PRAE.HU: A szólíts Naptárnak megjelenése után majdnem másfél évig szerepelt a bestsellerek között Lettországban. Mit gondolsz, mi a könyv sikerének titka?

Kalnozols regénye érzelmileg könnyen megközelíthető. Egy autisztikus fiatal férfi nézőpontjából meséli el a történetet, és az autisztikus látásmód felmentést ad a szokványos társadalmi kötöttségek alól. Ettől egyszerre gyermeki lesz, tiszta, de mégis drámai. Mert alapvetően felnőttről van szó, aki mélyen kötődik a környezetéhez és az emberekhez, ugyanakkor tőlük el is határolódik a gondolkodásmódja miatt. Ez az érzelmi ingadozás, a furcsa és a furcsán keresztül láttatott hétköznapi adja - szerintem - Kalnozols regényének szerethetőségét. 

PRAE.HU: A regényben Oskar naplóbejegyzései és levelei alapján ismerjük meg a cselekményt. Ennek segítségével Kalnozols egy olyan személyes narrációt teremt meg, ami a főhősben zajló pszichológiai folyamatokat is közvetlen módon láttatja. Nem Kalnozols az első író, aki autisztikus karaktert helyez a középpontba (ott van például az autizmust érzékletesen ábrázoló Mark Haddontól A kutya különös esete az éjszakában), mi teszi Oskar hangját ennyire autentikussá?

Oskar saját szabályrendszere és érzelmi világa szerint, ad hoc módon éli az életét. Állapota megköveteli, hogy a komfortzónáján belül maradjon, különben szorongani kezd, esetleg alkoholhoz nyúl, különböző módokon menekül a felelősség elől. Bár a regény voltaképpen éppen arról szól, miképp igyekszik mindennek ellenére újabb és újabb dolgokba fogni, másokhoz közeledni, ilyen-olyan módokon kifejezni magát. Kalnozols regénye szerencsére elkerüli az autizmussal kapcsolatos kliséket. 

Eredetisége a regény számos, jól átgondolt narratív technikájával függ össze. Például, hogy Oskar egyfajta terápiára jár egy lelkészhez, aki naplózásra biztatja, illetve, hogy a naplót előre megbeszélt szavakból kiindulva írja meg. A naplózás pedig Oskar ösztönös, megszállott logikáját hivatott levezetni: miszerint Oskar kényszeresen megtanulta az összes ember névnapját. Mindezek olyan metanarratív keretet adnak a regénynek, mely nem pusztán Oskarnak ad fogódzót a valóság megközelítéséhez, de nekünk, olvasóknak is egy autisztikus ember gondolkodásának megértéséhez.

PRAE.HU: A regény sok esetben száraz humoral közelít az autizmussal élő emberek hétköznapjaihoz. Mi lehet annak az oka, hogy mégsem csap át paródiába?

Aki hozzáfog a könyv olvasásához, egy percig nem gondolja azt, hogy ez paródia lenne, noha a regény tényleg humoros. Ha mindenféle szakmai segítség, vagy orvosi fogalomkészlet szerint kellene meghatároznunk Oskar lelkivilágát, azt mondanám, hogy radikálisan, szélsőségesen érzékeny. Belülről, Oskar naplójának szűrőjén át nézve ez a világ kevésbé komikus, inkább őszinte és olykor szépen tragikus. De a tragikum is csak egyfajta normalitás felől értelmezhető. A regény egyik célja pedig pont az lehet, hogy lebontsa, vagy tágítsa a normalitás fogalmát. 

PRAE.HU: A neurodiverzitás korunk egyik hangsúlyos, közéletben gyakran előkerülő témája. Fontosnak tartod a neurodiverz karakterek reprezentációját az irodalomban?

A már általam is említett normalitás valójában egy nem létező társadalmi kategóriát ír körül. Ez egy fiktív mérce, amelyet a társadalom határoz meg vagy vár el, amihez igazodni akarunk, és ami nagyon sok esetben negatív definíciókat kölcsönöz a neurodiverz karaktereknek. Nagyon fontos ezzel foglalkozni, ugyanis a neurodivergencia nem feltétlenül jelent súlyos eltérést, de semmiképpen sem olyat, ami miatt valaki száműzni kellene a társadalomból. Ugyanakkor divatossá vált ezekkel a kifejezésekkel, akár az autisztikus skálával, vagy az ADHD-val könnyelműen dobálózni. 

Kalnozols regényének világa teljesen zárt, nincs valódi külsős reflexió, kizárólag Oskar nézőpontját ismerjük. Így valójában csak az olvasó tudja összevetni a gondolkodását a sajátjával. Johnny Depp korai filmjéhez, a Benny és Joonhoz tudnám egyébként hasonlítani, ahol a lány orvosilag skizofrén, de a filmben elsősorban úgy hivatkoznak rá, mint aki néha hangokat hall. A Depp által alakított fiú ettől nem ijed meg, éppenhogy érdekesnek találja. Ennek üzenete az, hogy ezek az átlagtól eltérő gondolkodású emberek nem kell, hogy a társadalom peremén létezzenek, csak a megfelelő emberekkel kell kapcsolatba lépniük. De ezzel, azt hiszem, mind így vagyunk.