Valdimar Jóhannsson számos filmes munkakörbe belekóstolt már eddigi karrierje során. Dolgozott többek között focus pullerként (az operatőr jobbkeze, aki a kép élességéért felel) (Pangea), világosítóként (Walter Mitty titkos élete) és a speciális effektekért felelős csapat egyik technikusaként is (Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet). Első rendezését, melyen érezhető a filmes mesterségbeli tudásból adódó vizuális magabiztosság, forgatókönyvíróként is jegyzi. Szerzőtársa Sjón, aki minden idők legbrutálisabb musicalének, a Táncos a sötétbennek írta a Björk hidegrázós előadásában megelevenedő dalszövegeit. Közös alkotásuk megérdemelten kapta meg az idei cannes-i filmfesztivál Un certain regard szekciójának a legeredetibb filmért járó díját.

A töredékes dramaturgiai szerkesztésű Bárány három fejezetből áll. Az elsőből kiderül, hogy María (Noomi Rapace) és Ingvar (Hilmir Snær Guðnason) az izlandi tundra kellős közepén élnek egy farmon, és juhtenyésztéssel foglalkoznak. A nyitófejezet lassú, már-már valós idejű jeleneteinek hiperrealizmusa Tarr Bélát idézi. Nem véletlenül. Jóhannsson Tarr-tanítvány volt, ráadásul mestere a Bárány készítésében is részt vett executive producerként. Jóhannsson rendesen próbára teszi a türelmünket. A birkatartás hipnotikus képeit helyenként megszakítják az elhidegült házaspár szürreális párbeszédei. Mindez akár dögunalomba is fulladhatna, azonban a jószágok bégetése-kolompolása fokozatosan egyre vérfagyasztóbbá válik. A juhok feltehetően azt jelzik előre, hogy María és Ingvar karácsony éjjelén találni fognak egy felül bárány-alul ember csecsemőt. A második fejezet elején megérkezik Ingvar bátyja, Pétur (Björn Hlynur Haraldsson), és vele együtt egy radikális hangnemváltás is. A film középső részét inkább a drámai események uralják, azzal együtt, hogy az Ada névre keresztelt, CGI-animációval készült hibrid kislány külseje és jelenléte alapvetően komikus. A horror itt is felszínre tör néha, de az igazán bizarr borzalmak a harmadik fejezetben lesznek láthatók.

A hármas szám (a furcsa teremtményt leszámítva) a teljesen emberi szereplők számában is visszaköszön. A három főszereplő egyúttal három különböző viszonyulást is jelez Ada felé. A már Hollywoodot is megjárt svéd nagyágyú, Noomi Rapace a kisujjából kirázza María sötéten és ridegen a múltba vágyódó femme fatale karakterét, aki a kis bárány-lányka adoptálása után valóságos anyatigrisként ragaszkodik újdonsült családi idilljének sarokkövéhez. A naivan széplelkű férjével és minduntalan rányomuló bátyjával kialakuló szerelmi háromszögben is ő irányít mindent. A két férfi közül Ingvar kedvesen imádja fogadott gyermekét, Pétur külső nézőpontja pedig a nézők számára szolgál azonosulási pontként. Előszőr idegenkedik a szokatlanul abnormálistól, majd a kis juhkentaurt megkedvelve, a nagybácsi szerepében részévé válik annak.

Nem könnyű meghatározni, hogy miről szól ez a film. Szerintem ökológiai válságunknak arra az aspektusára utal, hogy a mára a Föld állatainak összsúlyát több mint 90%-ban haszonállatok teszik ki. Ezeket ráadásul elképesztő módon kizsákmányoljuk. Nem adjuk meg nekik a megfelelő életteret és szabadságot. Ennek a tendenciának egy lehetséges következő lépése az, hogy már nem hagyjuk őket a maguk állati mivoltában létezni, ezért a sok emberi beavatkozásnak köszönhetően humanizálódnak. Így jöhetett létre Ada, a bárány-ember hibrid. Azzal, hogy María és Ingvar magukhoz vették a gyermeket, még a fajfenntartás és utódgondozás lehetőségét is elvették az őt világra hozó anyajuhtól. Azzal, hogy tulajdonképpen egy állatot emberként nevelnek, ők is animalizálódnak, így ahogy az Ada létrejöttében is megnyilvánul, egyre kevésbé egyértelműek a határvonalak állat és ember között. Az emberek önzően destruktív tevékenységét egyszer meg fogja bosszulni a természet, erre utalnak a film biohorror-elemei. Egyébként a bibliai báránymotívumból kiindulva is lehet értelmezni a filmet, ezt jelzi többek között a stáblista alatt felhangzó Händel-mű is. Az értelmezési-elemzési lehetőségek tárháza végtelen. Nem biztos, hogy létezik egyértelműen helyes megoldás. 

A Bárány számtalanszor meg tud lepni random hangulat- és műfajváltásaival, soha nem tudhatjuk, mi lesz az alkotók következő lépése. Valdimar Jóhannsson filmje zseniálisan dezorientál. Nem mindennapi filmélmény, amivel igen magasra helyezte a lécet saját maga számára.

Jelentképek: Vertigo Média