A tábor célja kezdettől fogva az volt, hogy a reggae zenével bármilyen szinten foglalkozó, a már befutott és feltörekvő előadókat, dj-ket, sound systemeket, weboldal-szerkesztőket, illetve a stílus iránt elkötelezett közönséget összehozza egy adott helyen, és együtt ünnepeljék e zenei irányzatot.

A rendezvény nemzetközi jellegét erősíti és színvonalát nagyban emeli a jamaikai autentikus előadók részvétele a fesztiválon, amelyekből idén három is jutott (Mr. Perfect, Everton Blender és Lutan Fyah). A rendezvény sokszínűségét jellemzi, hogy szinte valamennyi reggae stílusirányzat (roots, dancehall, ska, dub, rocksteady…) képviselteti itt magát.

A Camp története során több helyszínt megélt (pl. Ladánybene és Százhalombatta) idén - második alkalommal – a Monorierdő adott otthont a rendezvénynek. A helyszínhez közeledve és megérkezve rögtön megérthetjük, miért ideális ez a terep.

A Budapesttől kb. 1 órányi utazásra lévő vasútállomástól könnyebb gyalogtúra vezet a kempinghez, amely az utolsó háztól is legalább 1 km-re helyezkedik el egy fákkal körülvett erdőszéli tisztáson. Minden Camp helyszínnek jut elég hely: a meglévő faházak mellett több kis tisztás is alkalmas a sátorverésre.

A központi helyen lévő koncertszínpad előtt nagyszámú közönség is jól érezheti magát, miközben bőven jut hely a koncertek után induló Soundsystem-sátornak, etióp kultúráról szóló előadásnak, régebbi camp-videók vetítésének és étel-ital fogyasztásnak egyaránt.

A nagyobb távolság miatt a helyieket kevésbé zavarják az éjfél utánig tartó koncertek majd az ezt követő afterpartik, sőt a szervezők a bevásárló turizmus elkerüléséről is gondoskodtak: alapélelmiszereket minden nap lehetett a Camp területén vásárolni.

2010.07.29. csütörtök

Még jóval naplemente előtt érkeztem a helyszínre, így rögtön egy új, feltörekvő zenekart, a nagyszínpadon debütáló Di Equal-t hallhattam fellépni.



Igazán üdítő első élmény volt, rögtön ízelítőt kaptam egy dallamos, táncolható, autentikusnak ható reggae zenéből .


Emlékeimben élénken él a dobos (Krecsmáry Zsolt) élményszámba menő, extázisközeli játéka, melyet különös arckifejezései még tovább fokoztak. Pozitív véleményemmel nem maradtam egyedül, a nagyszínpad előtti tér fokozatosan megtelt a zenére lazuló rajongókkal.



Ezután következett a CopyCon és a Freedom Fighterz. A korábban Szolnokon, most már Budapesten tevékenykedő formáció régóta ismert a rap-hiphop-reggae-ragga kedvelők körében. Az énekes különlegessége, hogy akár öt különböző hangszínen képes megszólalni. (Az már kevésbé tetszett, hogy egy dalban gyors egymásután mutatta be ezeket a hangszíeneket.)


A színpadi látvány sokkal jobban megmaradt bennem, amikor Copy Con, a frontember és a két vokalista, Lego és Vera mozgásukkal teljesen „belakták” a színpadot.



Az est fénypontja a jamaikai Mr. Perfect volt, de komoly elismeréssel kell szólnom az őt kísérő és saját számokat is játszó Budapest Riddim Band-ről is, akik a készülésbe komoly munkát fektetettek és végül sikeres zenei hátteret adtak a jamaikai sztárnak.

Mr. Perfect nevéhez méltó magabiztos színpadi fellépésével, extravagáns turbános megjelenésével hamar felforrósította a nagyszínpad közönségét.


Talán a jamaikai előadóknál ércesebb hangszíne miatt, vagy talán azért, mert nem a saját zenekarával lépett fel, nálam a katartikus élmény elmaradt.

2010.07.30. péntek

Az előző naphoz hasonlóan, pénteken is naplemente előtt érkeztem a 2005 óta működő Riddim Colony koncertjére és most is, bemelegítésként igen színvonalas koncertet hallhattam. Az élményt tovább erősítette, hogy nem szintetizátoron, hanem kürtön, harsonán, szaxofonon játszották a reggae zenére jellemző fúvós graftokat.



A frontember (Komáromy Gergő) rutinos színpadi jelenlétét azonnal érezni lehetett, ahogy a közönséget énekeltette, táncoltatta; improvizatív, szabad előadói stílusával szórakoztatta.




Ezután következett a ska stílusban hazánkban, de nyugodtan mondhatjuk, hogy Európában is professzionális Pannon Allstars Ska Orchestra (PASO). Itt tényleg érezni lehetett, hogy nemcsak egy együttes, hanem egy komplett zenekar játszik: 4 fúvós, 3 gitáros, elektromos hegedűs, billentyűs, dobos és énekes. Nem csak létszámuk, hanem összeszokott játékuk, egyedi színpadi megjelenésük, arculatuk is tükrözte, hogy itt egy kész zenekarról van szó.



A fronténekes fehér zakója és kalapja, ferdén előredőlő, szökdelő táncstílusa /PASO-1.mov/ már-már a zenekar védjegyévé vált. Másfél órás koncertjük alatt pedig komoly szerepet kaptak a fúvósok is, igazi pörgős hangulatot varázsolva az estének.


Végre elérkezett a nap fénypontjának számító Everton Blender koncertje, aki 2007 óta először turnézott Európában. A jó koncert esélyét tovább emelte, hogy a három jamaicai előadó közül Everton Blender volt az egyetlen, aki saját zenekarával, a Blendamic Band-del lépett fel.

A PASO-koncert után a hangosítóknak rövid 20 perc alatt kellett átállni az új zenekarra. Már a hangpróbák alatt felcsendülő dallamokból is érezni lehetett azonban, hogy nem mindennapi élményben lesz részünk. A rövid idő ellenére a hangosítás tökéletesre sikeredett, a színpad előtt állva kristálytisztán szólaltak meg az egyes hangszerek.



Bemelegítésképpen az előadó 25 éves lánya, Isha Blender adott elő két számot, majd felkonferálta édesapját, aki igen érdekes öltözékben jelent meg: jamaicai trikolor bőrsapkában és kötött sálban, fehér színű lezser ruházatban és öregemberes stílust kölcsönző kampós bottal.



Az első két, saját szám után Isha másodmagával, vokalista szerepkörben és szexi tánccal támogatta a produkciót, miközben apja öregembert meghazudtoló egyedi mozgásával, különleges hangszínével, szabályosan babonázó nézésével bűvölte el a közönséget.

Énektudását „a capella” számában külön megvillantotta. A kiváló hangosítás, az autentikus zene, a tiszta vokálhangok, a kristálytisztán megszólaló szólógitár - párosulva Everton Blender magával ragadó előadásmódjával - mind-mind hozzájárultak a katartikus koncertélményhez.



A vizuális élményeket mellőzve, szememet lehunyva még intenzívebben éreztem a „positive vibration-t”.


2010.07.31. szombat

Köszönhetően a hétvégének, a teljes szombati line-up-ot sikerült végighallgatnom. Már megérkezésemkor érezni lehetett, hogy ezen az utolsó napon lesznek a legtöbben.


Kezdésképpen a Budapest Riddim és az Another Day tagokból álló formáció gondoskodott a jó hangulatról.



Ezután következett az Európai Reggae Contest győztese, a cseh származású Junior Tshaka, aki akusztikus, lágyabb stílusával megmutatta, hogy ilyen árnyalata is lehet a reggae zenének.




Gyors hangbeállás után pedig eljött a sokak által várt régi nagy reggae ikon, a Ladánybene 27 koncertje.

 

Igazi koronája volt ez a koncert az egész heti reggae fesztiválnak, valódi örömünnep sok együtténekléssel, s a zenekar frontemberével, László Miksával együtt táncolással. Így történt ez az együttes első riddim albumának címadó dalánál, a Judge Day-nél is.

A közönség soraiban felbukkant az együttesből nemrég kivált billentyűs, Lewy Brandy is. Jó volt látni, ahogy Brandy együtt énekelte az egykori közös szerzeményeket Miksával. A Junior Tshakával közös produkció pedig, amely egyébként az együttes második riddim albumán, a Color Dem-en jelent meg, kitűnő példa arra, hogyan támogatják egymást a különböző zenekarok e műfajon belül.

[cmovie16686]




Akár a jó ebéd után a desszert, úgy érkezett a harmadik jamaikai nagyágyú, Lutan Fyah zárókoncertje. A háttérben a magyar High Grade Band profin kísérte a sztárt.



Lutan Fyahnak legjobban talán a fiatalabb generáció örült, aki végig ugrálva, táncolva a jamaikai koncertjét az LB 27 után még inkább kitombolhatta magát. Stílusa azonban nem áll túl közel hozzám, így itt is elmaradt a katarzis.

Összegzésül elmondható, hogy az idei öt napos, Jamaikával fémjelzett Reggae Camp hírnevéhez méltóan sikeres volt, köszönhetően a nagyszerű szervezésnek, helyszínnek, hangosításnak, és nem utolsó sorban a meghívott hazai és külföldi előadóknak.

Mindhárom nap más-más élmények miatt volt különleges, számomra mégis, egyértelműen a legkiemelkedőbbet, a legautentikusabb élményt Everton Blender és a Blendamic Band szerezte – szóval Everton forever!