Az öt különálló produkciót a Mastercard 20/20 és 20/21 programban résztvevő költők, írók és fotóművészek alkotásai ihlették. Minden előadáshoz egy szöveg és egy kép tartozott, amelyet a produkciók kezdete előtt a rendezők egy rövid bevezetővel együtt meg is mutattak a közönségnek. A produkciók olyan hívószavakra épültek, mint mélyszegénység, digitalizáció és fenntarthatóság, de ennél árnyaltabb kapcsolódási pontokat is fel lehetett fedezni közöttük. A megvalósuló előadás, amely a különálló alkotások ellenére is képes volt egységként működni, nagyon különleges és izgalmas élményt nyújtott, nemcsak az epizódszerű szerkezete, hanem az összművészeti jellege miatt is. A kortárs költők és fotóművészek műveiből inspirálódó független színházi produkciók egyszerre nyújtottak zenei, vizuális, irodalmi és színházi élményt is, ahogy az érzékeny színházi alkotók előadás formájában reagáltak a kiindulópontként választott szövegekre, képekre, megteremtve a kapcsolódási pontokat és a közös gondolkodás lehetőségét is.

A közönség az előtérben két részre oszlott, és az itt kialakult csoportokban járták végig a Jurányi Ház épületét, és nézték meg a különböző szinteken és terekben elhelyezett produkciókat. Az a csoport, amelybe én is kerültem, először Fehér Renátó Az elnémultak című verse alapján készült Grotesque Gymnastics újcirkuszi, lengőrudakon előadott, erőteljes zenével, illetve a vers szövegével kísért lenyűgöző produkcióját tekinthette meg. A néhány szavas bevezetőben annyi információt kapott a közönség, hogy nehéz erről a produkcióról bármit is mondani, mert éppen az elnémulásról, a csend erejéről akar beszélni egy kavargó hangokkal teli világban. Ez a bevezető gondolat az egész estét végigkísérte. Az ötből három produkcióban egyáltalán nem hangzott el párbeszéd, a hangulatot az ének, a zene, a látvány, a tánc, a mozdulatok és a költői szöveg egymásra hatása, együttes jelenléte adta.

A csend katartikus erejére leginkább a Nézőművészeti Kft. Izsó Zita Repülőszőnyeg című verse alapján készült előadása világított rá (rendező: Scherer Péter). A húszperces produkcióból legalább tizenöt perc azzal telt, hogy a színpadon egyedül lévő, hajléktalannak látszó férfi (Bányai Kelemen Barna) egy felállított kempingasztalra egyesével kipakol, és elhelyez minden tárgyat, kacatot, amit a zsebeiben talál, majd levetkőzik, leül az asztal mögé, és a saját kabátját is árulni kezdi a többi hozzátartozó aprósággal együtt. A produkció végén, megtörve az addigra már a kimondatlan fájdalommal mélyen átitatott csendet, elhangzott a vers szövege, majd a férfi énekelve kisétált a térből.

Bár az előadás hívószavai a bevezető szerint a digitalizáció, a fenntarthatóság és a mélyszegénység voltak, az egész társadalmat átható rohanás, túlhajszoltság, az erre való ironikus reflektálás és az ebből való kiszakadás lehetősége sokkal fontosabb összekötő kapcsot jelentett a produkciók között. Az egyes produkciókban megjelenő körbeülés, gyertyák, lassú zene és légzőgyakorlatok gyakran kifejezetten meditációra, relaxációra emlékeztető hangulatukkal segítettek abban, hogy bevonódjunk az előadásba, valóban megnyugodjunk, és lelassuljunk, az ironikus, kritikus mozzanatok pedig azt erősítették, hogy mindeközben kívülről nézzünk rá saját életünkre, mindennapi, gyakran értelmetlen küzdelmeinkre.

A Menthol című kortárs táncelőadásban (koreográfus: Hód Adrienn) például a nézők körbe ültek, középen egy gyertya égett, a háttérben meditatív zene szólt, miközben Mizsei Zoltán ezekre a dallamokra énekelte rá ismert magyar, gazdaságot és pénzt középpontba állító zeneszámok szövegét, Molnár Csaba pedig a kör közepén táncolta el egy egyre nehezedő mindennapi küzdelem történetét, míg az ének elhallgatott, és a táncos lihegve feküdt a földön.

Hasonlóan kettős érzést hagyhatott a nézőben Fatális állapotok címen egy etimológiai kabaré, avagy azt csinálod, amit mondunk! című produkció (rendező: Szenteczki Zita), amely nagy részét egy elsőre megnyugtatónak tűnő légzőgyakorlat képezte, amelyben a végén már másfél percig vissza kellett volna visszatartania a levegővételt annak, aki követi az utasításokat. Nem baj, ha zsibbadnak a végtagjaid, ez teljesen normális – hangzott el többször is.

Ezt az egyszerre átérző és kívülről figyelő élményt az előadás formátuma is segítette. A húszperces produkciók elég rövidek voltak ahhoz, hogy ne lankadjon a koncentráció, míg az átvezető séták rövid szünetei alatt lehetőség nyílt magunkban vagy közösen reflektálni a látottakra, anélkül, hogy kiszakadnánk az előadás ritmusából.  Az utolsó húsz percre a két csapat egyesült, és Halász Rita Poloskakeringő című novellája alapján készült performance-ot (rendező: Vajdai Vilmos) már mindenki együtt nézte a Jurányi nagytermében. Az előadás befejezése látványosságával és szórakoztató hangvételével némileg fellazította, feloldotta a korábbi produkciók elmélyültségét, de az azokon különböző formákban megtapasztalt csend továbbra is a nézővel maradt.

Körbejárás – műfajok és terek találkozása
Jurányi Ház, 2023. 04. 24.

Végkiárusítás egy részben (Izsó Zita Repülőszőnyeg című novellája alapján)
Nézőművészeti Kft.
Közreműködik: Bányai Kelemen Barna
Rendező: Scherer Péter

Menthol (Hamarits Zsolt Univerzum, 2017 című fotója alapján)
HODWORKS
Koreográfia: Hód Adrienn
Tánc: Molnár Csabát
Ének: Mizsei Zoltán.

Fatális állapotok címen egy etimológiai kabaré, avagy azt csinálod, amit mondunk! (Vajna Ádám: Egy nyári élményem című verse alapján)
Közreműködik: Szemes Botond, Juhász Nóra, Kelemen Patrik, Szenteczki Zita
Rendezte: Szenteczki Zita

Az elnémultak (Fehér Renátó Az elnémultak című verse alapján)
Grotesque Gymnastics
Közreműködik: Téri Gáspár, Bardóczy Ilka, Kudlák Eszter, Takács Lacek és Fehér Ádám

Poloskakeringő (Halász Rita Poloskakeringő című novellája alapján)
TÁP Színház
Játssza: Szabó Vera
Rendező: Vajdai Vilmos
Media-design: Nagy Réka
Látvány: Hajdu Levente