bezár
 

irodalom

2022. 10. 04.
A világok legjobbika, avagy a saját cella otthonossága
Beszélgetés Irena Brežná legújabb regényéről a 27. Nemzetközi Könyvfesztiválon
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
2022. szeptember 29-től október 2-ig tartott a 27. Nemzetközi Könyvfesztivál a Millenáris Parkban, melynek középpontjában idén a szlovákiai magyar és a szlovák nyelvű irodalom állt. Az eseményen, Irena Brežná a Phoenix kiadó gondozásában megjelent Minden világok legjobbika című új regényéről az írónővel Dragomán György író, Kiss Noémi, író, kritikus és a regény fordítója, Vályi Horváth Erika beszélgetett. A műből Kerekes Vica színésznő olvasott fel egy részletet.

A szeptember 30-a, péntek délután. A Millenáris Parkban minden fontosabb kiadó felállította a standját, a látogatók kedvükre válogattak, nézelődtek a felvonultatott könyvarzenálban, miközben egy kis színpadon, pár széksor előtt a kortárs szlovák irodalomba nyújtottak betekintést az egymást váltó beszélgetések. A székek mind foglaltak voltak, sokan álltak, mikor Irena Brežná írónő legújabb regényének bemutatója következett.

M.K.

A beszélgetés Dragomán György indította, aki a művel kapcsolatos személyes gondolatait osztotta meg a közönséggel: „Mi mind, szlovákok és magyarok ugyanannak a börtönnek a különböző celláiba voltunk zárva a szocializmus idején. Vajon az akkori gyermeki szemünkkel raboknak láttuk magunkat? Rabok voltunk igazán? Tudtuk, tudjuk, hogy hogyan éreztük magunkat?” A beszélgetés további része ennek nyomán, a rabság, a szocializmusban átélt, gyermekkori ambivalens világnézet, a traumafeldolgozás és ennek irodalmi reprezentációja körül forgott.

M.K.

A kizárólag német nyelven író Brežná Minden világok legjobbika című regényének főszereplője egy kislány. Az ő perspektívájából nézünk szét a világában, az egykori szocialista csehszlovák mindennapokban. Ahogy Kiss Noémi összefoglalta, a műben megjelenő problémák, hogy a lányka hiába ismeri a világát, nem érti azt, mert nem szabad értenie, miközben kénytelen ennek a valóságnak a játékszabályai szerint játszani, noha nincs tisztában ennek kereteivel.

M.K.

Az írónő elmondta, hogy a gyermeki perspektívából ábrázolt trauma ugyanúgy hálás téma, mint korábbi regényében a Hálátlan idegenben a külföldre disszidált lány és az ő nehézségei. Mindkét élmény saját tapasztalatain alapul, hiszen ő is, tizennyolc évesen, a szülei hatására kivándorolt Svájcba, és ott kezdett új életet, megküzdve számos kihívással és nehézséggel. A haditudósítóként is dolgozó íróban megszületett a szándék, hogy saját diktatúrabeli sorsát is feldolgozza egy regényben. Gyerekként titok övezte, hogy miért és hogyan tűnt el az édesanyja, ezt a titkot pedig fel akarta oldani. Ugyanakkor többször hangsúlyozta, hogy műve irodalom, nem képezi le egy az egyben a valóságot, bár több szlovák és egykori kelet-németországi olvasója is  saját sorsát és traumáit vélte felfedezni a regényben.

M.K.

Kiss Noémi felvetette a gyerek perspektíva kérdését, hogy, mint ez esetben is, miért nyúlnak a közép-európai írók gyakran ehhez az eszközhöz? Dragomán szerint azért, mert a szocializmusban mindenkit gyerekként kezeltek, így ez a nézőpont adekvát annak az érzékeltetésére, hogy nem tudtunk felnőni. Brežná kiemelte, hogy bár főszereplője valóban kilenc éves, de az átlagnál érettebb gyerek, aki két világ közt őrlődik: a propaganda hazug szólamai közt, melyek azt hirdetik, ez minden világok legjobbika (rájátszva ezzel Voltaire Candide című szatírájára) és a saját tervei közt, hiszen ő partizán akar lenni, nem hozzámenni egy diplomatához, mint ahogy az anyja tette. Mindkét világból a legjobbat választja ki magának, így konstruálja meg a saját valóságát. Felnőttes gyerekesség jellemzi, ugyanis a hétköznapi dolgok nem érdeklik, szemben a társadalom és a világ működésével. Az írónő szerint paradox módon ezt maga a szocializmus implikálta, hiszen már a kisiskolásoknak is azt az üzenetet igyekeztek átadni, hogy részesei és építői a szocializmusnak, ezért beavatódtak a felnőttek világába. Dragomán György és Kiss Noémi is megosztották a közönséggel saját, személyes emlékeiket arról, hogy gyerekként milyen volt megélniük az otthon falai közt kimondható igazságok és az iskolában ismételgetett igazságok közötti ellentmondást.

M.K.

A fordító, Vályi Horváth Erika beszámolt róla, hogy egy hibrid fordítást kellett csinálnia, melyhez a második, átdolgozott német kiadást és a szlovák változatot vette alapul. Elmesélte, hogy neki azt mondta Brežná, hogy túl fájdalmas lett volna megírnia az anyanyelvén ezt a történetet. Dragomány György kérdésére, hogy milyen volt elolvasni szlovákul a művét, az írónő azt felelte: sokkoló, túlságosan is személyes. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a közép-európai humort, otthonról hozott örökségként vitte bele regényébe, melyet meg akart mutatni német nyelven is.

M.K.

A bemutató végéhez közeledve szóba került a nőírók száma és megbecsültsége a szlovák irodalmi életben, Vályi Horváth Erika elmondta, hogy személyes törekvése, hogy inkább női írók könyveit fordítsa, hogy ezzel is hozzájárulhasson a népszerűsítésükhöz. Irena Brežná pedig néhány 20-ik századi emlékét osztotta meg a rendkívül patriachális svájci társadalomról, például arról,  hogy részt vett olyan egyetemi szemináriumon, amelyen csak hárman voltak lányok.

A könyvbemutató záró kérdését Dragomány György tette fel, aki arra volt kíváncsi, hogy milyen élmény volt az írónő számára, hogy a múltjára emlékezzen írás közben. Brezna azt válaszolta, hogy a célja az volt, hogy viccesen írja meg a művét, és ez szerinte kevésbé sikerült, mint az előző könyve esetében, mert az első bemutatón annál a résznél, amelyben az anya visszatér a börtönből, elsírta magát.

M.K.

A szlovák kislány megható, felkavaró, ugyanakkor sajátosan szórakoztató története szépen illeszkedik a magyar hagyományhoz, ezért érdemes elolvasni – zárta a beszélgetést Kiss Noémi. A beszélgetés tartalmas volt és kellemes hangulatban telt, annak ellenére, hogy súlyos személyes és társadalmi traumák álltak a könyvbemutató középpontjában.

Fotó: Mariia Kaschtanova

nyomtat

Szerzők

-- Pap Rebeka --


További írások a rovatból

Kritika Babarczy Eszter Néhány szabály a boldogsághoz című kötetéről
kabai lóránt el sem kezdett versek kötetbemutató és kiállításmegnyitó Miskolcon
irodalom

Az Élet és Irodalom Könyvtolmácsok című beszélgetéssorozatának első alkalma
irodalom

Vaktérkép

Más művészeti ágakról

Beszélgetés Karosi Júlia jazz-énekessel
Platon Karataev: Napkötöző – négy szám
gyerek

Kabóca Bábszínház: Dödölle


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés