Az első Depeche Mode koncertre majdnem öt évet kellett várnom. Amikorra úgy igazán megismertem ezt az angol bandát, már túl voltak a legendás '88-as Budapest Sportcsarnokos duplázáson, a World Violation Tour-ból pedig - sajnos - mi, magyarok maradtunk ki.

'93 nyara, MTK Stadion az első és máig meghatározó "módos" koncertélményem - egy akkor éppen rock-klisékkel kacérkodó Depeche Mode-dal a színpadon.

A '98-as, a trióvá zsugorodott csapatot - főként Dave Gahant - megtisztító visszatérést Bécsben néztem meg. Aztán jött 2001, ismét Budapesten, majd 2006, két magyarországi Depeche Mode koncertet is hozva - egy éven belül.

Leláncolva az éjszakában

Talán a mostani fellépést előzte meg a legnagyobb várakozás a sajtó és a rajongók részéről is, hiszen egy komoly műtéten átesett Dave Gahant vártunk vissza a színpadra.

Bárcsak mindenki így térne vissza egy daganatos betegségből, mint ahogyan a Depeche Mode-showman tette! Úgy látszik, nem hiába kapta az énekes korábban egy drog-terápiás csoportban a "Macska" becenevet.

A Népstadion este fél 9-re lassan megtelni látszott, és a "Macska" az In Chains hangjaira - nem sokkal 9 után - végre bekúszott az Anton Corbijn által megálmodott színpadra. A hangja, a gesztusai, a mosolya, a mozgása mind-mind azt mutatták, hogy nincs nagy baj, vagy ha volt is, igyekszik ebből a közönségét kizárni. Ma este csak a legjobbat kapjuk. Hiába no, a profizmus...

A Wrong, majd a Hole To Feed után az Univerzumon kívül eső dalok következtek. Öt fontos dal az 1986 és 2005 közötti időszakból, köztük egy rég nem játszott kedvenc, a Fly On The Windscreen.

Majd Martin pillanatai: két ballada, a gyönyör és a fájdalom jegyében. Dave is hozzájárult egy dal erejéig a lírai hangulathoz (Come Back), aztán az aktuális kislemez, a Peace érkezett - egyre hevesebben zuhogó esővel karöltve.

Még jó, hogy az igazán zúzós slágerek - mint például az I Feel You, az  Enjoy The Silence vagy a Never Let Me Down Again - csak ezután jöttek, így a közönség végig kitartott, sőt még a szélfútta búzatáblát idéző, 20 éve megunhatatlan karlengetés is megvolt - ahogy az egy Depeche Mode koncerten illik.

Az együttes érezte, hogy ebben a mostoha időben nem illik sokat várakoztatni a rajongókat, így rövid szünet után visszatértek a fináléra. A Master And Servant kicsit karaokesra sikeredett, a Strangelove kivetítéséből is csak a cenzúrázott változatot kaptuk, de mégis nagy volt az öröm.

És a végén lehetett még egyet "Reach out, touch faith"-ezni is. A zárószám a Waiting For The Night lecsupaszított változata volt, Dave és Martin duettjeként. Torokszorítóan szép pillanatok, amire az esőcseppek halk pergése ha lehet, még jobban rásegített. "And here in the still all that you feel is tranquillity..." Tökéletes búcsú.

Epilóg

Összegezve a június 23-a estét, egy jó Depeche Mode koncertet láthatott, hallhatott a közönség, és azt hiszem, a banda is elégedetten távozhatott Budapestről, hogy aztán tovább utaztassa "univerzumát", amivel január 11-én a Sportarénában vendégeskednek majd ismét nálunk.

See you next time!