Építészetre persze nem lehet táncolni, nem lehet sírni vagy nevetni - meglehetősen szűkek az érzelemátvitel csatornái. Sokkal menőbb a tábortűznél dalra fakadni, színpadon játszani vagy verset írni. Amire vágyhat egy építész, akinek nincs hangja, nem találja a színpadot és nem ért a rímfaragáshoz, hogy azzal hódítson, amihez ért: tereket fabrikál, fényt hoz, eldug, megmutat. És ha sikerül a mutatvány, akkor elviheti a csaját/pasiját megmutatni és begyűjteni a megérdemelt csodálatot és a bókokat.

És ha tényleg jól sikerült, akkor a ház másoknak is segít, akik elviszik oda csajukat/pasijukat, megvallani a tektonikus renden keresztül azt, amiről egy épület máskor hallgat. Vagy elhallgat.

Aoki Jun homlokzati látomásai legtöbb épületén megjelennek. Tulajdonképpen mindegy számára, hogy Luis Vuitton-nak táskaboltot, a Jin Rt-nek irodaházat, vagy látogatóknak látogató központot tervez. Az itt bemutatott kápolna egyébként a Hyatt Regency oszakai szállodájának készült.

Élményt kell nyújtani az emlékekre fogékony állapotban érkező vendégeknek. Be kell valljuk, a feladatot nem kevés szellemi energia és mérnöki tudás ráfordításával sikerült is megoldani .

Egymásba kapaszkodó gyűrűk, háromszögekből felépített térrács, hajó-forma... Van itt minden.

tervező: Aoki Jun
helye: Oszaka, Japán
ideje: 2006.