bezár
 

film

2019. 06. 10.
Üres tabutörés
May el-Toukhy: Szívek királynője
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
A Szívek királynője szemérmetlenül mutat be egy tiltott mostohaanya-mostohafiú viszonyt, ám a dán-svéd film túl talányos marad ahhoz, hogy a tragikus végkifejletet érdemben értelmezhessük.

May el-Toukhy filmje egyértelműen tabutörő alkotás – bár a mostohaanya-mostohafiú szerelmi viszonyt ismerős toposznak érezhetjük, valójában a pornón kívül elég kevés fősodorbeli film vállalja fel az ábrázolását. Még az idősebb nő – fiatalabb fiú kapcsolat is ritka a filmművészetben (a Diploma előtt és A felolvasó nyomvonalát legutóbb A sztárok nem Liverpoolban halnak meg követte), hát még a vérfertőzés határát súroló variáns.

A Szívek királynője a szándékai szerint több akar lenni egyszerű szoftpornónál, de ez nem biztos, hogy sikerül neki. Ami bizonyos, hogy eloszlatja az értett nő – tapasztalatlan fiú kapcsolat vonzó vágyálmait, Anne (Trine Dyrnholm) és Gustav (Gustav Lindh) viszonyát csak viszolyogva, helytelennek lehet értelmezni. A Szívek királynőjében az emberi kapcsolatok ezen kívül is mind terheltek, valamiképpen kicsorbultak, az egyedüli szépséget a természeti képek kínálják a filmben (azt pedig nehéz eldönteni, a hideg skandináv enteriőrökben őszintén gyönyörködik-e a kamera, vagy kritikusan pásztázza azokat). A központi viszony pedig egyre egyértelműbben szexuális visszaélés egy kiskorúval szemben. De hogy eközben mit üzen, mit kínál a dán-svéd film, az már nem egyértelmű.

s

Erotikus családi dráma a Szívek királynője, már ha van ilyen – miközben a ’90-es évek erotikus thrillereinek szele is megcsapja, még ha ezt a nyílt műfajiságot igyekszik is leplezni. May el-Toukhy második nagyjátékfilmje kevés szavú alkotás egy családról, amit felforgat a férj első házasságából született kamasz fiának, a család fekete bárányának beköltözése, hiszen a feleség elcsábítja őt. A cselekmény a befejezésig tökéletesen kiszámítható mederben halad, a kapcsolat dinamikája, a környezet hozzáállása, sőt, még a lebukást követő reakciók is borítékolhatók. Egyedül a végső fordulat hivatott átértékelni a szereplőket és az egész viszonyt, ez azonban nem elég kidolgozott és egyértelmű ahhoz, hogy igazán hasson.

s

A film Lewis Carrol Alice Csodaországban című meséjéből kölcsönzi a címét, a kötet többször fel is bukkan a történetben mint Anne ikerlányainak esti meséje. Carrolnál a Szívkirálynő legfontosabb jellemzői, hogy nehéz őt lenyűgözni, és legszívesebben mindenkit lefejeztetne, aki a legkisebb hibát véti szürreális udvartartásában. A párhuzam – és innentől enyhén spoileres lesz a kritika – a film végére éleződik ki, hiszen Anne a kritikus pillanatban, amikor veszélyessé válik a helyzetük, cserben hagyja Gustavot, hogy önmagát mentse. Így viszont olyan, mintha Anne csupán szexuális ragadozó, unatkozó MILF lenne, aki egyhangú életéből és házasságából egy pikáns viszonyban keres kiutat. Az, hogy mégis miért történt mindez, illetve Anne érzelmei homályban maradnak. Gustav sorsa és jelleme már érdekesebb a végkicsengésben, hiszen kiderül, hogy ő mást akart kaland helyett, még ha ez kezdetben talán nem is volt így.

s

A helyzet pikantériája, hogy Anne ügyvédként bántalmazott kiskorúak védelmével foglalkozik, azonban hideg professzionalizmusa elválasztja a szakembert az empatikus nőtől/édesanyától, akivé válhatna a védencei, és mindenekelőtt a saját anyjától kidobott mostohafia számára. Anne a férje fejéhez vágja, hogy könnyen manipulálható, és ez igaz is, csakhogy nem Gustav, hanem ő a manipulátor – a Szívek királynője végeredményben ennyit állít a hősnőjéről, minden mást csak utalások szintjén kínál a nézőknek, ez pedig nem elég ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődésünket a találgatás iránt.

Ebben a formában a Sundance Filmfesztiválon debütált Szívek királynője mélyen pesszimista film anélkül, hogy ezt a világképet elég alaposan kidolgozná. Ez pedig hasonló helyzetet idéz elő, mint a rendezőnő első, szintén Maren Louise Käehne-vel közösen írt filmje, az Egy szó, mint száz: szerelem!, ami vígjáték volta ellenére hasonlóan sötét összképet mutat gyenge, bűnös és megvetést érdemlő hőseiről. May el-Toukhy hideg és szenvtelen családtörténete nem képes társadalmi értelemben általános érvényűvé vagy igazán mély és megrázó drámává válni (mint például a közelmúltban az orosz Szeretet nélkül), így összességében, amellett, hogy nézni is kifejezetten kellemetlen, a mondanivalójával is adós marad.

Szívek királynője (Dronningen/Queen of Hearts), dán-svéd dráma, 127 perc, 2019. Rendező: May el-Toukhy, szereplők: Trine Dyrholm, Gustav Lindh, Magnus Krepper. Magyar premier: 2019. május 16. 18 éven aluliak számára nem ajánlott. Forgalmazza az ADS Service.

Képek forrása: ADS Service Kft.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Gyöngyösi Lilla --

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán, valamint a Bálint György Újságíró Akadémián végzett. Specializációja a szerzői film, a magyar film, a western és az intermedialitás. Újságíróként, kritikusként dolgozik több kulturális médiumnál.


További írások a rovatból

Todd Phillips: Joker
Jon Watts: Pókember: Idegeben
Interjú Mundruczó Kornéllal a filmes és a színházi lét különbségeiről
50 éves a Szelíd motorosok, Dennis Hopper és Peter Fonda klasszikusa

Más művészeti ágakról

színház

Az ember, a polgár és a diák Az ember, a polgár és a diák
Petőfi és Az apostol mint tantermi dráma a k2 Színház előadásában
Október 30-án fellépett a Yellow Mood és a Folksteps a Három Hollóban
gyerek

Meseország mindenkié
Meseírókat keres a Labrisz Leszbikus Egyesület


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés