Vincze Bence bevezetőjében (Hangot találni, ha kérdezni kell) egy megkapó természeti kép segítségével mutatja be az olvasónak a lapszám tematikáját. Megemlíti a folyóirat egyik alapelvét, miszerint az alkotáson és a művészeten keresztül szeretnének beszélni az embereket érintő fontos kérdésekről (mint amilyen az empátia, a tudás fontossága, etc.). Ami pedig talán a legizgalmasabb aspektusa bevezetőnek és magának a lapszámnak is, az nem más, mint a közelmúlt politikai eseményeire történő reflektálás. Mióta megújult az Életünk, ez az első alkalom, hogy deklaráltan közéleti témában nyilvánulnak meg, ami rendkívül üdvözlendő döntés. Több szerkesztőség követhetné ezt a példát.

Ezúttal a nagyinterjú Kemény Istvánnal készült („Most nem keresünk semmit… most kóborlunk), amely különböző szempontokból közelíti meg a lapszám témáját. A politikai, az alkotói és szimplán az individuális szabadság problematikájáról is olvashatunk. Többek között szóba kerülnek a költő gyermek- és fiatalkori élményei az államszocialista rezsimről és annak megszűnéséről.

Kemény beszél a költői indulásáról, az alkotói szerepről és az ezzel kapcsolatos elvárásokról is. Tartalmas és tanulságos az interjú, igazán nagyívű történelmi távlatok is kinyílnak benne.

Két esszé is tovább viszi a lapszám témáját. Vida Kamilla (Provokálj, csikizz és szeress) a nyelv és annak használata felől közelíti meg a szabadság kérdését, illetve az elmúlt másfél évtized káros folyományait. Vonnák Diána pedig nagyívű írásában (Visszhang és szabadság) antik és modern példákat említ, valamint egy jelenkori jelenség segítségével értekezik a szabadságról, az önállóságról és ezek feladásáról.

A nyári számban drámarészletet is olvashatunk Bíró Zsombor Aurél tollából. Könnyű nekem a föld című drámájának első részletét közölte az Életünk, két másik részlete pedig az őszi és téli lapszámokban kap majd helyet. Az első részlet több családi és szerelmi konfliktust vezet be, jól működő karakterábrázolással, illetve izgalmas és sok esetben humoros dialógusokkal.

A versfelhozatal ismét sokszínű és érdekes. Az Életünk részint Berzsenyi Dániel születésének 250. évfordulója előtt tiszteleg, ugyanis az évforduló apropóján a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum által megszervezett verspályázat három dobogós alkotását is publikálták. Endrey-Nagy Ágoston (A szótlanok hármasoltára), Halmai Tamás (Perszephoné evangéliuma – Berzsenyi Dániel emlékének) és Mechiat Zina (Mélykék) művei, a pályázati kiírásnak megfelelően, mind a maguk egyedi módján kapcsolódnak a természeti lírához és Berzsenyi költészetéhez.

Bende Tamás verseiben (Sóbálvány, Holtág fölött a köd, Kontinensek) az Istennel való kapcsolat, a halállal történő számvetés problematikája és a szerelem elengedése jelennek meg. Szijj Márton (Syracusa mellett, a sivatagban) a kételkedés és kétségbeesés érzületét megkapó képek segítségével ábrázolja. Rieder Anna Róza művei (legszebb éveink, megkértelek, hogy oda parkolj, ahova nem érnek el az utcalámpák) egy fiatal pár kapcsolatának alakulásába engednek betekintést. Lágy Kornél (Valahol a szemere utca I., Valahol a Szemere utca II.) pedig a szexualitáshoz való viszonyból kiindulva mutat be mélyebb érzelmi dimenziókat. A nyári számban ismét olvashatunk külföldi verseket, ezúttal Nick Laird északír szerző műveit, Gerevich András fordításában (Beszélgetés, Zárójelek).

Külföldi prózával is találkozhatunk, Nelio Biedermann svájci író Lázár című, idén magyarul is megjelent regényének részletével. Próza tekintetében még egy kuriózum, hogy Nádas Péter Halott barátaim című, szintén idén megjelent kötetének egy részletét is olvashatjuk.

Nádas alig-alig publikál folyóiratokban, szóval valóban figyelemreméltó, hogy az őt is a szerzők között láthatjuk.

Az Életünk riportja (A fűzőfonál, ami lapokat, játszótereket, írókat és anyákat köt össze: Bíbola) ezúttal is a városra fókuszál, viszont az előző számtól eltérő kérdésekkel is foglalkozik, többek között az irodalmi közegben megélt anyasággal. Kali Ágnes, a Bíbola zine és felolvasó programsorozat egyik megálmodójával Vincze Bence beszélgetett.

A nyári számban megjelent kritikák is hozzátesznek a folyóirat izgalmas sokszínűségéhez. Horváth Florencia Nádas Péter új regényéről (Totem, vagy bálvány? – Nádas Péter: Halott barátaim), Pintér Viktória pedig Korsós Gergő debütkötetéről írt kritikát. Filmről is van szó a mostani lapszámban, Vigh Martin a Bérelt család című, tavaly megjelent filmről írt (Az az igaz, amit elhiszünk – Hikari: Bérelt család / Rental family).

Kustos Júlia szombathelyi könyvhetet megnyitó beszédét is közölte az Életünk, a lapszám pedig a szintén szombathelyi Bloomsday fesztivál két murális alkotásának bemutatásával zárul.

Az Életünk nyári lapszáma kellően élvezetes és elgondolkodtató ahhoz, hogy egy nyaraláson jól eső olvasmány legyen. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe, hogy ezzel a folyóirattal egészítse ki a vakációt.

Fotók: az Életünk Facebook-oldala