bezár
 

irodalom

2011. 04. 16.
Vészkijárat a hátad mögött
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Vészkijárat a hátad mögött Olen Steinhauer amerikai íróval beszélgetett A legközelebbi vészkijárat című legújabb kötete kapcsán Tracikievitz Zsófia, az Athenaeum Kiadó felelős szerkesztője és Nagy Gergely műfordító szombaton 15.30-tól a Millenáris Kner termében.
Míg várunk, a könyvet ellopom az asztalról, hogy legyek stílusos. Belenézek, úgy kezdődik, hogy szól a Cure-szám: „Just Like Heaven”, azta, de jó választás, gondolom, van a pasasnak ízlése. Nézem az órámat, pontos-e, kémregényíróknál legyen már fontos az idő. Lehet, hogy csel az öt percnyi csúszás. Steinhauer olyan, mint egy szereplő a jobbik fajtából: szándékosan kopasz, öltönyt hord, alatta persze rózsaszín a csíkos ing. És hagy magán egy kis vörösesszőke borostát. Az USA-ban élt, onnan egy ösztöndíj rángatta ide, Európának erre a „sarkára” 1999-ben. Rögtön meg is írta ezt a csudavilágot, de az senkinek nem kellett. Elsőre, persze. Aztán egy szerb, de magyar feleséggel itt maradt Budapesten. Az első kémtörténet helyszínét Romániába tette, de nem akart valóságos történeti időszakról beszélni, ezt a felelősséget nem merte felvállalni. Tizenkét kiadó utasította vissza a regényt, de Steinhauer állta a sarat, és naná, hogy a tizenharmadik lett a nyerő. Annyira az, hogy nyolc rangos díjra terjesztették fel a könyvet megjelenését követően. A szerző gyakran mosolyog beszéd közben, mondhatni folyton, de ez nem az a jól ismert amerikai szmájli, inkább olyan örömféle mindenek fölött. Jó neki. Végül öt kémtörténetet írt a hidegháborúról, egy-egy kötet tíz-tíz évet ölel fel. Más hasonló témájú regényekhez képest különbség, hogy Steinhauernél mindegyik kötetnek más a szereplője, aki főszereplő egy helyen, másutt mellékszereplő; változatos hangulatot teremt ezáltal.
 
Nagy Gergely fordító üdvözli, ha a szerzőt Le Carréhez hasonlítják, mert reméli, egy idő után Steinhauer kerül a helyére. Ebből rögtön ki is derül, hogyan is van Le Carréval. Magyar kémregényekről viszont nem sokat tud, vannak egyáltalán? Mert persze ott van az ikonikus KGB, CIA, de ha valaki a magyar Nemzetbiztonsági Hivatalról akarna írni, ahhoz nagy ötlet kellene. Steinhauer azért mindenesetre érdekesnek találja a hidegháborún túli világot is, izgalmas a sok száz titkosszolgálatával, az örök árulással, rejtőzéssel. A technika, a technológia érdekli, persze a szépség is, de most nem erről szól a beszélgetés. Az élet, a dolgok ugyan bonyolultabbak lettek, de az emberek ugyanazok, ugyanúgy elrontanak mindent.
A Turista-trilógia eddig két, magyarul is megjelent kötete A turista és a A legközelebbi vészkijárat. Stinhauer mesél a könyvekről, melyek főhőse Milo Weaver, akinek már a születése is hazugság, apja terrorista, nővére családja neveli fel. Élete központi tragédiája a hazugságokra épülő világ, az álszentség, ezért lesz tökéletes kém-gép. A családjához megy haza, miután vascsővel vert agyon valakit – nyilvánvaló, hogy eléggé kiüresítő helyzet, kézenfekvő, hogy emiatt öngyilkos akar lenni. A két kötet nem függ szorosan össze – csak a főszereplő azonos – külön is olvasható.

Nagy Gergely kérdésére, miszerint a szerző külön figyel-e a karakterek felépítésére, a megkérdezett azt válaszolja, hogy igen. Aztán ki is fejti: sokat dolgozik, hogy sokszínűek legyenek. Le Carré regényeiben különböző hangon szólalnak meg a szereplők, ezt a szintet, úgy gondolja, még nem érte el, de a mellékszereplőket tudja másként működtetni, ezáltal a feszültséget fenntartani. És ekkor jön egy hallgatói kérdés, hogy mi a különbség a thriller és a kémregény között, nekem pedig, a szerzőt látva eszembe jut a lopott könyv mottója: „Ne feledje, egyes esetekben a legközelebbi vészkijárat a háta mögött van”. Hát nem feledte, már válaszol is: kém az egyikben van, a másikban nincs. Esküszöm, jó vele. A tolmácsolással eltelt idő alatt ki is alakult bővebben: a két műfaj szerkezete közt nincs különbség, a krimiben viszont történik egy bűneset, de nem tudunk róla többet, két rendőr issza szépen a kávéját, és elkezdődik a nyomozás. A kémben tudjuk, mi történt, kérdés miért, hogyan, a kém személyiségén keresztül látunk.

Ez is egy Nagy Gergelyes bekezdés, sok a zene mindkét regényben – honnan a választás? Milo Weaver főszereplő francia sanzonokat hallgat, de David Bowie is felhangzik valahol. A szerző jelenik meg a zenében is, mint ahogy egy napon született a főszereplővel, ugyanúgy sok helyen élt, ugyanaz volt a címe Brooklynban, és ugyanúgy van egy lánya. Egy kritikus szerint az első részben jól működik a zenei motívum, a másodikban kevéssé – Nagy Steinhauer szavába vág: nem igaz – ezért a harmadikban talán kevesebbet tesz. A végén nem hallom ugyan France Gall előadásában Gainsbourg szuperslágerét, de csak azért, mert nincs a fülemben az iPodom.

Fotó: Bach Máté
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Vécsei Rita Andrea --


További írások a rovatból

Bemutatták K. Horváth Zsolt új kötetét, A bundátlan Vénuszt, Prae Kiadó, 2021
Láng Orsolya: Személyes okok, Prae Kiadó, 2021
irodalom

A hétköznapok esztétikája és a fantasztikus irodalom A hétköznapok esztétikája és a fantasztikus irodalom
Beszélgetés Keserű József új monográfiájáról
Bemutatták Ingo Schulze Jóravaló gyilkosok című regényét

Más művészeti ágakról

színház

Mese kicsiknek és nagyoknak Mese kicsiknek és nagyoknak
Beszélgetés Huzella Júliával a Tíztőlmeséről
színház

Szürreális találkozás báb és ember között Szürreális találkozás báb és ember között
Bunrakuról, óriásokról és marionettről
színház

Ítélkezés nélkül Ítélkezés nélkül
Az AlkalMáté Trupp Jordán Adél című előadásáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés