Soós Attila és csapata egészen újfajta élményt nyújt nézői számára, kezdve azzal, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a vizualitásra. Az online produkcióban ugyanis a mobilról bejelentkező színészek nemcsak saját lakásukban játszanak, hanem a kamera szemszögét, a jelmezt és a körülöttük lévő díszletet is változtatják, jelenetről jelenetre. A színészek nemcsak játszók, hanem egyben operatőrök és díszletezők is. S bár jelen esetben sem a néző választja meg szabadon a nézőpontját, a különböző kameraállások, ruhák és díszletek valamennyire visszaadják a színpad nyújtotta komplex befogadási élményt. Legalábbis annyira mindenképpen, hogy ezáltal az egyes történetek elválasztódnak a fejekben. Az egyik jelenetben Csákányi Eszter mögött szobanövények tűnnek fel, a másikban Eke Angéla vizes hajjal mesél, a harmadikban Bárnai Péter reverendában, a sarokban guggolva játssza a papot.

Az eddigi, karanténhelyzetre reflektáló előadások közül Soós Attila rendezésében látszik leginkább a „játsszatok a kameraszemnek a nappaliból” féle koncepció teátrális továbbgondolása, valamint annak igényes kivitelezése. Alapos és kreatív próbafolyamat állhat a színházi kísérlet mögött, ez érződik az Index.hu oldalán közzétett videóból. Az alkotók hibrid műfajúként határozzák meg a Dekameront. A hibridséget a játszók többfunkciós, virtuális jelenlétének és az egyes részek filmes felvételének keveréke, valamint a rajzfilmes animációk vizuális erőssége is biztosítja. Talán a Trojka az első társulás, amely merészebben játszik a virtualitás nyújtotta látványelemekkel, melyek itt nemcsak díszítő, a produkciót feldobó finomságokként vannak jelen, hanem az előadás szerves részét képezik.

A Lakatos Márk tervezte, harsány színekkel dolgozó, figuratív és nonfiguratív alakokkal egyaránt operáló animációs betétek szolgálnak a történetek bevezetőjeként. Mindegyik animáció az adott mese pikantériáját adja vissza látványban, és szépen illeszkedik az utána következő jelenethez. Az animáció látványvilágában kiegészíti és felerősíti a színészek néhol kifejezetten extrém jelmezeit. Például a férfira éhes apácák történetében, amelyben Eke Angéla, Csákányi Eszter és Nagy Dóra által megformált apácák különböző stílusú, kifejezetten csábos ruhájukban csavarják el online a macsó kinézete ellenére gyámoltalan, a nőknek magát teljesen átadó olasz fiatalembert, azaz Nagy Zsoltot. Sőt ebben a részben feltűnik Ladányi Andrea táncművész is, aki ledér öltözetbe bújt apácaként, buja táncával tekeri ujja köré a „kerítés mögül bámuló olasz férfiakat”. Ebben az előadásban a szöveg, a látvány, a Csókolom zenekar hangulatot teremtő háttérzenéje, egyszerűen tömör és kifejező dalszövegeik mellett a tánc is helyet kap. Már-már az online Gesamtkunstwerk maga.

A képernyőn is érződik, ha a színész jó és – nem mellesleg – élvezi, amit csinál. Biztosan nem mentek zökkenőmentesen az online próbák, de a virtualitás nyújtotta, újfajta izgalom és a kihívás okozta öröm érződik minden egyes alkotó mobiljának képernyőjén. Soós Attila olykor könyörgő, tehetetlen alakja, máskor szigorú arca egyszerre nevettet és megérint. Nagy Zsolt és Bárnai Péter épp annyira élvezhető (online) koccintgató és kaján olasz férfiként, mint amennyire álságos, Isten nevében bármit megtehető padreként. Gryllus Dorka naiv bája, kedves ostobasága, ravasz és nőies csábossága átütő a virtuális térben is. Nagy Dóra mesélőként és némaságra ítélt, tiltott szerelembe eső feleségként is szerethető, megkapó és végtelenül szellemes. Eke Angéla és Csákányi Eszter széles, még az online térre is kiterjedő, változatos színészi eszköztáráról biztosítanak minket, Kulka János leginkább szótlanul nézve, olykor egy-egy szavas megszólalásával pedig ismét bebizonyítja: nem feltétlenül a sokszövegű szereppel tűnhet ki a színész. Kulka úgy tud nézni, úgy tud hangsúlyozni, úgy tud a telefon előtt is létezni, hogy ilyesfajta, mindenféle térben helytálló színészi jelenléttel kevés ma élő színművész rendelkezik a magyar színházi életben.

A Dekameron2020 – Karanténtörténetek a pandémia okozta bezártságra a színházias nyelven megfogalmazott, összetettebb módon összerakott kísérlettel reagál. Persze, ez sem adhatja vissza teljes mértékben a valós térben történő színházi élményt. Talán ezért definiálja produkcióját a Trojka Színházi Társulás színházi kísérletként és nem előadásként. Szigorú értelemben véve a visszanézés bármikori lehetősége filmszerűvé teszi a színházi produkciót, ugyanakkor nagyon jó, hogy ezt az alkotást a bemutató után bármikor, bárki megnézheti vagy újra megtekintheti. Hiszen minőségi online tartalommal gazdagodni és a képernyő előtt kicsit elfeledkezni a mindennapokról mindig is mindenkinek joga, ily módon lehetősége és alkalma is.

Trojka Színházi Társulás: Dekameron 2020 – Karanténtörténetek. Giovanni Boccaccio Dekameron című műve alapján. Játsszák: Csákányi Eszter, Eke Angéla, Ladányi Andrea, Nagy Dóra, Gryllus Dorka, Bárnai Péter, Kulka János, Nagy Zsolt. Dramaturg írók: Bódi Zsófia, Cseh Dávid, Kovács Blanka. Dramaturg koordinátor: Balassa Eszter. Zene: Csókolom zenekar. Animáció: Végős Ágota. Produkciós vezető és látványtervező: Lakatos Márk. Rendező: Soós Attila. Az előadás online premierje 2020.06.11-én az Index.hu főoldalán, valamint a társulás Facebook-oldalán volt. Képek: az előadásból készített screenshotok.