A rendező, Omri Givon Izraelben született, a Hét perc a mennyországban az első nagyjátékfilmje, ami mostanra számos díjat mondhat magáénak: Haifa Nemzetközi Filmfesztiválon a Haifai Kulturális Alapítvány díja (2008), a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválon Nagydíjra jelölve, illetve a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon Nagydíj Omri Givon-nak (2009). És amit fontos tudni: egy izraeli-francia-magyar koprodukcióról van szó!

A film Galiaról (Reymond Amsalem) szól, aki egy terrortámadás során elveszíti barátját, Orent (Nadav Netz). A fájdalmas egyedüllétet egy kedves fiatal férfi, Boaz (Eldad Fribas) megjelenése töri meg, akiről azonban kiderül, hogy már többedszerre tűnik fel az életében. A történetbe akkor kapcsolódunk be, amikor Oren egy év kómás állapot után meghal, Galia pedig a súlyos égési sérülések és a trauma okozta emlékezetvesztés miatt még mindig kezelésekre jár. Testi szenvedései mellett bűntudat is gyötri, amiért ő túlélte a robbanást, Oren pedig nem. A feldolgozást nehezíti, hogy nem emlékszik mindenre, elméjét ugyanúgy kötés védi, mint megégett testét. Az első felszabadító mozzanat egy rejtélyes levél, amiben valaki visszaküldte a nyakláncát, amit a terrortámadáskor viselt, pedig a talált tárgyak osztálya nem küldözget senkinek semmit, csak megőriz, hátha még életben van az, akié volt a holmi.

A robbanás előtti eseményeket a kötésekből kibomló elmét szimbolizáló flashbackekben láthatjuk. Galia és Oren aznap reggel veszekedtek. A lány közölte szerelmével, hogy bizonytalan kettőjükben és szeretne egyedül elmenni a Sínai-hegyre. A veszekedés miatt lekési buszt, ráadásul Oren utána rohan, hogy kiengesztelje, s emiatt ő a szokottnál eggyel korábbi buszra száll, így végülis egyikük sem akkor utazik, amikor utaznia kéne. Akkor ennek nincs jelentősége, utólag minden perc hangsúlyossá válik: a 8:30-as és a 9:30-as járat helyett a 8:45-ös járaton utaznak mindketten, s ha nem erre száll fel egy öngyilkos merénylő is, akkor Galia maga dönthette volna el, hogy Orennel akarja-e leélni az életét, vagy mással. Ehelyett a robbanás döntött. Ez a döntés-problematika a film kulcsmotívuma, ezt fogalmazza meg végül spirituális szinten is, s erre utal maga a cím is: hét perc a mennyországban.

Galia az útkeresése során, ami tulajdonképpen egy önéletút vizsgálat, találkozik egy rabbival, aki elmondja neki, hogy szerinte vannak olyan lelkek, akik felszállnak a Mennyországba, de mivel még nem állnak készen, visszatérhetnek. Ám az idő, amit a mennyben töltenek, lehetőség számukra, hogy térben és időben kiterjesszék létüket, s megláthassák, amit lentről nem láthattak meg, mielőtt döntenek. Galianak meg kell szenvednie a tudásért, a tapasztalásért, akár ha egy zarándok lenne, hogy a végén igaz döntést tudjon hozni.

A Hét perc a mennyországban című film erénye, hogy egy alapvetően szerelmi történethez megfelelő mennyiségben ad misztikus és nyersrealista hátteret. Misztikus vonal a halott emberek megjelenése, a terrortámadás napjának rituális újraélése, illetve a rabbi elmélete, míg realista társadalomkritika a robbantás utáni nyomozás, ami során megtudjuk, hogy aznap számtalan helyszínen volt merénylet, hogy az önkéntes mentősöket a túlélők meg szokták hívni az esküvőjükre... Hálából. Tehát mindaz, amiből kiderül, hogy Izraelben miként élnek együtt a terrorizmussal. A film erénye továbbá, hogy karakterei nem sematikus-szépelgő áldozatfigurák, hanem sajátos vonásokkal – gyengeségekkel és erősségekkel – bíró hús-vér emberek. A történetet pedig darabokban adagolja, a lány elméjét, érzelmi hangulatát tükrözve, egy igencsak szép és csendes képi világ keretein belül.




Hét perc a mennyországban
(Sheva dakot be gan eden)
Színes, feliratos, izraeli-francia-magyar filmdráma, 94 perc, 2008.

Rendező: Omri Givon
Forgatókönyvíró: Omri Givon
Zeneszerző: Adrien Blaise
Operatőr: Nitai Netzer
Producer: Elie Meirovitz
Vágó: Rotem Shamir

Szereplők: Reymond Amsalem (Galia), Nadav Netz (Oren), Eldad Fribas (Boaz), Ronit Yudkevitz (Dr. Talia)