bezár
 

színház

2022. 10. 27.
Mítoszok és traumák
Médeia a Barabás Villában
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Meddig tartanak a traumafeldolgozás egészséges keretei? Milyen mechanizmusok határozzák meg egy női közösség belső működését? Törékenység, erő, játék és valóság feszül egymásnak a KV Társulat Médeia című előadásában, amelynek ez alkalommal a Barabás Villa adott otthont. A darab feldolgozását és megértését Karsai György klasszika-filológus előadása tette teljessé.

Euripidész klasszikusa Rakovszky Zsuzsa fordításainak felhasználásával öltözik kortárs köntösbe. Az előadás kerettörténete egy terápiás foglalkozás köré épül, amely során három nő élettörténete tárul a nézőközönség szeme elé. Az ötlet bravúros, hiszen a valóságérzékelés folyamatos oszcillációjának lehetünk tanúi: a terápiás szituációgyakorlatok valóságsíkja, amely egyúttal a Médeia-mítosz felelevenítése, és a karakterek mindennapi élethelyzetének valósága precíz adagolással elegyedik a nézőközönség valóságtapasztalásával. A befogadás nehézségét pontosan a különböző valóságrétegek váltakozása adja: a befogadó maga sem tudja, hogy valóban a Médeiát látja-e a színpadon, vagy a traumafeldolgozás szélsőséges esetének tanúja.

Szkéné színház

Az előadás meghatározó vezérmotívuma az anyaság megélése, amelyben mindhárom nő csorbát szenved. Spiegl Anna egy várandós nőt idéz meg a színpadon, aki egy szituációs gyakorlat közben mutat be egy vélhetően bántalmazó családi légkört. Radnay Csilla egy elvált nő szerepébe bújik, akit megfosztottak a gyermekével együtt töltött minőségi időtől. Az előadás Médeiáját pedig Száger Zsuzsanna mint egyedülálló anya adja, aki nem elég, hogy a saját közösségéből kitaszítottan él, még a terápiás csoportban sem talál értő fülekre. A görög mítosz kortárs szituációba, egy terápiás közegbe történő áthelyezése izgalmas kísérlet, amelyet a pszichológus személye domborít ki. Urbanovits Krisztina karaktere sajátos helyzetkomikumokkal gazdagítja az előadást: a gyermektelen terapeuta maga is értetlenül áll az anya/Médeia heves kirohanásai előtt, törekszik a terápiás keretek betartását hangsúlyozni.

A pszichológus egyúttal a játéktér határainak kijelölésében is fontos szerepet kap, a terápiás térnek kijelölt szőnyegre egy idő után a nézőközönség sem mer rálépni, így a befogadók is óhatatlanul a játék részesévé válnak. A Barabás Villa zárt, intim tere valóban azt az érzetet kelti, hogy mindnyájan a foglalkozás résztvevői vagyunk. A tér- és a díszlethasználat a terápiás foglalkozásokra jellemzően és terem adottságaihoz mérten alakul. A nézők körben ülnek, középen a játszótér, amelyen egy kanapé, három szék és egy doboz található, utóbbiban a foglalkozás segédeszközei. Az impozáns villaépület megtekintése önmagában is nagy élmény, az előadás tematikájának mindenképp megfelelő terep.

Az előadás alapszituációja hasonló pozíciót vázol, mint amit a mítosz felkínál: az anyát/Médeiát elhagyja a párja/Iaszón egy fiatalabb nőért, aki nem mellesleg gazdag, jómódú családból jön. Az anya/Médeia ezt a helyzetet elemezve a terápiás csoport foglalkozásain keresztül igyekszik felszabadítani a benne dúló indulatokat, amíg a többiek egy-egy szereplő bőrébe bújva szembesítik őt élethelyzete komplexitásával.

Az előadás tetőpontján az anya/Médeia önkívületi állapotban megfojtja bábokkal reprezentált gyermekeit. Ez a motívum ugyancsak Euripidész Médeia-értelmezését idézi meg, amelyben a főszereplő egészen a gyermekgyilkosság lehetőségéig is elmegy a szerelemféltés nevében. A kérdés, hogy a KV Társulat Médeiája valóban megteszi-e a végzetes cselekedetet, a darab végéig nyitott marad. Az előadást követő beszélgetésen Karsai György rávilágít a mítoszban szereplő karakterek viszonyára, amely hozzásegíti a közönséget a cselekmény értelmezéséhez: Médeia nem egyszerűen egy impulzív, végletes karakter. Mint megtudjuk, a nő családját maga mögött hagyva megszökik Iaszónnal, vesztenivaló nélkül belevág a vágyott szerelembe, amely később két gyermekkel ajándékozza meg. A férfi és a nő viszonyának alapproblémája azonban mindvégig Médeia erős személyisége, amely, noha maradéktalanul hozzásegíti Iaszónt a saját sikereinek eléréséhez, gyengeséget ébreszt a férfiban azzal, hogy az eredményeit voltaképpen nem önmaga éri el. Arról nem is beszélve, hogy a gyengébb karakterű, ugyanakkor létbiztonságot ígérő fiatalabb nő mellett Iaszón megélheti vélt férfiasságát, amely látszólag kielégíti, boldogságot azonban nem hoz számára.

Czukor Balázs rendezése egészen egyedülálló Médeia-feldolgozást eredményez, amelynek kiemelt erőssége a narratívaalkotás sokszínűsége, a valóságsíkok összemosása és a kortárs női sorsok ábrázolásának egyedülállósága. Az előadás tétje, noha a szerelemféltés végletességének hiteles ábrázolásából indul, a végére voltaképpen az önazonosság és az önfelvállalás szintjére emelkedik, amelyben az egyén egyetlen lehetséges útja saját lelki folyamatainak felszabadítása, még akkor is, ha azt a külvilág és a hozzá közel állók egyaránt félreértelmezik.

Médea

KV Társulat: Médeia
Előadják: Radnay Csilla, Spiegl Anna, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina
Látvány: Szabados Luca
Bábkészítő: Palya Gábor
Produkciós asszisztens: Beke Anna
Rendező: Czukor Balázs
Előadás időpontja: 2022. 10. 13.
Barabás Villa, Budapest.
Képeket készítette: Futár Ernő és a KV Társulat

nyomtat

Szerzők

-- Somogyvári Csendike --


További írások a rovatból

Borbély Szilárd Akárki Akárkije a Forte Társulat előadásában
Sándor L. István: A Katona és kora. Az indulás irányai
Beszélgetés Sándor L. István könyvéről, Ács Jánosról, Máté Gáborral
színház

Inkognitó a Pesti Színházban

Más művészeti ágakról

Interjú Szabó Tibor Benjáminnal
Izsó Zita: Bekerített erdő, Scolar Kiadó, Budapest, 2022
Scruton zenei írásainak magyar fordításáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés