Az első kérdés a regény narrációjára vonatkozott, vagyis az egyes szám első személyű (tudat)szöveg stiláris szerepére és okára. A szerző válasza nagyon is egyszerű volt: az E/1 mankó, mely ápol s eltakar, van ugyanis benne valami komoly stiláris könnyebbség, mivel ezáltal a szereplő stílusát, saját szavait sokkal könnyeben érzi meg, a szöveg szinte megírja egy-egy helyen magát – míg ugyanez egy másmilyen nézőpontú írás esetében jóval nehezebb feladat.

Ezután az irodalmi hatások kerültek szóba, a felismerhetőek és a fel nem fedezhetőek egyaránt. Két név hangzott el, mégpedig Bartis Attiláé és Szabó Magdáé – előbbinek a Nyugalom című regénye, mint meghatározó élmény, amihez szervesen köthető is e regény visszatérő fürdetés-motívuma, utóbbitól pedig az Őz című kisregény, ami saját bevallása szerint jó néhány helyen tetten is érhető volt az előző könyvben. Bár ennek ellenére olyan szerzővel, aki egy az egyben úgy írt, ahogyan ő szeretne, még nem találkozott. Ez jó.

A téma az erkölcs volt. A hivatásos főhőse ugyanis prostituálttá válik, miközben magánéletének és magánviszonyainak emelkedéseit és árulásait követhetjük nyomon. Csordás Gábor azt emelte ki ezzel kapcsolatban, hogy számára a leginkább figyelemreméltó, hogy nincs a könyvben moralizálás. A szerző ugyanis nem ítél. Miklya Anna válaszának két pólusa volt igen érdekes – vagyis hogy íróként nem feladata ítélkezni szereplői fölött, ráadásul szereti is őket, annak pedig, hogy emberként az ilyen magatartást elítéli, ehhez nincs köze.

Az újfent szóba kerülő személyesség kapcsán tette hozzá az előzőekhez, hogy bár próbált többször, több féle szemszögből írni, egyelőre kizárólag az egyes szám első személyt érzi sajátjának, viszont ezzel a legkevésbé sincs problémája, és hogy az ő terepe a regény, vagyis novellában nem gondolkodik egyelőre, verset pedig borzasztóan ritkán ír. Ezután röviden elmondta még a már készülő harmadik regényének tervét.

Az est során elhangzó két részlet a könyvből a szabatosság és a legjobb értelemben vett pontosság mintadarabjai voltak, ha bárki elolvassa ezt a néhány oldalt, azt gondolom, egyet ért majd velem. Az esemény egyetlen apró hibája annyi volt, hogy túl nyugodt lett a végén, talán a moderátor lehetett volna kissé felrázóbb, talán a válaszok nem mentek elég mélyre, de ez leírás, nem ítélet. És a szintén az elhangzott részletekben felvillanó bátor és szép mondatok a beszélgetéstől teljesen függetlenül kárpótoltak még az esőért is.

A felvezetés tehát ilyen volt. Kíváncsi leszek az egészre.