Ráncok

- Ez a vers szar.

- Már hogy lenne szar, egyszerűen csak még nincs kész.

- Persze, mert nem tudom befejezni, ettől szar. Megint a ráncokról kezdek írni, pedig nekem még nincs egy darab sem.

- Dehogynem, a két szemöldököd közt van egy.

- Az nem számít, az csak akkor jön elő, mikor nem tudok befejezni egy verset.

- És akkor mi lesz vele? Elteszed és húsz év múlva előveszed?

- Összegyűröm és bedobom a Moldvába. Hátha valaki megtalálja és befejezi. Így ni! Ó, basszus!

- Most meg mi van?

- Tudom, mi lesz a vége! Szedjük ki! Te eléred?

- Te dobtad be, szedd ki te! Na mi a vége?

- Hát nem láttad? Összegyűrtem a papírt, tiszta ránc lett, de mikor vizet kapott, kisimult!

- És? Ezt hogy írod le?!

- Sehogy. Ez a vége.