bezár
 

art&design

2022. 10. 17.
Figyelem (Le)nyomatok
Neked már megvan a heti Praedád?
Tartalom értékelése (5 vélemény alapján):
Vigyázz, a kert a hídon túl már dzsungel. / Arra vesznek el a legvakmerőbbek. / Változnak liánná, tigrissé, kővé, / S nem gondolkoznak a kert titkáról többet.* Hosszabb szünet után ismét jelentkezik a PRAEda, a kéthetente hétfőn megjelenő kiállítás- és eseményajánló cikksorozat, melyben korábbi gyakornokok, és most már jelenlegi szerzők mutatják meg azt saját szemszögükből, hogyan választják ki azokat a képzőművészeti programokat, amelyekről nem érdemes lemaradni. Célkeresztben Szakács Emese Bíborka** kiállítás- és könyvajánlói október 17-től 30-ig.

Hogyan ragadható meg a külső és belső figyelem csokra? Három olyan témát rendezgettem össze erre a két hétre, amelyek a mikro- és makrokörnyezetünk változásaitól indulva az önmagunkra, testi, lelki egyensúlyunkra irányuló figyelemig érnek el, mindezt különböző vizuális alkotásokon, más-más technikával megjelenítve. A Peremvidék című kiállításon Halász Dániel és Piti Marcell munkái elsősorban azt a változó viszonyt képezik le, amely az embereket a természethez, jobban mondva a vidékhez és a vidéki élethez fűzik. Azonban míg Halász Dániel Sosem voltál itt sorozatában a kis településeken élő életét dolgozza fel, addig Piti Marcell munkáiban olyan emberek életét mutatja be, akik tudatosan hagyták hátra a városi életet. Mindkét sorozat egy gyorsan változó világ lenyomata, amelyben a múlt és jelen pecsétje együtt tűnik fel. A Printában látható Mentálhigiéné című csoportos kiállításon azonban egy sokkal személyesebb dolog, az önmagunkra, belső lelki világunkra figyelés kerül előtérbe. Négy alkotó – Eged Enikő, Jásdi Juli, Kamilla Hu-Yang, Thury Lili – grafikáin az egészséges lelki egyensúly elérése és megtartása, annak különböző értelmezése jelenik meg. A harmadik választott témát inkább fotóelméleti csemegeként ajánlott fogyasztani: Maurer Dóra: Fényelvtan – A fotogramról című tanulmánykötetéről van szó, amelyben a figyelem egy fotográfiai műfajra, a technikára irányul.

prae.hu

Peremvidék
MyMuseum Gallery ⊕ 2022. szeptember 24. – október 30.
További infó itt.

A Három Hollóban található MyMuseum Gallery kiállítóterében látható Peremvidék című tárlat Halász Dániel Sosem voltál itt és Piti Marcell Maga ura sorozatának válogatásából készült. A kiállításban az fogott meg igazán, hogy egy társadalmi jelenség két oldalát veszi górcső alá, s bár ezeknek részesei vagyunk, mégis szemet hunyunk felette. Témájuk arról a globális jelenségről szól, melynek következtében az emberek városokba tömörülnek – elsősorban megélhetési céllal –, miközben a vidék elnéptelenedik. Mindkét sorozatban a vidéki élet, a természet és a gazdálkodás jelenik meg, azonban a két fotós sorozata másra helyezi a hangsúlyt. Míg Halász Dániel Sosem voltál itt sorozatában olyan kis lélekszámú vidéki településeken élő emberek életét dolgozza fel, akik generációkon át a gazdálkodással foglalkoztak, addig Piti Marcell sorozatában olyan emberek jelennek meg, akik tudatosan hagyták hátra a városi életet, és a vidéki életet vagy éppen a tanyasi világot választották. Az egyik sorozatban olyan közösségek tagjai jelennek meg, akik célt vesztve próbálnak alkalmazkodni a gyorsuló világ körülményeihez, míg a másik sorozatban egy olyan közösség képe rajzolódik ki, akik tudatos döntés által választották ezt az életformát. Azonban nemcsak a téma megragadásában van némi kontraszt, hanem az ábrázolásmódban is. Halász Dániel képeinek enyhén groteszk a humora, mint például a saras kertben a beton padkán elhaladó disznó képe, akinek hátán – a kép kompozíciójából adódóan – egy galamb ül; vagy mondhatnám üdítő figyelemmegragadásnak a különböző bontott és betontéglákból összetákolt házikó látképét is. Halász képei ugyanakkor nem vonják el a tekintetet Piti Marcell életképeiről, melyeken bár a hangsúly elsősorban a természetközeli élet mindennapjain van, mégis a különböző kis részletekkel, enteriőrfotókkal egy sokkal gazdagabb képet alkotnak.

Peremvidék kiállítás enteriőr © Sándor Emese – MyMuseum GalleryHalász Dániel és Piti Marcell Peremvidék című páros kiállítása, enteriőr fotó © Sándor Emese – MyMuseum Gallery

Mentálhigiéné
Printa ⊕ 2022. szeptember 30. – október 22.
További infó itt.

Négy grafikus, egy mindenkit érintő kérdéskör: utóbbiról mégsem beszélünk kellően nyíltan és eleget. Ha mégis felmerül, akkor a mai napig fennáll a stigmatizálás lehetősége. Szerencsére az utóbbi időszakban egyre gyakrabban kerülnek fel a kiállítóterek falaira az önismerettel és mentális egészséggel foglalkozó témák – személy szerint ezek kifejezett kedvenceim. A Printában látható Mentálhigiéné című kiállítás Eged Enikő, Jásdi Juli, Kamilla Hu-Yang, valamint Thury Lili munkáin keresztül mutatja be a mentális egészséghez fűződő személyes viszonyukat. Legyen szó a szorongás, önismeret, énkép vagy éppen az öngondoskodás kérdésköréről, az alkotók mindegyikre adnak lehetséges vizuális válaszokat. Természetesen nem konkrét válaszokról van szó, hanem olyan grafikákról, amelyekkel könnyen rezonálhat az érdeklődő, és megtalálhatja a saját belső kapcsolódásait. Legyen szó Jásdi Juli megmosolyogtató sorozatáról, melyben azokat a kockázatokat – ahogyan ő fogalmaz – „fenyegető tényezőket” emeli ki, amelyek pont a lelki állapot elérését fenyegethetik. Kamilla Hu-Yang ezzel szemben inkább a belső tényezőkre fókuszált, Inner space című munkáján a belső harmónia elérésére teszi a hangsúlyt. Eged Enikő munkáin két, számára jelentőséggel bíró tarot kártya lap jelenik meg. Thury Lili nyomatain pedig kollázshatású alkotások láthatók, amelyeken a néha nyomasztóan zajos, túl sok, akár kéretlen, ingert biztosító város jelenik meg. A kiállítás helyszíne ugyanakkor egy többlet jelentést, izgalmas löketet is ad a munkáknak, hiszen az alkotások egy design bolt falaira kerültek fel, így első ránézésre csupán stílusos printekként jelennek meg, amelyek a lakásdekorunk részévé válhatnak. De ha közelebb lépünk és elmerülünk bennük egy pillanatra, a játékos vagy éppen egy képbe fókuszált megannyi érzés, tapasztalás mély nyomot hagy.

Kamilla Hu-Yang: Inner Space, The Permanence of Change, Pathways, 2022 © Kamilla Hu-YangKamilla Hu-Yang: Inner Space, The Permanence of Change, Pathways, 2022 © Kamilla Hu-Yang

⊕⊕⊕⊕⊕

Maurer Dóra: Fényelvtan – A fotogramról
2001, Magyar Fotográfiai Múzeum – Balassi Kiadó
További infó itt.

Ez alkalommal könyvajánlónak Maurer Dóra: Fényelvtan – A fotogramról [1] című kötetét hoztam (a korábbi könyvcsemegéimet itt és itt lehet visszaolvasni). A 2001-ben megjelent kötet nagyjából 9 éve került először a kezembe, és azóta rendszerint vissza-visszaköszön különböző szituációk kapcsán. Ha a fotogramról, mint műfajról beszélünk, az első, rögtön bevillanó gondolatok közé tartozik – az egyébként „miről is van szó?” kérdés után – Moholy-Nagy László, Man Ray munkássága és talán, de csak talán Erdély Miklós: Létrás fotogram (1982) című munkája. A kötet két szempontból lett fontos számomra: lehetőséget adott arra, hogy olyan hazai képzőművészek és fotográfusok kísérleteit, alkotásait ismerhessem meg a műfajban, akiknek az esetében nem is gondoltam arra, hogy lennének fotográfiai kapcsolódásaik, mint például Gyarmathy Tihamér festőművésznek. Másfelől pedig az, ami már a kötet címében olvasható szójátékban is megjelenik, mégpedig a fotogram történetét és művészet elméleti hátterét, illetve jelentőségét kifejtő három Maurer Dóra által írt esszé, amelyekben kibontja a műfaj tárgyi, természeti és technikai aspektusait.

Maurer Dóra: Fényelvtan – A fotogramról  – borító © Magyar Fotográfiai Múzeum – Balassi KiadóMaurer Dóra: Fényelvtan – A fotogramról  – borító © Magyar Fotográfiai Múzeum – Balassi Kiadó

⊕⊕⊕⊕⊕

Fotók: A MyMuseum Gallery jóvoltából © Sándor Emese /// A művész jóvoltából © Kamilla Hu-Yang /// A címlapon szereplő kép Czeizel Balázs: Kemogram, 1987 © Magyar Fotográfiai MúzeumBalassi Kiadó /// Grafika: Dobos Csenge

____________________

* A versrészlet Kemény István Vörös betűs tábla a kertben, amit Charles Darwin nem biztos, hogy észrevett című verséből, 1982. szeptember 24.    

⊕ ⊕ ⊕

**Szakács Emese Bíbor(ka): kommunikációelméleti területről érkeztem, ezért a kortárs művészetekhez is ebből a nézőpontból kapcsolódom. Számomra a mediális összefonódások, a tér, az alkotások és a szemlélők, beleértve a saját benyomásaimat is, mind  érdekesek. Legyen szó egy galéria zsúfolt megnyitójáról, vagy egy budapesti nyüzsgéstől távol eső eseményről, egy különleges épületben felbukkanó pop-up kiállításról, vagy egy éppen ígéretesnek tűnő könyv bemutatójáról. Szabadidőmben szobakertészkedem, origamizok, járom Európát és brutalista épületeket fotózom, hogy aztán a Google Maps gamifikációs platformján függőségig térképeket szerkesszek.

⊕ ⊕ ⊕

[1] A kötet címe Forgách András: Fényelvtan (Fotogramatika - kiállítás a Józsefvárosban) című írásából származik (Élet és Irodalom 1988. március 4.)

nyomtat

Szerzők

-- Szakács Emese Bíborka --

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció és Médiatudományi Intézetének hallgatója volt. Érdeklődése fókuszában az újmédia kulturális szerepe és posztinternet művészet áll. Jelenleg a Capa Központ munkatársa.


További írások a rovatból

Kritika a roveretói Művészet és fasizmus című kiállításról
art&design

A tizenkettedik European Remembrance Symposiumról
A Present Eye Looking to the Past című kiállításról
Az acb Galéria Redők című tárlatáról

Más művészeti ágakról

Katarina Stanković Neptun vihara és Ida Marie Gedbjerg Az elveszett Mozi könyv című alkotása a 21. Verzió Filmfesztiválon
Matthäus Wörle Ahol régen aludtunk és Miklós Ádám Mélypont érzés című dokumentumfimje a 21. Verzió Filmfesztiválon
Lev Birinszkij: Bolondok tánca a Radnóti Színházban
Till Attila: És mi van Tomival?


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés