bezár
 

zene

2009. 07. 30.
Angyalok feketében
Archangels in Black – az Adagio 5. albuma
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Angyalok feketében 2009-ben került a polcokra a francia Adagio zenekar legújabb korongja, az Archangels in Black. Őszintén szólva eddig nem sokat hallottam az együttesről, hasonló nevű magyar kollégáikat pedig inkább hagyjuk…
Klasszikus kedvencek 2018.
Gyors informálódás és az ismerősök megkeresése, valamint Adagio CD-ik „eltulajdonítása” után belevetettem magam a zenekar feltérképezésébe.

Négy előző albumuk (Sanctus Ignis – 2001, Underworld – 2003, A Band In Upperworld [Live] – 2004, Dominate – 2005) hallgatásakor már kezdett derengeni egy zenekar, bizonyos Symphony-X, de a Kamelot név is párszor beugrott… Lendületes, progresszív anyagokhoz volt szerencsém, igényesen kidolgozott riffekkel, dobtémákkal, szimfónikus elemekkel spékelve. Ezek után elégedetten helyeztem be a legújabb albumot a lejátszóba és vártam, hogy merre fejlődött tovább a zenekar.

A legutóbbi hanganyag óta – énekesi poszton – Gus Monsantot a szintén nagy tehetséggel megáldott Christian Palin váltotta fel. A finn fiatalember kiváló torok, méltó utóda elődeinek. Remekel a refrénekben, de a számok többi részében úgy érzem, hogy nem kap elég teret, dallamot. S ez – sajnos – javarészt a Malmsteenes vonásokat tükröző, gitárvirtuóz zseninek, Stéphan Forténak köszönhető, aki már-már kényszeredetten bonyolódik véget nem érő csatákba a szintén briliánsan billentyűző Kevin Codferttel.

Némi nosztalgiával gondoltam arra, amikor megboldogult gimnazista koromban lemezjátszókra kötött Hohnereinkkel próbáltunk ovi Slash – Kirk párbajokat vívni, aminek persze az lett az eredménye, hogy le tudtunk fogni egy a-mollt, a szomszédok pedig atyáinkat átkozták, akik a füstölgő Elta lemezjátszókat bámulták mereven. (Félreértés ne essék, nem az amatörizmust veszem célba, hanem a felesleges hangszerösszecsapásokat: úgy érzem, a kevesebb bizony néha jóval több.)

A zúzósan induló album első három száma robbanásszerűen hat: a mélyre hangolt gitárok tökéletes összhangban vannak a kétlábgépes témákkal, megbolondítva a háttérben szépen meghúzódó billentyűvel és hatásos, odaillő kiállásokkal. A refrének már-már dúdolhatóan dallamosak, vokállal, kórussal tarkítva.

Adagio - Undead

A negyedik, Undead címre keresztelt nóta kezdése lehengerlő: a bartóki zongorafutam után földbe döngölnek a gitárok és az egész szám alatt harcolnak a klasszikus zenei elemek a sötét, mély tónusú metál riffekkel. Ebben a hangulatban érkezünk el a címadó dalhoz, ahol az intro tényleg sugallja az arkangyalok eljövetelét, ám maga a szám nem hoz semmi újat, váratlant, csupán a világvége hangulat garantált.

Szerény véleményem szerint az album arányos(!) ívelése idáig tartott, a hatodik és nyolcadik szám (The Fifth Ankh, Twilight at Dawn) egyszerűen töltelék. Nem a minőséggel van gond, mert a profizmust itt is simán hozzák a srácok, hanem a nóták izgalmassága hagy némi kívánnivalót maga után. Egyszerű csuklómozdulatok, a műfajban megszokott klisékkel.

Adagio - Codex Oscura

A köztük helyet kapó hetedik szám, a Codex Oscura viszont maga a tökély. Megkapjuk a választ arra, hogy ez a műfaj miről szól. Hangversenyteremből indulva, duplázásokkal támogatva nagyszerű progresszív zongoratémáktól, vokális teljesítményektől jutunk el az íves, letisztult gitárfutamokig, szólókig, angyali kórusokig. Remekmű, egyszerűen megunhatatlan!

Az album zárása pedig igazi tökös, speedes metál. Méltó lezárása a korongnak, nagyon eltalált refrénnel. Némileg reménykedem, hogy olyan következő album felé mutat, ahol több hasonló számmal találkozunk majd.

Összességében jó albumot húztak elő a gall srácok varázskalapukból, de a bevezetőben említett probléma többszöri meghallgatás után is nagyon zavar. A zenei igényességre azonban nem lehet panasz, mindegyik úriember mestere a hangszerének, és nagyon érzik egymást.

Talán a lendületből és a dühből (a szövegeken nagyon érződik) kellene visszavenniük egy kicsit, s akkor a következő album mesterműnek ígérkezik. Mert ahogy a költő mondja: nyugodtabb tengeren szebben csillan meg a napfény…

Tracklist:

1. Vamphyri - 4:27
2. The Astral Pathway - 5:04
3. Fear Circus - 3:59
4. Undead - 4:41
5. Archangels in Black - 5:37
6. The Fifth Ankh - 4:43
7. Codex Oscura - 9:08
8. Twilight at Dawn - 6:24
9. Getsu Senshi - 3:42

2009, Listenable Records

Adagio honlap:
www.adagio-online.com

Zenészek:

Christian Palin - ének
Stephan Forté - gitár
Franck Hermanny - basszus
Kevin Codfert - billentyűs hangszerek
Eric Lébailly - dobok
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kovács Miklós --


További írások a rovatból

The Trousers, Peter Kovary & The Royal Rebels, Reverend Backflash - Robot Club, 2019. 04. 12.
A MI kapcsolata a művészetekkel

Más művészeti ágakról

színház

Karneváli bolondozás szerelmi körítéssel Karneváli bolondozás szerelmi körítéssel
A Sok hűhó semmiért a tbiliszi Ifjúsági Színház előadásában
színház

A hetedik te magad légy A hetedik te magad légy
Mérlegen a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó
irodalom

A kreativitás lehetőségei biosz és zoé között A kreativitás lehetőségei biosz és zoé között
Hajas Tibor korszerűtlen korszerűsége
Jonathan Levine: Csekély esély


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés