bezár
 

színház

2019. 04. 24.
Örülünk A Harmadik Helynek
Varázslatos játékok a Nyitott nappaliban
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
A Harmadik Helyen jártunk, egy panorámás budai lakásban fönntartott polgári szalonban, hogy a Nyitott nappali programsorozat részeként, a nappaliban megrendezett Varázslatos játékok című zenés irodalmi esten, a magyar költészet napjának előestéjén meghallgassuk Göncz Renáta, Magyaróvári Kayamar Viktor és Garaczi László közös és összehangolt előadását.

Kayamar énekes-zenész, műfaja a többszólamú improvizáció, az esten looperrel operál (a szójátékokra még kitérek). A looper-pedál szintetizátorra hasonlít, de kisebb eszköz, melyre különböző hangokat lehet fölvenni. A felvétel végtelenítetten, szólamokként visszajátszva aláfestés lehet énekléshez. Kayamar egyik alkalommal a mókás hangzású „dömper” szót is rögzíti, ezzel kísérve magát és lírai szoprán partnernőjét. Hallása és hangi kvalitásai különlegesek. „Nemcsak abszolút, hanem Herz-hallása is van. Ezt a ritka adottságát felhasználva igazi zenei kaméleonná vált, millió hangszín létrehozására képes, több mint öt oktávos hangterjedelme révén bármilyen szólamot elénekel a legmélyebb kontrabasszustól a kontratenorig”, olvasható róla a rendezvény beharangozójában. Halljuk felépülni a számokat szájjal kiadható hangokból, a végeredmény eléri a zenekari hangzást – ez sokadszorra is bravúrosnak tetszik. Mindezt jól kiegészíti Göncz Renáta csengőhangú éneklése. Közös játékukkal simán lehetnének egy tehetségkutató döntős versenyzői, ráadásul Garaczi próza- és versrészleteivel még biztosabb lenne az első hely. Ám ez itt A Harmadik Hely, ne szaladjunk előre!

Szkéné színház

Garaczi először a Hasítás című, legújabb prózakötetéből olvas fel egy vicces passzust. Irodalmi rendezvényeken ritkán tapasztalható derültség lesz úrrá a közönségen, például ilyen soroktól: „Ekkoriban történik, hogy Kamilla egyik pillanatról a másikra vega lesz. Este hét óra tizennégykor még nem vega, hét óra tizenötkor már az. (…) Fél hétkor érek haza a könyvtárból, készülő vacsora illata fogad, (…). Kamilla meséli, hogy mikor a hentestől hazaérve kibontotta a csomagot, azt látta, hogy a csirke fejét betuszkolták a fenekébe, mintha a csirke meg akarta volna nézni magát belülről, és addig nyújtózkodott, míg elszakadt a nyaka, és bent maradt önmagában. Annál finomabb lesz, vigasztalom, de ez valahogy úgy hangzik, anál finomabb. A baljós jelek dacára meg se fordul a fejemben, hogy Kamilla nem vacsorát készít, hanem valami egészen mást, nem bazsalikomos csirke lesz, hanem megtérés.” A szójátékról elmélkedik az író, miszerint helye van a literatúrában, még akkor is, ha sokak szerint az irodalmi minőségnek nem sajátja. „Csak nem mindegy, milyen csavarokat használunk közben”, mondja. És megnyugtató, hogy erre vonatkozó dilemmámban – vagyis, hogy érdemes-e „szójátszani” írás közben – vele érthetek egyet.

Van még foci, az eszményi Maria Schneider, meg némi ars poetica. A nevetésre rímelnek a vidám slágerfeldolgozások, a „tuti befutó” Lion sleeps tonight című dalban érve el a csúcspontot. Onnantól komolyabb a hangulat, inkább Garaczi miatt, aki a komorabb Wünsch hídból folytatja az előadást. Kayamarék a keserédes percekben is elszórakoztatnak. Már csak lazán kapcsolódnak össze a zenei és a prózai témák, és ez kicsit zavaró. Magyaróvári a hitvallása szerint egyszerűen szeret zenélni és mosolyra fakasztani – ez sikerül ma is. Már az nevettető, amilyen grimaszokat szándékosan vág a romantikus daraboknál, vagy a magas hangok kiéneklésénél. Megmutatja, hogy nem okoz neki gondot a nehezebb hangok képzése; túlozva eljátssza az erőlködést. A duó saját szerzeményeket és feldolgozásokat ad elő. Ahogy megyünk időben előre, a bravúrok mintha kissé veszítenének a súlyukból az ismétlődő technikai megoldások miatt. Göncz operaénekesi kvalitásai hozzák megnyugtató egyensúlyba produkciójukat.

Zárásként néhány Garaczi-verset kapunk – a szép strófák különösen jólesnek a magyar költészet napjához közeledve –, zenében többek közt improvizáció következik. De még sincs vége az estének; a szünet után Karafiáth Orsolya, állandó háziasszonya a Nyitott nappalinak beszélgetésre invitálja a szereplőket, egyébként cseppet sem háziasszonynak öltözve. Tűzről pattant menyecske inkább, piros estélyijében, tűsarkú topánjában és virágos fejdíszében. Harmonizálnak Renátával, aki vörös magassarkút visel. Magyaróvári laza megjelenésű a kockás ingben, Garaczi írónak öltözött, talpig szürkés feketébe. A terefere során kiderül, hogy az írói légkör megteremtéséhez nem kell más, mint egy-két óra nyugalom egyedül egy szobában, hogy opera-énekesnő is szívesen énekel populáris dalokat, mert minden zenei műfajt elő lehet adni színvonalasan, és hogy ember képes egy távoli szirénához „megszólalásig hasonlító” hangot kiadni. Utóbbi megdöbbentő erejű: azt hisszük, a véletlen összjátéka, hogy kintről pont behallatszik egy sziréna.

Örülhetünk A Harmadik Helynek, mely egy jótékony kezdeményezés; Németh Anikó és Horváth Gábor a magánvagyonából tartja fönn a kulturális centrumot, többnyire összművészeti- és irodalmi estekhez, lakásszínházas előadásokhoz. Otthonos a légkör. Nem titkolt cél, hogy kötetlen beszélgetések alakuljanak a különböző érdeklődési körűek közt – mintha vendégség lenne a nappaliban. Az itteni színpadi játékok a tapssal nem érnek véget; a moderátor a fellépőkkel kerekasztal beszélgetésbe kezd, amibe a közönséget is bevonják, kvázi kreatív folyamatként fogva föl a közös diskurzust. Idevág Horváth Anikó mottója: „Tudatosítanunk kell magunkban, hogy mindannyian alkotók vagyunk. És életünk a legfontosabb alkotás.”

Fotó: Huszár András

Varázslatos játékok
Göncz Renáta, Magyaróvári Viktor és Garaczi László estje
A Harmadik Hely: Nyitott nappali
2019. március 10.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kiss Annamária --

Szabadúszó újságíró vagyok. A Prae-nek 2015 óta rendszeresen színikritikákat írok. Külső munkatársként dolgozom a Glamournak, interjúim jelennek meg a Sikeres Nőknél. Blogom: My Little Walhalla. Mottóm: a kultúra nem hab a tortán, hanem életünk alapja.


További írások a rovatból

színház

Testvérek között Testvérek között
Tisztasági festés - a Stereo Akt előadása a Trafóban
színház

Hősök, árulók, bohócok: Coriolanus és a művészet egyesítő ereje Hősök, árulók, bohócok: Coriolanus és a művészet egyesítő ereje
Az ukrán Ivan Franko Nemzeti Drámai Színház vendégjátéka a MITEM-en
színház

Játék a szemétdombon Játék a szemétdombon
Mr. Sloane a Jurányiban
Interjú Donáth Attilával és Somogyi Beával, a Társadalmi Párbeszéd Színház vezetőivel

Más művészeti ágakról

Interjú Rév Marcell operatőrrel rendezőkről, trendekről, filmekkel eltöltött évekről
építészet

A modernizmus és a múlt illúziója A modernizmus és a múlt illúziója
Építészeti körtúra az ezerarcú Barcelonában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés