„Már ketten vannak egyedül, / bezárva a tömegbe.”

Az Alföld júliusi lapszáma Marno János Őszi légyhőmérséklet című versével nyit, melyet Szakonyi Károly Három nő novellája követ. A júliusi lapszám szépirodalmi szövegei az egyedüllét, az idő múlása és a vágyódás hívószavai köré rendeződnek, miközben kiemelt szerepet kapnak a nők, más-más alakban és formában, akikhez a főszereplők és az elbeszélők kétségbeesetten igyekeznek kapcsolódni. Dettre Gábor Ölelés című szövegében három részletben olvashatjuk két ember történetét egy fullasztó buszon történő első találkozástól a közös kávézásokig. Egressy Zoltántól három vers olvasható: a Tanács, az Óhaj, illetve a Templomban nem illik. Takács Nándor a természettel és a természetben létező ember képeivel foglalkozik Bakonyicum címet viselő ciklusában. Az elfeledett ösvény, a Levedli elhallgat(tat)ás, valamint az Elkeveredés soraiban is a magány köszön vissza:

„Rezervátumokban élünk, csak / nem beszélünk róla. Bekerít az / úttest, fejünk felett kondenzcsíkok / jelölik ki mozgástartományunkat. / (...) Nyoma / sincs jószágnak, a villanypásztor / csak minket terelget.”

Lanczkor Gábor Madurai címet viselő novellájában egy utazás részleteibe nyerünk bepillantást, valamint India történetébe. A keresés és vágyakozás melankolikus hangvételét Beck Tamás Szenteste a mamahotelben című novellája töri meg, amely egy karácsonyi családi képet fest le egyszerre könnyedebb és humoros hangvétellel: „Csongor a hangzavarban tanácstalanul hátrált vissza szobája ajtajáig. Megilletődöttségében még mindig Federico García Lorca kötetét szorongatta, de persze tisztában volt vele, hogy hasztalanul öntözné könnyeivel a verssorokat. Hol a feldíszítetlen fenyőfára esett tekintete, hol a zajos egyvelegre, s a Jézuskától mindössze egyetlen dolgot kért hirtelenjében: mielőbbi szabadulást a mamahotelből.” A Szépirodalom rovatot Izsó Zita két verse zárja: A legrövidebb út és a Sodrás, melyekben nyári (emlék)képek villannak fel, úgy mint egy tengerparti ország temetője vagy éppen az Elba sodrásának a látványa.

Jászay Tamás Állj, ki vagy! címen ír a XVI. Deszka Fesztiválról. A kortárs színház és dráma helyzetére reflektálva teszi fel a kérdést Jászay, hogy mi is a magyar dráma ma, illetve hogy ennek fényében a Deszka Fesztiválnak mi is a lényege, vagy haszna ma. „Amit itt hosszan körbeírtam, egyszerűbben is megfogalmazható persze: ha a Deszka élni és létezni akar, érdemes volna mielőbb pontosan definiálnia önmagát és hatókörét. (...) e pillanatban a ’kortárs magyar dráma’ címkéje inkább csak hangzatos, magával hordozott örökség a fesztivál számára, ám annak valódi tartalommal megtöltése a színház 2025 őszétől regnáló új vezetésének a feladata lesz.”

Szintén a fesztivál keretén belül zajlott ifj. Vidnyánszky Attila és Szirák Péter beszélgetése, amely Varázslatos folyamat címen olvasható a lapszámban. Szirák Péter a beszélgetést a gyerekkori élményekkel és hatásokkal indította, majd innen jutottak el a kortárs színház témájáig. Szirák feltette a kérdést, hogy „(...) milyen lehetőség van arra, hogy a színház nevelje a saját nézőit?” A Z generáció és a színház kapcsolata mentén beszélt a rendező az @LL3t4rgia című rendezéséről, amely Georg Büchner Leonce és Léna drámájának a feldolgozása, kifejezetten a Z generáció számára.

A tanulmány rovat a múltba repít vissza minket. Onder Csaba Kölcsey Ferenc önéletrajzi levele kommentárokkal című részletes tanulmánya Kölcsey önéletrajzi levelét alapul véve igyekszik rendhagyó Kölcsey-életrajzot felállítani, amelyet folyamatos kommentárokkal lát el az olvasók számára:

„Az volt a szándékom, hogy közérthetően beszéljek az érdeklődő olvasók számára erről a kivételes 19. századi emberről. A most közreadott részlet a levél első öt szakaszát tartalmazza, amely a »Kölcsey nemzetség« tematikus címet kapta.”

Gyimesi Emese a „Zoltánnak kardot kell szerezni, mert különös esztendőben szültetett”. Párhuzamos frontvonalak a szabadságharc hátországában 1848/1849 fordulóján című hosszabb lélegzetvételű elemzésében a Petőfi-család levelein keresztül foglalkozik a család életével és Petőfi azon verseivel, amelyeket már erősen beárnyékolt a szabadságharc közeledte.

Kölcsey és Petőfi után Kollman Renáta Jókaival zárja a sort. A kísérletező Jókai címet viselő tanulmányban a szerző kései pályaszakasza kerül a középpontba, mivel ezeken a kései szövegeken figyelhető meg egy kísérletező attitűd. Erre példaként említi Kollman az 1887-es A három márványfej című regényt, illetve az 1896-os De kár megvénülni-t. Ezek mellett az önéletrajzi fikció hívószavak mentén tárgyalja még az 1900-as Öreg ember nem vén ember, valamint az 1890-ben íródott A tengerszemű hölgy című szöveget.

A Szemle rovatot Boldog Bernád István Csiszolt úriemberek és csinos szebkönyvek című írása nyitja, melyben Bodrogi Ferenc Máté Az Aurora és a nemzet csinosodása című művéről. Bodrogi új, második monográfiájában összekapcsolódik Lord Shaftesbury és Kazinczy alakja a csiszoltág-diskurzus mentén, emellett felbukkan az Aurora-kör és annak tagjai.

Rétfalvi V. Zsófia Madách rajzaiból és festményeiből összeállított kötetet (Andor Csaba – Varga Emőke: „Rajzolta Madách Imre”. Madách rajzai és festményei) elemzi. Árvíz vagy fantázia? címet viselő recenziójában. A két szerzős kötet a 2023-as Madách évforduló apropóján jelent meg a Madách Irodalmi Társaság kiadásában. A kötet egyik célja a Madách-diskurzus fellendítése is volt.

Puskinnal zár az Alföld e havi lapszáma. Rálik Alexandra „Hogy ezután mit tett Puskin, egyáltalán nem tűr nyomdafestéket” című írása Kalavszky Zsófia A totális Puskin. Populáris műfajok a Puskin-kultuszban, 1837-1937 című rendhagyó Puskin monográfiáját mutatja be: „Az elemzés sarokköveként rajzolódnak ki olyan szempontok, mint Puskin (el)ismertségének már életében is kvantitatíve mérhető mutatói, a költő halálát követő emlékműállítások ritualizációs, identitás- és ideológiaképző gesztusai, majd az értelmiségi közeg efféle szimbolikus tettei után az a feszültség, amely e városi-polgári kultikus praxisok és a Puskint egyáltalán nem ismerő társadalmi rétegek között egyre erősebbé is válik. Mindezt pedig majd csak az orosz irodalmi intézményrendszer radikális átalakulása, valamint a paraszti rétegben ezzel párhuzamosan végbemenő komoly szociokulturális változások fogják újrarendezni.”

Még mindig „pompásan buszozunk”

A Jelenkor júliusi-augusztusi lapszámában kiemelt helyet kap Garaczi László, aki július 17-én ünnepli a hetvenedik születésnapját. A szerzőt ünnepelve az ő hold című versével nyit a Jelenkor: „megbocsátani hogy te voltál / az a fiú ott a fogyó Holdban / önutálat olcsó vigasz / nincs utolsó szó”. A szerző születésnapja alkalmából a lapszámban olvasható Kukorelly Endre Garaczi macskával című verse, Kiss Tibor Noé Tudom kívülről című novellája, amely a Pompásan buszozunk című Garaczi-regényt eleveníti fel. Bakos Gyöngyi szövege (LXX,) egy nagy lélegzetvételű, befejezetlen mondatban beszél az írói létről és az alkotói válságról. Szabó Gábor az 1992-ben megjelent Nincs alvás! című Garaczi-regényt elemzi:

„A minimalizmus, a posztmodern, a szürrealista, dadaista és neoavantgárd, sőt a dokumentarista-realista formaelemek egymással dialogizáló, nem egyszer parodisztikus, a megmutatkozás és az eltörlődés játékában összeálló kevercse egyfajta ironikusan reflektált műfaj- és poétika(történet)i archívumként jeleníti meg Garaczi írásmódját.”

Somosi Rita Autokannibalizmus és a posztnyolcvan. Pinczehelyi Sándor ikonográfia-felülírásának stratégiái című szövege Pinczehelyi Sándor nyolcvanadik születésnapja alkalmából tárgyalja az életművet.

Závada Pál készülő regényéből (Talajvíz és irodalom) is olvasható egy részlet, amelyben olyan Nyugathoz kötődő alakok is felbukkannak, mint Németh László, Osvát Ernő, Pap Károly vagy éppen Móricz Zsigmond.

János Eszter három verse (Torkolatvidék, Merülés, Pelikán) egy elvetélt terhesség élményéről közvetít: „Próbálom olvasni a nővér arcát, mielőtt / megszólalna. Aztán kirajzolódik / egy pici árnyék, és mutatja, hol lenne / az a színes pulzálás, a szívverés.” [...] „Visszhangzik bennem egy másik / szívverés hiánya.” Szintén három vers olvasható Tábor Ádámtól is: A menny és a pad, az Egyetlenek és Az ibolyántúli Egy. Máhácsi Balázs Felállítanék egy szobrot néhány fángli vízzel című verse a Levél Pálinkás Györgynek alcímet viseli. Petőcz Andrástól két szöveg olvasható a lapszámban: az Ürgelyukban, amely a Spiró Györgynek, a Padmaly kapcsán alcímet kapta, illetve a bennem öregszik című. Keresztesi József János vitéz avagy az optimizmus című János vitéz-újragondolásából a hetedik fejezetet olvashatjuk, az eredeti formát követve, szintén verses regény formájában.

Halasi Zoltán történelmi fikciós eposzából, A röppálya címen olvasható egy részlet, melyben egyszerre jelenik meg többek között Zeusz és Mohamed. Lanczkor Gábor egy indiai utazásra hívja az olvasót Madurai című regényével, amelyből egy részlet a Jelenkorban, egy másik pedig az Alföld júliusi lapszámában olvasható. Balogh Robert novellájában (Ahogy a sárga vaj a forró krumplin...) a munkaszolgálatról és a láger-élményről mesél Joseph. Ocsenás Péter Bence egy apa és fia kapcsolatába és a nőkhöz való viszonyába ad betekintést Amikor végre megtart valami című novellájában.

Bozsik Pétertől A vég rendelete című ciklus verseiből olvashatunk részleteket, úgy mint: (Még utoljára...), (Csináljatok úgy...), (Mennyi malacot...), (Be köllött volna szerezni...), (Mennyi fát...), (Ne pappal...), valamint a (Nézd meg...). Toroczkay András versében (Nemzedékeken át) a Caénorhabditis elegans fonalféreg génmódosító kísérletéről olvashatunk. Emellett a szerző Remix P. K-nak című verse is ebben a lapszámban olvasható: „Mindenki másra gondol, / aztán elfelejtik, / elfelejtenek. / Egyre kevésbé fáj, ha nevetek.”

Paul Muldoon és Nick Laird szövegeit Imreh András és Gerevich András fordításában olvashatjuk. Előbbitől Az ős, a Vámpír, valamint az Atavisztikus című darabokat; Nick Lairdtól pedig a Költészet, Egy gemkapocsról, illetve az Ars poetica a bölcsesség lazacával címűeket.

Lázár Júlia Csalogányról és más úri huncutságról című szövegében Keats Óda a csalogányhoz és F. Scott Fitzgerald Ölel az éjszaka című művének eredeti fordításait vethetjük össze Lázár Júlia újrafordításaival. Az utóbbi a Libertine kiadásában jelent meg 2025-ben.

Takács József 2022-es írásában (Egyperces esszék) olvashatjuk a szerző gondolatait többek között Hume-ról, Konrádról, Bibó Istvánról, Orwellről és Karinthyról. „Sárközi Mátyás idézi fel visszaemlékező írásában (Holmi, 2011/1), hogyan viselkedett Cs. Szabó László, amikor (1965-ben) gratulált neki hatvanadik születésnapján: (...) Ha egy magyar író megérte a hatvanadik születésnapját, nem esett a fejére bomba, nem akasztották fel, nem lett becstelen, és még ír is, az csatanyerés.”

Zoltán Gábor Németh Gáborral folytatott beszélgetése Követni, ahogy nyom eltűnik címen olvasható. Zoltán Gábor többek között a Nyilaskeltető című kötetről beszélget a szerzővel, aki a Nyilaskeltető munkáját a korábbi Orgia és az Ólomszív cmű kötetek perifériájaként határozza meg.

Ágoston Zoltán írásában a P. Müller Péterrel folytatott beszélgetést olvashatjuk, amely széles körűen tekinti át P. Müller pályáját egészen a kezdetektől: „Az első színházi emlékem ahhoz kapcsolódik, hogy távol élő rokonok jöttek egyszer Pécsre, és velük színházba mentünk. Valami operettet láttunk. A következő színházhoz kapcsolódó élményem nem nézői, hanem résztvevői. Felsőben a magyartanárunk készített egy osztálytermi dramatizálást a A Pál utcai fiúkból, amiben Gerébet »játszottam«.

Kőrizs Imre Urnát kérsz? című autopatografikus szövegében Karinthy, Esterházy és Nádas nyomdokait követve, saját betegségéről ír a kezdeti tünetektől kezdődően, az orvosi látogatásokon át a kemoterápiáig. „Az egyik barátom megkérdezte, hogy tudok-e kerekíteni. Kipróbáltam: hét egész-nyolcszázötvenkilenc ezred az nyolc, szóval tudok. Aztán kiderült, hogy ő az ajakkerekítésre gondolt, hogy nem agyvérzést kaptam-e. De ó, ő, ú és ű hangot is szépen tudtam mondani, vagyis nem arról volt szó.” A szöveg folytatása várhatóan a későbbi lapszámokban lesz olvasható.

A lapszám zárásaként könyvkritikát és elemzéseket olvashatunk nemrégiben megjelent kötetekről. Szolláth Dávid Németh Gábor Elnéző látkép című regényének újra kiadott, bővített változatát elemzi. Az Elnéző látkép az író életmű-kiadásának második darabjaként került újra a polcokra a Kalligram Kiadó gondozásában. Bedecs László Terék Anna legújabb, Jég című, nagyobb lélegzetvételű verseskötetéről ír. Vajna Ádám regényét (Ami valójában Fancsikán történt) Owaimer Oliver elemzi Ki nevet a végén? címmel. Sári B. László Thomas Pynchon Ellenfényben című kötetéről gondolkodik: „Pynchon történelmet ír, nem is férhet hozzá kétség. Kétszeresen is. Hiszen alig van hozzá fogható amerikai irodalmi szerző, aki hat évtizedes jelenléte során nemcsak saját nemzeti irodalmában, de a nemzetközi színtéren is képes volt megkerülhetetlenül jelen lenni. És persze már a mondat olvasása közben érezzük az iróniát: Pynchon nemcsak, hogy nincs jelen, de gondosan ügyel rá, ne is legyen.”

Codău Annamária A múlt meghaladhatóságáról címen tárgyalja a román szerző, Andrei Dósa Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség című kötetét. Förköli Gábor Szabjély Mihály Jugoszláviai magyar irodalom címen megjelent tematikus kritikagyűjteményét elemzi. Juracsek Kata pedig Antropológia és poétika címen Szabó Tünde Emberkép és alakábrázolás Ljudmila Ulickaja prózájában címet viselő monográfiájáról értekezik, amely egy hiánypótló kötet a hazai szlavisztikában.