A Sötét vizeken című film ötlete Nathaniel Rich a New York Times Magazine-ben megjelent The Lawyer Who Became DuPont’s Worst Nightmare című oknyomozó cikkéből származik. A riport arról számolt be, hogy az Egyesült Államok egyik legnagyobb múlttal rendelkező vegyipari vállalata, a DuPont egy nyugat-virginiai tározója a ’60-as évek óta szennyezi a környék tavait és ivóvízhálózatát. Sőt, mint az később kiderült, a DuPont a teflon anyag alkalmazásával családok millióinak egészségét veszélyeztette világszerte. Mivel a cég a nyugat-virginiai régió egyik legfőbb munkaadója, a vele szembeni fellépés lehetetlennek tetszett. A sors különös fintora, hogy éppen egy vegyipari cégeket az ügyfelei között tudó ügyvéd járt a végére a sötét ügynek, és ezzel alapjaiban rengette meg a társadalom bizalmát a vegyipari cégben, és vele a nagyvállalati rendszerben. A sztori remekül illeszkedik a korszellem nagytőke-, bank és óriásvállalat elleni diskurzusába, a túlburjánzott kapitalizmus vadhajtásainak levágásra tett erőfeszítések mozgalmába.

Todd Haynes rendező egy jól bevált amerikai filmes recepthez nyúlt, amikor dokumentumfilmektől megszokott, részletező hitelességgel építette fel játékfilmje narratíváját. A film képi világa ennek megfelelően mentes a felesleges sallangoktól, az alkotók természetesség érzetét igyekeztek megteremti. Egy iowai irodaházat nehéz is lenne izgalmasnak bemutatni, a benne töltött hétköznapok nyomasztó súlyának érzékeltetéséhez szükség van az olyan, egyértelmű üzenetnek szánt hideg színek használatára, mint a kékek és acélszürkék. Egy rosszabb októberi napon ugyanezt láthatja egy budapesti multis dolgozó, ha kitekint a munkahelye ablakán. Átélhető és hiteles a corporate mókuskerék bemutatása, de az elhanyagolt vidéki farmházak sem nyújtanak több vigaszt a nézőnek. Egy ilyen ingerszegény realista alkotásban kiemelt szerep hárul a felvonultatott színészekre, akik tovább erősítik a hétköznapiság benyomását, mégis személyessé teszik a történetet.

Mark Ruffalo játssza Rob Billot ügyvédet, aki a nyakába veszi a több mint 10 évig tartó jogi harcot a nyugat-virginiai lakosok egészségéért. Ruffalo játéka a szándékolt félszegségre épül, karakterében meg kell mutatnia az érzelmi kommunikációban nehézkes öltönyös szakembert, akinek a munkamániája tölti be az élete egyéb területein tátongó űrt. A karizma nélküli férfi a szemünk előtt válik egy erkölcsi ügy harcosává, akivel már tud menni a néző. Anne Hathaway alakítja Billot ügyvéd feleségét, aki a szülés után nem folytatta ügyvédi praxisát. A színésznő szerepeltetése először pénzszórásnak tűnhet a produkció részéről, de később ő az, képes felvillantani az önzetlenek tűnő erkölcsi harc magánéleti árát. A társadalmi igazságosságért folytatott küzdelem, illetve bármilyen emberi léptéket meghaladó kihívás mindig komoly áldozatokat szed azok környezetében, akik ezt vállalják. Ezeket a lassan hömpölygő, hétköznapi veszteségeket mutatja meg nekünk Anne Hathaway érzékletes játéka. A mellékszereplők póz nélküli, hiteles alakítása külön dicsérő szót érdemel. Azzal a dilemmával küzdenek, amivel mindannyian szembesülünk, amikor például környezettudatosan próbálunk vásárolni az üzletben, vagy a klímaszorongásunkat más hasonló módon igyekszünk csillapítani. Egy kisközösség jóléte közvetlenül függ az odatelepülő nagyvállalat ipari kapacitásától. Az áldásait és átkaiból egyaránt részesülnek a környékbeli települések, ahol nem szívesen harapnak a kézbe, amely eteti őket. Ez a morális szürkezóna adja a film dilemmáját is, ami a független gondolkodás és a feltűnést kerülő kisember álláspontja között feszül. A lapos pillantások rossz titkait érzékletesen adják vissza a színészek, legyen szó egy vacsorajelentről vagy a vasárnapi istentiszteletről.

A Sötét vizeken műfajából adódóan nem az a sodró lendületű alkotás, sokkal inkább épít a ki nem mondott szavakra és az elfojtott feszültségek mérgező hatására. A tempó így is kicsit el lett számolva, hiszen a lelassult szívveréshez hasonlító végjátékot nyugodtan meg lehetett volna kurtítani vagy húsz perccel. Egy mai néző számára egy ilyen meditatívan lassú filmet kínálni legalábbis kockázatos vállalkozás. És most még azok a figyelemfelkeltő vizuális ingerek sincsenek meg, mint Julia Robert frivol nőisége a film testvérdarabjának számító Erin Brokovich – Zűrös természetben. Az atmoszférát Haynes ugyanakkor remekül teremti meg, a drámai pilléreknél pedig hatásosan pontozza alá az instrumentális, néhol hipnotikus zene.

A dezinformáció új korában, amikor a véleménybuborékoknak köszönhetően már nemcsak a hagyományos fogyasztási javakat, hanem a világról alkotott koncepcióinkat is előre csomagoltan kapjuk, minden olyan filmet nagy becsben kell tartani, amely a szellemi függetlenségünkért küzdő hétköznapi embereket állítják a középpontba. Ezek lassú, türelmet igénylő filmek, de az igazság megismerése felé sem tükörsima autópálya vezet.

A Vertigo Média nyilatkozata a koronavírus-járvány kapcsán itt olvasható. Mozijuk, az Art+ Cinema nyilatkozata a koronavírus-járvány kapcsán itt olvasható. A film jelenleg nem látható a mozikban.

Képek: Vertigo Média