bezár
 

színház

2008. 10. 09.
Apokalipszis után a Merlinben
Dennis Kelly: After the End / Zsákutca
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Apokalipszis után a Merlinben Magács László rendezésében október 8. után magyarul is látható a londoni Dennis Kelly 2005-ös darabja, az After the end / Zsákutca címmel. Véletlenül befutott fűzőben, sárga-fekete színekben, fonott tincsekkel Kertész Katinka, akivel így együtt izgultunk csaknem 90 percig.
Szkéné színház
Katinkával máris békebeli években érezhetjük magunkat. Kibeszéljük a színészeket, meséli, hogy Láng Annamária és Rába Roland is a Krétakörből jöttek. Jó színészek, ebben megegyezünk. Ő még arra kíváncsi, hogyan rendezték meg ezt a darabot a Merlinben.

Dennis Kelly egy posztapokaliptikus világba kalauzol bennünket, és erre már a darab címével is utal. Az apokalipszis oka jelen esetben egy atombomba lenne, amely elpusztítja a demokratikus világ egyik védőbástyáját. Mark, a főszereplő azonban – a fikció szerint – atombunkerébe mentette munkatársnőjét, Luisét. Itt kapcsolódunk be az előadásba – leszámítva azt a nézők beengedésekor érzett, zsigerekig hatoló elektronikus zenét, ami atomtámadásnak is beillett.

Itt, az apokalipszis után, a jövő nélküli világban próbál valamilyen élhető viszonyt kialakítani a két főszereplő egymással. Reménytelen vállalkozásuk nem tart sokáig. Közös életüknek nem csupán amiatt nincs perspektívája, mert a körülöttük zajló globális jelenségek közbeszóltak. Egyszerűen nem egymás nyelvét beszélik, vágyaik köszönő viszonyban sincsenek a másikéval. Mark hosszasan kínozza partnerét, az életben maradáshoz szükséges különféle pótcselekvésekkel: mesél neki (és nekünk) a régi szép időkről, és mindenáron, akár éheztetéses zsarolás útján is szerepjátékot akar játszani Luisével.

Rába Roland és Láng AnnamáriaAz egyes jelenetek mindig egy-egy szituációt dolgoznak ki, hogy aztán döbbenetesen hangos elektronikus zene mossa ki őket a néző agyából. Ez a zene nekem jó, de voltak, akik ezeket az éles váltásokat provokációként élték meg. (Csodálom, hogy az előadás honlapján nem értesülhetünk arról, hogy kinek köszönhetjük a közönséget megosztó zenét.)

A lúzer isten és az ember

Már-már egy házasság-metafora bontakozik ki, és kezdi uralni az elménket, amikor felsejlik egy új lehetőség Luise megjegyzései nyomán: ő kizárólag Mark elmondása alapján értesült arról, hogy atomtámadás érte a városukat. Vajon tényleg felrobbant itt egy atombomba? Vajon tényleg itt a helyünk a bunkerben (barlangban)? Hasonlít ez ahhoz a szkeptikus filozófiai alapvetéshez, melyben az igazság forrása „valamely gonosz szellem, amely igen nagy hatalommal rendelkezik, s ravasz is egyben, minden igyekezetével azon van, hogy megtévesszen engem” – írja René Descartes az Elmélkedések az első filozófiáról című művében. Létrejön tehát az az agnosztikus, szkeptikus képlet, mely szerint az ember csak másodkézből veheti az információit a világról, azaz totálisan el van zárva előle az igazság. Mindez rámutat arra, hogy akár mindannyian lehetünk ezzel így, a saját életünkben is.

Nos, ez az agresszív, a világot legutóbb a Mátrix-trilógiában meghódító elmélet valódi erőszakba csap át, amikor Luise (az ember) fellázad, és ki akar nézni az atombunkerből. Nyakánál fogva megláncolja őt a férfi (a lúzer isten) – és többször a falhoz is csapja. Így alakul át az addigi, a kapcsolaton végzett munka pillanat alatt kegyetlenséggé, s teszi hiteltelenné a Mark által hangoztatott jószándékot. Ismét közelebb vagyunk a házasság-metaforához. Már egy finoman feminista olvasat szerint is egyértelműen ez történik: amikor a nő kinyitná a szemét, megszabadulna a szűknek tűnő kapcsolat béklyóiból, azonnal odacsapnak. Ezt erősítheti, de más irányba is elviheti Platón híres barlanghasonlata is, melyben épp arról van szó, hogy a barlangba zárt emberek csak a falra vetődő árnyképeket látják a valódi világból, abból, hogy mi történik odakint. Nem is sejtik, hogy a világ akár másmilyen is lehet.

Ám Luise ráébred arra: lehet, hogy mindez látszat, a világ másképp épül fel, lehet, hogy az ő világuk alapvetően hazugságra épül. Innen a lázadás, mely egész addig tart, míg el nem jön a happy end.

Láng Annamária és Rába Roland igen koncentráltan játszik (emlékszünk, Katinka az elején felvilágosított): ismerik egymást, mindketten krétakörösök voltak, mint Kertész Katinkától is tudjuk. Rábának rögtön elhisszük, hogy Mark mindig a háttérbe szorítva, a társaság centrumától távol helyezkedett el, igazi lúzer faszkalap. Láng játéka alapján Luiséról pedig épp az ellenkezőjét. Gyengének találtam, nem igazán fenyegetőnek azt a jelenetsort, melyben – hogy láncaitól szabaduljon – Luise ellopja a kést, és ezzel tartja sakkban Markot, és ebben alighanem mindketten benne vannak. Erősnek viszont azokat a humoros jeleneteket, amikor szerepjátékra kényszerítve ülnek egymással szemben, s Mark épp a kártyát olvassa fel, háromszor is egymás után.

Nem Borsószemkirálykisasszonynak való

A díszletben nekem leginkább az állatorvosi asztalnak kinéző ágyak tetszettek. Rögtön megerősítette nálam azt a rendezői szándékot, hogy itt bizony a párkapcsolat állatorvosi lovát tekinthetjük meg. Ide köthető a cím fordítása. Mint utaltam rá, az ’After the end’ a posztapokaliptikus vízióra, arra a filozofikusabb tartalomra, az általános emberi léthelyzetre utal, amit a ’Zsákutca’ ennyire expliciten nem tartalmaz. A Zsákutca cím már értelmezi ezt, és a férfi-nő kapcsolatra fókuszál, arra viszi a nézőt, hogy a világvége-hangulatot általános emberi kontextusként foghassuk fel.

Az egyfelvonásos darab végén sajnos el kellett rohannom, nem tudtam kibeszélni a véleményemet Katinkával. Így az is kimaradt, ami pedig kedvenc szórakozásom: a sutyorgásba, a helyben megképződő véleményekbe sem tudtam belehallgatni. Sem a hétköznapi közönségébe, sem a celebekébe - mert ez utóbbiak nélkül a Merlinben talán nincs is premier.
nyomtat

További írások a rovatból

Időfutár a Pesti Magyar Színházban
Az Ügy a Trafóban a Soharózával
színház

A világ egy elmenekülhetetlen otthon A világ egy elmenekülhetetlen otthon
JAK műfordító-tábor 2018, ötödik nap
színház

Összhangban a viharral Összhangban a viharral
Shakespeare: A vihar - Szikszai Rémusz rendezése a Budapest Bábszínházban

Más művészeti ágakról

irodalom

Én önmagammal bokszolok Én önmagammal bokszolok
Interjú Dragomán Györggyel
Balázs Eszter Anna cápaveszélyről, elszánt magyar nőkről és a mexikói könyvvásárról
Dr. Kárpáti György (szerk.): A vígjáték
A múltban gyökerező társadalmi krízisek a Verzió dokumentumfilmjeiben


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés