Két nő, egy ikerpár történetét meséli el a film: miután egyikük a rettegett 31. kilométerkőnél országúti gázolás áldozata lesz és kómába esik, kettejük között érintetlen marad az „aranyfonál”. E sajátos mentális kapcsolatban a balesetet szenvedett nővér az érzékeken és az eszméleten túlról üzen, s így testvére egy ősi kísértetlegendába kénytelen bonyolódni.

A felpattanó szemhéjak és fekete íriszek filmje ez: a vízbefúlt, kocsonyás gyermek iszamosan kísért és szilánkosra roncsolódnak a végtagok, de végül valaki mindig leselkedik a bozótban. A történet több szóra nem is érdemes. Egyrészt, mert akaratlanul még azt a keveset is elvehetjük a filmtől, amije van; másrészt, mert olyan pontosan másolja hasonszőrű fajtársainak felépítettségét és működési mechanizmusait, hogy az ismert receptet követve magunk is kitalálhatjuk, mire is fut ki az egész. A film célközönsége így két bázisú. Ugyanis kizárólag azok élvezhetik, akik kedvelik a kísértethistóriákat és tudósi következetességgel nézik végig a japán szubzsáner minden mimikri-darabját; továbbá akik a legnagyobb élvezetet a pazar CGI-látványban lelik.

A számítógép-animált képsorokat roppant pontossággal és igényességgel komponálták meg – sajnálatos tény ugyanakkor, hogy láthatólag túltesznek az élőszereplős jelenetek megszerkesztettségén. Castañeda rendkívüli képi fantáziáról, vizuális érzékenységről és mértéktartásról(!) tesz tanúbizonyságot; elhanyagolja azonban színészeit. Az élőszereplős képsorok statikus, gyakran tv-filmes kompozíciói, az igénytelenül megírt párbeszédek és ennek távoli folyományaként a dramaturgiailag kidolgozatlan történet egy csapongó, mexikói szappanoperához teszik hasonlatossá a filmet: szereplők jönnek-mennek, a közöttük fennálló viszonyok elnagyoltan és sekélyesen ábrázoltatnak, egy - mint utólag kiderül - kulcsfontosságú karakter pedig csak a filmidő felénél lett kínnal-keservvel belemesélve a történetbe, hogy aztán minden lényeges háttér-információt egy levegővétellel mondjon fel főhőseinknek. A szerző tehát gyönyörű képekben fogalmaz ugyan, de cseppet sem ügyel a történetre és színészei is pocsékul játszanak.