Középiskolában rajz tagozatos osztályba jártam, és így egyértelmű volt, hogy ilyen irányban tanulok majd tovább. Csak akkor még nem körvonalazódott teljesen, merre is. Intermédia szakra jelentkeztem, s mai fejemmel már azt mondom, szerencse, hogy nem vettek fel. Így művészettörténet-kommunikáció szakon folytattam a tanulmányaimat. Ötödéves lehettem, mikor egyre erősebben éreztem, hogy hiányzik valami kreatívabb tevékenység, de az egyetemet mindenképp be akartam fejezni. Közben már magamnak készítettem ruhákat, és a barátaim, csoporttársaim számára mindig ezek voltak a ruhatáram legérdekesebb darabjai. Aztán jött a dilemma, hogy akkor hol is tökéletesítsem az ismereteket. Végül egy ruhaipari technikum mellett döntöttem, ahol modellezés-szabásmintakészítés szakirányon végeztem. Szerencsémre az iskola elkezdésével párhuzamosan lehetőségem nyílt, hogy egy cégnél modellezőként, tehát a szabásmintákat elkészítő szakemberként kezdjek el dolgozni. A mai napig úgy érzem jó döntés volt, hogy a gyakorlati oldalról közelítettem meg a ruhaipart, később pedig a gyártási folyamatot. Ez teljesen más szemléletet ad már a tervezésnél is. Talán épp ezért nem viselhetetlen költemények kerülnek ki a ZAGABO-stúdióból, hanem ténylegesen a hétköznapokban hordható ruhák.

Nekem a divat egyértelműen gyakorlati dolgot jelent. Számomra a tervezés is alkalmazott művészet. Az én ruháim nem hivalkodó kreációk, sokszor inkább az apró részletekben rejlenek az érdekességek, a szabásvonalak játéka határozza meg az összképet.

 

Úgy érzem, nálunk a tervezés még mindig sokaknak kizárólag az haute-couture világát jelenti. A prét-a-porter kollekciók is néha magukon viselik a túlságosan extra vonalakat, melyek a hétköznapokban kevésbé hordhatóvá teszik a ruhákat. Azt gondolom, még közelebb kellene hozni a hétköznapok világát és az egyedi designt.

 

A tervezés elsősorban saját személyes élményekből áll. Egyszerűen lefordítva, azt valósítom meg, amit én magam is szívesen hordanék. Az elmúlt év során pedig egyre jobban beépítem azokat a visszajelzéseket, és igényeket, melyeket a vásárlóim adnak. Fontos számomra az is, hogy megőrizzem azokat a jegyeket, melyek meghatározzák a ZAGABO-t, ugyanakkor mindig kínáljak valami újat is a megszokott vonások mellett.

 

Mindig figyelemmel követem a nemzetközi trendeket. De ez nálam annyiból áll, hogy átlapozom a divatmagazinokat és hagyom leülepedni magamban a tapasztaltakat. Aztán amikor belső késztetést érzek a rajzolásra, akkor tudom, hogy lassan megértek bennem az új darabok, ekkor ülök le tervezni. Ilyenkor csak hagyom, hogy a kezem vezessen, és így egyszerre jó pár terv megszületik. A tervezés után átnézem, és szelektálom a rajzokat: melyek az erősebb darabok, melyek illeszthetőek össze egy egységes kollekcióba. Ezt követi a szín- és anyagválasztás, ami talán a legnehezebb folyamat. Komoly kihívás jó minőségű, különleges, természetes alapanyagokat találni, amelyekből mégis megfizethető árú modellek készíthetőek. Miután megvannak az alapanyagok, elindul a szabásminta-készítés. Számomra ez is ugyanolyan élvezetes folyamat, mint a tervezés, mert gyakorlatilag még annak a része. Ekkor kapják meg a ruhák az alapvető formájukat, és karakterüket.

 

Úgy érzem, a ruháim egyedisége elsősorban a különleges szabásvonalak variálásában rejlik, melyek apró különlegességet adnak a ruhának, mégsem válnak öncélúvá. Azaz alárendelik a ruhát a viselőjének és a mindennapoknak, mégis kiemelik a nőiességet egy csendes, de határozott módon.

Egy  kicsit (na jó nem is kicsit) izgultam, hogy milyenek lesznek a reakciók. Igazából ez a második egységesebb kollekció, de természetesen folyamatosan van mit csiszolni, hogy a sorozatok még egységesebbé váljanak. Szerencsére nagyon pozitívak a visszajelzések. Úgy érzem, nem csalódott, aki eddig ismerte már a ZAGABO-t, és az sem, aki most találkozott a márkával először. Természetesen nálunk nem ennyi az adott szezonra szóló kollekció. Ez néhány alapdarab, ami fotózásra került, de a teljes szezon alatt körülbelül kétszer ennyi új modell készül.

 

A ZAGABO MAMMA egy nagyon aktuális eseményhez kapcsolódik, nevezetesen Dávid fiunk érkezéséhez! Mindig is voltak igények, kérések kismamaruhák iránt, de úgy voltam vele, hogy ennél alkalmasabb időpont nincs a ruhák tervezésére. Most magamon, a gyakorlatban tudom kitapasztalni, és kialakítani a szabásmintákon, hogy mi is az igazán praktikus és ugyanakkor csinos viselet. Sok darabon igyekeztem olyan megoldásokat alkalmazni, melyek nem kizárólag a várandóság alatt, illetve az utána következő időszakban teszik hordhatóvá a ruhákat, hanem később is, amikor már visszanyertük eredeti formánkat.

 

Egyelőre még mi is ízlelgetjük és próbálgatjuk, hogy kivel, hogyan tudjuk erősíteni a magyar design hírnevét. A tavaszi kollekciót például Panyi Zsuzsi üvegművésszel közösen terveztük és fotóztuk. Egy másfajta dolog, hogy mi is csatlakoztunk a magyar design világ egyik legnagyobb összefogásához, a Hello Design által a vörösiszap károsultak megsegítésére rendezett design aukcióhoz. Számos lehetőség van még, hogy egymást erősítsék magyar designerek, és mi a jövőben is nyitottak leszünk az együttműködésre.

 

A ZAGABO tulajdonképpen a 2009. júniusi WAMP-pal kezdődött. Az volt az első találkozás a vásárlókkal. Nagyon jó lehetőség, mert eleve ad egy színvonalat a tervezőknek, ha már a zsűrizésen átestek, és bekerültek a WAMP közösségbe, és remek lehetőség a vásárlókkal történő közvetlen interakcióra, visszajelzésekre.

 

Természetesen más felülteken, online oldalakon, közösségi portálon is jelen vagyunk. Emellett már két ZAGABO-zsúrt is rendeztünk, ami egy kicsit családiasabb, közvetlenebb lehetőséget kínál a találkozásra, beszélgetésre és természetesen a ruhák próbálására is. Remélhetőleg a következő zsúrt a hamarosan megnyíló bemutatótermünkben tudjuk majd megrendezni.