PRAE.HU: Hogyan jött az ötlet a diplomamunkádhoz, a Zagytér című mozgó installációhoz?

Tavaly, október 4-én, amikor megtörtént a katasztrófa, egy ösztöndíjjal éppen külföldön voltam. Amikor meghallottam a hírt, nagyon megérintett. Elkezdtem olvasni a témáról, és figyeltem a híreket. Nagyon izgultam. Kiállítási lehetőségem adódott ebben az ominózus időpontban, és ekkor állítottam ki egy csoportos kiállításon Antwerpenben azt a kis objektet, ami a diplomamunkám installációjának előzménye lett. Egy kínai dísztárgyat átalakítva készítettem el azt a tojás alakú szerkezetet, amiben két megfestett átlátszó lap forog, és az egészet középről egy égő világítja meg. Az objekt belső lapjára házakat festettem, a külsőre pedig az iszapot.

PRAE.HU: Az elkészült installáció nem lett nyomasztó, inkább barátságos, meleg, narancssárgás árnyalatú látvány fogadta a belépőt, kedves rajzolatú házakkal... Talán nem is esett le elsőre mindenkinek, miről van szó, én például úgy éreztem magamat az installációban, mint egy hatalmas kaleidoszkópban…

Egyfajta memoárt szerettem volna létrehozni, egy elnyúló pillanatot, lelassított eseményt. Nem a brutális valót, a szomorúságot, a dühöt, a kétségbeesést akartam kiemelni, mint ahogy azt a média tette, hanem más oldaláról akartam megközelíteni a témát. Az elmúlás, tehát valaminek a vége foglalkoztatott. A tragédiáról rengeteg fotódokumentáció, videó, riport készült. Úgy gondoltam, hogy mint művésznek már nem feladatom ezeket újra reprodukálni. Általában szeretek kalandos, játékos, gyerekkora utaló dolgokkal foglalkozni, viszont teljesen ellágyítani sem akartam a témát, mivel ez egy komoly dolog, nem játszhatok vele. Ez a katasztrófa nagyon megfogott, talán azért is, mert az eset maga is nagyon összetett. Egyszerre politikai, szociológiai, társadalmi kérdéseket is feszeget.

PRAE.HU: A házak gyerekrajz-szerűek és a tetejük kecses arányú, kicsit olyan, mint Németországban. Összességében körbeforgó meseváros-jellege volt a településnek…

A házak direkt sablonosak, egyrészt a technika miatt, másrészt azért, mert azon túl, hogy konkrét eseményre utalok, bárhol megtörténhetett volna mindez. Épp ezért a városkép csak egy szimbólum. Egyébként azt utólag vettem észre, hogy egy kicsit északi házak lettek, ez valószínű az utazásélményeimből ered, teljesen akaratlanul.

PRAE.HU: Miért Zagytér a mű címe és miért nem szerepeltek a kaleidoszkópban emberek, állatok, egyéb tárgyak?

A Zagytér címet azért kapta a munka, mert az a terem, ahol kiállítás alatt látható volt két nagyobb terem közé esett, így át kellett haladni a „zagytér”-en ahhoz, hogy a másik szobába juss. Egyébként szándékosan nem raktam bele embereket, vagy élőlényt, mivel mi magunk funkcionáltunk a képzeletbeli település lakóiként, ha beléptünk belekerültünk a térbe. Egy összefüggő városképet akartam létrehozni, ami nagyjából sikerült is.

PRAE.HU: Miért hallhattunk károgást a mű nézése közben?

Március vége felé elmentem Kolontárra és Devecserre, hogy körülnézzek. Akkor már csak pár ház állt azok közül, amiket tönkretett az iszap. Sok részt már újrafüvesítettek, beépítettek. De az egész falut kihaltnak éreztem, főleg azon a részen, ahol lebontották a házakat. Egy hatalmas puszta maradt, fölötte pedig rengeteg varjú körözött. Olyan volt, mint a Hitchcock-filmekben, nagyon félelmetes hangulatot idézett az üresség, nyomasztó érzés fogott el, ebből akartam visszaadni valamit az installációban is.

PRAE.HU: A szakdolgozatodat névrokonodról, egy Helga Philipp nevű művészről írtad. Mesélj egy kicsit róla! Hogyan néz ki egy intermédiás szakdolgozat?

Az interneten keresztül találtam rá. Helga Philipp osztrák művésznő volt, sajnos személyesen már nem ismerhettem meg, 2002-ben hunyt el. Szobrászként végzett az egyetemen, a háború utáni európai művészet konkrét és konstruktív irányzatához tartozott. Felvettem a kapcsolatot egy osztrák művészettörténész lánnyal, aki sokat segített. Elküldött két könyvet Helga Philippről, az egyiket ő maga írta. Más forrásokat is találtam itt-ott, így szép lassan összeállt egy kép róla. Ezeket írtam meg a szakdolgozatomban, illetve eljátszottam a névazonossággal. A ma nagyon divatos identitás téma engem is megfogott. Nem egy egyszerű életrajzot szerettem volna készíteni, hanem összekapcsolni a két életművet, illetve közös pontokat találni… Egy intermédiás szakdolgozatnál a témaválasztásban szabad kezet kap az ember, nem kötelező a szakdolgozatnak és a diplomaműnek ugyanarról szólnia.

PRAE.HU: Hol találkozhatunk legközelebb veled és a munkáiddal?

Rengeteg tervem, ötletem van, szeretnék minél többet megvalósítani. Keresem a lehetőségeket, akár itthon, akár külföldön.

Philpp Helga tevékenységét honlapján is nyomon követhetitek!