Az alműfaj-trió, azaz a gengszterfilm, a thriller és a krimi szerzői variációjának számíthat például a Hukkle (2002, Pálfi György, szerzői gengsztermozi), a Kontroll (2003, Antal Nimród, szerzői thriller) és A nyomozó (2008, Gigor Attila, szerzői krimi). Kezdjük a felsorolásban hátulról, e cikk tárgya Gigor Attila filmje lesz.

Gigor Attila bűnügyi mozija nem csupán azért figyelemre méltó, mert követendő honi példa nélkül vág bele a műfaj háziasításába, hanem azért is, mert ezt a 21. század elején teszi, mikor a független és a szerzői filmre jellemző műfaji önreflexió már átszivárgott a mainstream közönségfilmbe, és lassan szinte elvárásként merül fel még a legkommerszebb műfaji darabbal szemben is.

Gigor bravúrosan hajtja végre a dupla csavart, nem pusztán reprodukálja a brit „whodunit” krimik és az amerikai hardboiled regények filmadaptációinak sajátosságait, hanem egyben újra is „olvassa” a két nagy hagyományt, magyar közegbe helyezve a központi figurát, és szerzői kézjeggyel látva el a műfaji dolgozatot. Hőse, Malkáv Tibor egyfelől az amatőr Miss Marple kései rokona, másfelől Raymond Chandler magánnyomozó figurájának (Philip Marlow-széria) és James M. Cain sorsszerűen bűnelkövetővé váló alakjainak (The Postman Always Rings Twice, Double Indemnity) az ötvözete. A kezdetben nem sok vizet zavaró pókerarcú kórboncnok a műfaji receptnek megfelelően anyagi és érzelmi okokból válik a számára ismeretlen Szirmai Ferenc (bér)gyilkosává – terve az, hogy a piszkos munkáért kapott pénzből megműtteti rákbeteg édesanyját. Az abszurd fordulatok fondorlatosan bomlanak ki az egyszerű alaphelyzetből: kiderül, hogy a meggyilkolt férfi mégsem idegen, a bűntény pedig valójában egy körmönfont csapda. Malkáv erre rádöbbenve maga kezd nyomozni, látszatra a tettes (saját maga), tényszerűen pedig a megbízó (valaki más) után, ám nem a ki?, hanem a miért? kérdés hajtja előre a rejtélyvezérelt cselekményt. Malkáv végső soron így is, úgy is saját magát keresi, kimondatlan célja az, hogy megértse tulajdon szerepét az egyre értelmetlenebbé váló történetben. A rejtély tehát maga Malkáv Tibor – ez avatja a bűnügyi sztorit egzisztencialista drámává.

Gigor műfajismerete és kreativitása kétségtelen: helyenként találóan él a film noir stílus atmoszférateremtő erejével és a suspense dramaturgia feszültségkeltő hatásával, ügyesen játszik el a különböző nőalakokban rejlő femme fatale-potenciállal. Emellett kiaknázza a jellemző fordulatok és tipikus karakterek parodisztikus, groteszk vagy szatirikus elrajzolásában rejlő lehetőségeket is, ez, és a szürreális gondolat- vagy látomásszekvenciák emelik el a történetet stilárisan is az egyszerű bűnügyi sztoritól, a személyiség mibenlétét vizsgáló nevelődési történet felé tájékozódva. A nyomozó legnagyobb erőssége a forgatókönyv: Gigor precíz logikai szerkezetet épít, az információkat megrögzött következetességgel adagolja, a tempót tudatosan fékezi a film első kétharmadában és fokozza a finisben, és már-már ördögien vezeti a cselekményt a groteszk módon ábrázolt brutális végkifejletig. A párbeszédek felváltva életszerűek vagy meghökkentőek, és elhangzik a jó néhány szállóige-gyanús fordulat („-Mik vannak?!” „-Mik.”). A néhány vonással felskiccelt figurák remekül működnek, ennek, vagy a szerencsés castingnak köszönhető, hogy a színészek is nagyszerűek, különösen igaz ez a Malkávot alakító Anger Zsoltra, és Rezes Juditra Edit, Malkáv „barátnője” szerepében.

A bűnügyi rejtély szálait a film elvarrja, az erkölcsi dilemma azonban megoldatlan marad: Malkáv esetében miért nem követi a bűnt bűnhődés? Gigor Attila első filmje láttán joggal emlegetik néhányan a Coen-fivérek munkásságát, akik hasonlóképpen állították világlátásuk és elképzeléseik szolgálatába az irodalmi műveket (Dashiel Hammett hardboiled regényei vagy Cormac McCarthy Nem vénnek való vidék című kortárs műve) és a klasszikus műfaji hagyományt. Ám míg Joel és Ethan Coen szemlélete sötétnek, emberképe pedig cinikusnak tetszik, addig Gigor szemmel láthatóan hisz az emberi személyiség intaktságban, és abban, hogy a sarkaiból egy időre kifordult világban helyreállítható a rend és az egyensúly. Nem bünteti meg a hősét, hanem a halál keresztútjáról visszavezeti az életbe – ennek finom és mégis beszédes bizonyítéka, hogy mikor az addig csak hullákat maszkírozó Malkáv Tibor Edit arcát sminkeli, a nő hirtelen kinyitja a szemét és rámosolyog.

Érdekes, hogy Gigor filmje, ha valamin, akkor talán éppen a legfőbb erényén vérezhet el: hatása olyan erősen gyökerezik a történetben, hogy másodszori nézésre már nem tudja igazán intenzíven lekötni nézőjét. Mégis kiemelkedően magas helyiértékű darab, és igazán reményteli elsőfilmje egy alkotói pályának.



A nyomozó

Színes, magyar játékfilm, 107 perc, 2008
16 éven aluliak számára nem ajánlott

Rendező: Gigor Attila
Forgatókönyvíró: Gigor Attila
Zeneszerző: Melis László
Operatőr: Herbai Máté
Jelmeztervező: Hoffmann Beáta
Producer: Pusztai Ferenc
Gyártásvezető: Bánki Orsolya
Vágó: Kovács Zoltán

Szereplők: Anger Zsolt (Malkáv Tibor), Rezes Judit (Edit), Kerekes Éva (Noszfer Ágnes), Tóth Ildikó (Szirmainé), Terhes Sándor (Szirmai Ferenc), Czene Csaba (Köpcös), Zágoni Zsolt (Küklopsz)