutatott repüléseknél, illetve az arcunkba hajított lándzsáknál. A vikingek gyűlésén a tömeg részének érezzük magunkat a belógó sisakszarvak miatt, ami a hagyományos 2D-s változatban viszont inkább zavaró lehet.

 John Powell zenéje most is hozza az eddigi részek színvonalát, észrevétlenül teremti meg az egyes jelenetek hangulatát. De hiányoznak a bátor és autentikus megoldások. Nincsenek skandináv népzenét idéző motívumok, és ami legfájóbb, hogy nincsen rockzene egy vikingekről szóló filmben. Egy gyermek sem állt volna meg a fejlődésben egy kis zúzástól, ami a Vallhallába repítette volna az akciójeleneteket, amik ettől függetlenül is szemkápráztatóak, de talán nem eléggé ütősek.

Hablatynak és Fogatlannak az első részben együtt kellett megtanulniuk repülni. A harmadik rész végén, a történet lezárásaként pedig önállóan kell szállniuk, ami szemléletes metaforája az elengedésnek. A trilógia befejezése tisztességesen int búcsút a sárkányoknak, még ha ez néhol kissé giccsesre is sikeredett. A karaktereket és történetüket a szívünkbe zártuk, és biztos, hogy jó ideig nem felejtjük őket.

Így neveld a sárkányodat 3.

Amerikai animációs kalandfilm, akciófilm, 2019

Rendező: Dean DeBlois

Forgatókönyv: Dean DeBlois

Operatőr: Gil Zimmermann

Producer: Bonnie Arnold, Brad Lewis

Szereplők hangjai: Cate Blanchett, Kristen Wiig, T.J. Miller, Christopher Mintz-Plasse, Kit Harington

Magyar hangok: Csifó Dorina, Hamvas Dániel, Rosta Sándor, Besenczi Árpád, Berkes Bence

Forgalmazza az UIP-Duna Film

Bemutató: 2019. február 21.