gyerek
2008. 04. 27.
Pacikvíz és csokoládé
Csoda és Kósza meseműsor a Könyvfesztiválon
Czigány Zoltán Csoda és Kósza című kötetéből Scherer Péter olvasott fel a gyerekeknek április 26-án, szombat délután a Gyereksarokban a Pozsonyi Pagony szervezésében.
Csoda és Kósza két ló egy Gödöllő melletti istállóból, akik mindenféle izgalmas kalandba keverednek. Kósza kíváncsisága miatt folyton bajba kerül, barátja, Csoda pedig mindig kihúzza őt a bajból, hiszen sokszor már valóban csak a csoda segíthet a nagy zűrzavarban. A most felolvasott történetben Kósza megunta a gödöllői és egyben a földi hétköznapokat, ezért gazdája traktorjából űrhajót épített, és azzal a Marsra utazott, ahol azon túl, hogy minden vörös, csokoládéból vannak a zablák, és a nyergek vakargatják a lovak hátát - viszont víz helyett benzint isznak az ott élők, és enni csak csokoládét lehet.
Ahogy Scherer haladt a mesével, egyre több babzsákfotel vált foglalttá. A gyerekek lassan megtöltötték a Gyereksarkot, és figyelmesen hallgatták Scherer színvonalas előadásában a mesét. A felolvasás közben a szerző, Czigány Zoltán és Sherer Péter játékos kérdéseket tettek fel a gyerekeknek. A helyes, ötletes válaszokért (a meséhez hűen) Mars, és egyéb csoki volt a jutalom. A kérdések nem csak érdekesek, tanulságosak, de gondolatébresztőek is voltak, és a mese világához illeszkedtek. A kicsiknek meg kellett mondaniuk például, mit jelenthet a szövegben a "hátsópata-lenyomat" vagy mit jelent az, hogy két holdja van a Marsnak. A válaszok jutalmazása azonban talán kicsit következetlen volt: hiszen Csoda és Kósza meséjének végén kiderült, a csoki legfeljebb kis mennyiségben finom, és akkor sem feltétlenül esik jól (a gyerekek zsebe viszont tele lett édességgel a matiné végére).
A felolvasott történet közepénél - Czigány Zoltán szavával élve - "pacikvíz" következett: a gyerekeknek lovakkal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk (szintén csokikért). A nehezebb kérdéseknél a szerző és a mesemondó is segített. A kvíz után felfrissült figyelemmel folytatódott tovább Csoda és Kósza kalandja.
A hangulat végig családias volt: Czigány és Sherer teljesen közvetlenek voltak a gyerekekkel. Mindenkire egyformán figyeltek: nem volt olyan mesehallgató, aki ne szerepelt volna maga is a műsorban. A történet végére érve együttes "záró nyihogással" búcsúztak el egymástól gyerekek és felnőttek. Kezdődött a dedikálás. Czigány Zoltán fia, Matyi is dedikált, hiszen a könyv legalább annyira az övé, mint az édesapjáé. A pár szóból, amit váltottunk, kiderült, nélküle talán ez a meseműsor sem lett volna: nemcsak Matyinak találta ki, mesélte el Czigány Zoltán először ezeket a történeteket, de fia rögzítette hangszalagra Csoda és Kósza történetét, hogy többször meghallgathassa azokat később, és ő beszélte rá apukáját, hogy írja is meg a két ló kalandjait.
A gyerekekre mindig érdemes hallgatni…
(A fotókat Czigány Mátyás készítette.)
Ahogy Scherer haladt a mesével, egyre több babzsákfotel vált foglalttá. A gyerekek lassan megtöltötték a Gyereksarkot, és figyelmesen hallgatták Scherer színvonalas előadásában a mesét. A felolvasás közben a szerző, Czigány Zoltán és Sherer Péter játékos kérdéseket tettek fel a gyerekeknek. A helyes, ötletes válaszokért (a meséhez hűen) Mars, és egyéb csoki volt a jutalom. A kérdések nem csak érdekesek, tanulságosak, de gondolatébresztőek is voltak, és a mese világához illeszkedtek. A kicsiknek meg kellett mondaniuk például, mit jelenthet a szövegben a "hátsópata-lenyomat" vagy mit jelent az, hogy két holdja van a Marsnak. A válaszok jutalmazása azonban talán kicsit következetlen volt: hiszen Csoda és Kósza meséjének végén kiderült, a csoki legfeljebb kis mennyiségben finom, és akkor sem feltétlenül esik jól (a gyerekek zsebe viszont tele lett édességgel a matiné végére). A felolvasott történet közepénél - Czigány Zoltán szavával élve - "pacikvíz" következett: a gyerekeknek lovakkal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk (szintén csokikért). A nehezebb kérdéseknél a szerző és a mesemondó is segített. A kvíz után felfrissült figyelemmel folytatódott tovább Csoda és Kósza kalandja.
A hangulat végig családias volt: Czigány és Sherer teljesen közvetlenek voltak a gyerekekkel. Mindenkire egyformán figyeltek: nem volt olyan mesehallgató, aki ne szerepelt volna maga is a műsorban. A történet végére érve együttes "záró nyihogással" búcsúztak el egymástól gyerekek és felnőttek. Kezdődött a dedikálás. Czigány Zoltán fia, Matyi is dedikált, hiszen a könyv legalább annyira az övé, mint az édesapjáé. A pár szóból, amit váltottunk, kiderült, nélküle talán ez a meseműsor sem lett volna: nemcsak Matyinak találta ki, mesélte el Czigány Zoltán először ezeket a történeteket, de fia rögzítette hangszalagra Csoda és Kósza történetét, hogy többször meghallgathassa azokat később, és ő beszélte rá apukáját, hogy írja is meg a két ló kalandjait.
A gyerekekre mindig érdemes hallgatni…
(A fotókat Czigány Mátyás készítette.)
Kapcsolódó cikkek
Szerzők
-- Varga Betti --
További írások a rovatból
gyerek
Az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottságának tiltakozása
Más művészeti ágakról
irodalom
Závada Péter: A muréna mozgása, Jelenkor, Budapest, 2023.
zene
Élménybeszámoló a Decolonize Your Mind Society koncertjéről