Ha olyan olvassa az e heti ajánlót, aki ismer engem, az tudja, hogy megszállottan rajongok Mariah Carey amerikai énekesnőért, akit – nem hivatalosan – a karácsony királynőjeként tartanak számon. Ha még egy dolgot meg kellene neveznem, ami boldogabbá tesz az elmúlt 30 év legsikeresebb női előadójának hangjánál, feltétlenül a karácsonyra gondolnék. Tudom, hogy nem mindenki élvezi a nagy felhajtást, a reklámdömpinget, a végtelen sorokat a boltokban, de az inspirációnak nem is feladata, hogy mások ízlésének megfeleljen. Minden évben ezt a pár hetet várom, amikor kísérletet tehetek, hogy különlegessé tegyem a hozzám közel állók életét a magam szerény eszközeivel. A dzsungelt tehát fenyőkre cseréltem, és újabb zsákmányaimat a színes égők fényében kerestem.

Moon Motel – enteriőrfotó. Kép: Deák Erika Galéria

Textúrák, színek, zsúfoltság és pompa. Ezeket a benyomásokat keltik bennem Rédling Hanna fotói. A jég és üveg csillanásai, a hátteret betöltő tapéták és a borostyánoktól lugasként zöldellő, faragott oszlopok összetett rendszerében elvész az ember, sőt a képek némelyikéről teljesen kiszorul. A halmozási kényszer, a fogyasztói társadalom attribútumai az ünnep meleg fényében fullasztó kényelemmé egyesülnek. A kiállítás a mozdulatlanság és a dinamizmus között egyensúlyozik, erre a feszültségre erősítenek rá a meglepő kompozíciók és a giccsbe hajló részletek. A képek szépsége sem ellensúlyozza az általuk sugárzott nyomasztó hatást, ennek megfelelően a szemlélő is elbizonytalanodhat a látottakról alkotott véleményét illetően. Jogosan merülhet fel a kérdés: egyáltalán mi az, amit látok? Nekem most nincs szükségem válaszokra, ahogy az ünnep szeretetére sincs magyarázatom. A maga tökéletlenségében szeretem, ahogy ezek a képek is fogva tartják a tekintetem, bármennyire nyugtalanító a látványuk. A Moon Motel című kiállítás novemberi megnyitójáról itt olvashattok.

Szemét? – enteriőrfotó. Kép: Péntek Orsolya

Kevesebb dolog jellemző annyira a karácsonyt övező kimerítő készülődésre, mint a csomagolópapírok gondos átválogatása. Felkutatni a megfelelő színű, mintájú és vastagságú tekercset, előkeresni az előző szezonról megmaradt fecniket, ha pedig különösen ügyelünk a környezettudatosságra, akkor másoktól kapott ajándékok csomagolásait hajtogathatjuk, vasalhatjuk ki, hogy aztán pár perc erejéig új életet adjunk nekik. Péntek Orsolya ehhez a hétköznapi anyaghoz nyúlt jelenlegi kiállítása előkészítésénél. Szemét? – teszi fel a kérdést a művész. A megdöbbentő és elgondolkodtató cím egy elnyűtt, de bármikor újrahasznosítható közhelyet juttat az eszembe: ami az egyiknek szemét, az a másiknak kincs. Különösen fontos a dinamikusan változó valóság tükrében új értelmezéseket keresnünk a kincs szóra: az elkeserítőbbnél elkeserítőbb politikai döntések, a hideggel az ajtórés alatt bekúszó szegénység és a tél sötétjében intézményesen gerjesztett félelem Bermuda-háromszögében a kényszer új értékek felfedezésére és védelmére sarkall. A kiállításon hangsúlyos szerepet kap a papír sokszínűsége, szépsége és különböző dimenziói; ezeket mutatja be zajos, kaleidoszkópra emlékeztető mozaikjain Péntek Orsolya. Az alkotások nemcsak szemet gyönyörködtetőek, de az általunk termelt papírhulladék mennyiségére is hatékonyan hívják fel a figyelmet. Mindezzel együtt én leginkább arra a színkavalkádra, a boldog pillanatok hópehely-táncára szeretnék koncentrálni, amit a karácsony ígér, és, amit mindenkinek teljes szívemből kívánok.

Karácsony / Ajándék – enteriőrfotó. Kép: Kuttner Ádám

Az ajánlónak a Panis Angelicus címet adtam, amely annyit tesz: az angyalok kenyere vagy mennyei kenyér. Lehet-e egy kiállítás a művészet angyalainak kenyere, amit most a halandó emberek emelnek ajkukhoz? A Magyar Festők Társaságának tárlata nem hétköznapi manna. Az értelmezések és művészi hitvallások kavalkádja jellemzi a festményeket, ennek köszönhető az a különleges hangulat, amelyet a Vízivárosi Galériában teremtettek az alkotók. A téli napok nyomasztó sötétjétől a kandalló hívogató fényét idéző színeken át az ünnepi asztal békéjéig mindenki megtalálja az elképzeléseinek megfelelő interpretációt. A kiállítás ráhangolódást segítő célja, hogy körüljárja és feldolgozza a karácsonyhoz kapcsolódó témákat, a meghittséget, a magányt, az áhítatot, a melegséget, az ajándékozást és az év végének közeledtét. Az olvasó feladata, hogy szeretettel elfogadja ezt az ajándékot és megőrizze az élményt a következő adventig, amikor remélhetőleg újra megörvendeztetnek bennünket a MFT művészei.

⊕⊕⊕⊕⊕

Fotók:

A Deák Erika Galéria jóvoltából // Péntek Orsolya jóvoltából // A Vízivárosi Galéria jóvoltából // Grafika: Dobos Csenge

*A versrészlet Kemény István Vörös betűs tábla a kertben, amit Charles Darwin nem biztos, hogy észrevett című verséből, 1982. szeptember 24.

⊕⊕⊕

**Novotny Gergely: Bár már 25 éves vagyok, de továbbra is a múlt megszállottja. Ebből kifolyólag a tekintetem gyakran a retrospektív kiállítások felé terelődik. Egyszerűen könnyebben oldódom fel a számomra biztonságot nyújtó időtállóság érzésében. Itt az ideje, hogy befogadóbb módon viszonyuljak az ország kiállítótereihez, bár valószínűleg elcsábulok majd egy-egy pazar épület láttán. A kiállítások időszakosak lesznek, de én állandó maradok.