bezár
 

film

2011. 05. 19.
Carlos: egy mindenki ellen
Olivier Assayas: Carlos (minisorozat)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Titanic Filmfesztiválon egy méltatlanul kuszára és leegyszerűsítőre vágott három órás moziváltozatban mutatkozott be Olivier Assayas munkája, ami szárnyaszegett, torz variánsa a teljes, háromrészes minisorozatként készült monstre műnek. A mostohagyermek számonkérése helyett így érdemesebb felhívni a figyelmet az eredeti filmtrió kvalitásaira, a Carlos című minisorozat erényeire.
Az utóbbi években gyakran találkozhattunk a huszadik század véreskezű ikonjaival a mozivásznakon, ami arról árulkodik, hogy a fennáll az igény ezen – bizonyos szempontból kétség kívül kiemelkedő – személyek történetének mai perspektívából való feldolgozására, újratárgyalására. Az amerikai földrész angol- (Közellenségek) és spanyolajkú (Che – A gerilla, Che – Az argentin) héroszainak, valamint az öreg kontinens legendás vérontóinak (Halálos közellenség 1-2.) is végigkövethettük ártatlan áldozatokat követelő bukását, mialatt feltárult szemünk előtt a Dilinger vagy a Che Guevara név mögött tomboló vihar - az adott antihős eltökélt-kegyetlen és esendő-gyenge oldala között.


 
Ezen grandiózus játékidejű, nemegyszer csak részleteiben fogyasztható művek sorába illeszkedik a Carlos, ami a világ számos országában otthonosan mozgó, de ezek egyikében sem szívesen látott forradalmár, Carlos életének egy jó húszéves szakaszát mutatja be a nemzetközi terrorizmusban való elhelyezkedésétől az elfogatásáig. Az „alapos kutatómunka alapján készült, de fikcióként kezelendő” biopic bele-belekóstol a gengszterfilm, a túszdráma vagy a családi melodráma zsánerkészletébe is, ahogy végigkalauzol Budapesttől Párizson át Bagdadig a világ számos pontján. Az, hogy az ambiciózus egyveleg mégsem fullad kontrollálhatatlan eklektikába, köszönhető a következetes rendezői koncepciónak, az egységesen színvonalas képi világnak és Édgar Ramírez megbízható színészi kvalitásainak, melyekkel sikerül helytállnia a poliglott forradalmár alakjának megformálásában.
 
A minisorozat fő erénye, hogy bár az adaptálandó történetből következő vérengzés, érzelmi dráma és hidegfejű tárgyalás által kimerített recept nem feltétlenül ígér innovatív végeredményt, az okos aránytartás és az egyes kulturális értékek által hozzáadott "plusz" finom beépítése nem hagyja, hogy valamelyik összetevő érdektelen túlsúlyba kerüljön.


 
Az ideológiák és gazdasági hatalmak összecsapásai mögött pedig az elkerülhetetlen változás története bontakozik ki. A nézői tiszteletre és szánalomra egyaránt méltó Carlos, noha talpraesett katonából élvhajhász veteránná vált, addig ragaszkodik az ügy változatlan prioritásához, amíg szövetségesei és szerelmei is elpártolnak tőle. A csúf don quijotei bukás pedig nem kíméli a hajdan rettegett vezéreket sem.

Carlos
Színes, francia-német minisorozat, 2010.

Rendező: Olivier Assayas
Forgatókönyvíró: Olivier Assayas, Dan Franck
Operatőr: Denis Lenoir, Yorick Le Saux
Producer: Daniel Leconte
Vágó: Luc Barnier, Marion Monnier

Szereplők: Edgar Ramirez (Carlos), Alexander Scheer (Johannes Weinrich), Alejandro Arroyo (Dr. Valentín Hernández)

nyomtat

Szerzők

-- Árva Márton --


További írások a rovatból

Csáki László: Kék Pelikan
Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
Interjú Dér Asiával a Nem halok meg című filmje kapcsán

Más művészeti ágakról

Bűn és bűnhődés az Örkény Színházban
Az év ódaköltője 2024 pályázat eredményhirdetése
Wagner kincse 2. – 1. alkalom, Márton László előadása A Nibelung-énekről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés